Aszpirin hatása a stroke kockázatára és súlyosságára
Az aszpirin javallott a tranziens ischémiás roham vagy ischémiás stroke szekunder prevenciójára, mivel klinikai vizsgálatok igazolták, hogy 13 százalékkal csökkenti a stroke kiújulásának hosszú távú kockázatát. Ugyanakkor a súlyos stroke kockázata a TIA utáni első néhány napban a legnagyobb, és megfigyeléses vizsgálatok alátámasztják, hogy a korai gyógyszeres kezelés sokkal előnyösebb, mint a hosszú távú terápia.
Egy új vizsgálatban a kutatók azt a hipotézist vizsgálták, hogy az aszpirin rövid távú hatása mennyire van alulbecsülve.
TIA vagy ischémiás stroke utáni szekunder prevencióban alkalmazott aszpirinnel végzett klinikai vizsgálatok adatait összesítve azt tanulmányozták, hogy milyen hatással van az aszpirin az ismétlődő stroke kockázatára és súlyosságára. Az adatokat a következő időtartamok alapján rétegezték: kevesebb mint 6 hét, 6-12 hét és több mint 12 hét randomizációt követően. A kutatók összehasonlították az ismétlődő stroke esetek súlyosságát az egyes kezelési csoportok között, valamint vizsgálták az aszpirin és dipiridamol közötti interakció időbeli lefolyását. Egy további elemzés során összegyűjtötték az adatokat azokból a klinikai vizsgálatokból, amelyekben a betegeket az akut stroke után kevesebb mint 48 órán belül randomizálták, majd a kiindulási neurológiai deficit súlyossága alapján rétegezték annak meghatározása érdekében, hogy mi az aszpirin hatásosságának legkorábbi időpontja, és ez hogyan változik a kiindulási súlyosság függvényében.
12 vizsgálatból 15 778 részvevő adatai kerültek összegzésre. Az aszpirin körülbelül 60 százalékkal csökkentette az ismétlődő stroke 6 hetet kockázatát (az aszpirin csoportban 8452 résztvevő közül 84 betegnél fordult elő ischémiás stroke, szemben a kontrollcsoporttal, ahol 7326 fő közül 175 részvevőnél fordult elő stroke). A mozgáskorlátozottságot okozó vagy halálos kimenetelű stroke kockázatát az aszpirin körülbelül 70 százalékkal csökkentette (36 / 8452 vs 110 /7326). A legjelentősebb előnyt a TIA vagy enyhe stroke esetén tapasztalták.
Az aszpirin korai ismétlődő stroke-ra gyakorolt hatása részben annak tulajdonítható, hogy számottevően csökkentette az agyvérzés súlyosságát. Ez a hatás független volt a dózistól, a beteg jellemzőitől és a TIA, illetve stroke etiológiájától.
Az ischémiás stroke kockázatának további csökkenése a 6-12 hét között szintén az aszpirin hatásának tulajdonítható, viszont 12 hét után nem járt kockázatcsökkenéssel a további kezelés.
Ezzel ellentétben a dipiridamol és aszpirin kombináció nem befolyásolta az ismétlődő ischémiás stroke kockázatát 12 héten belül, de a dipiridamol ezt követően csökkentette a stroke kockázatát, különösen a mozgáskorlátozottságot okozó vagy halálos kimenetelű stroke esetében.
A kutatók 40 531 résztvevő adatait gyűjtötték össze 3 klinikai vizsgálatból, amelyek az aszpirin hatását értékelték súlyos stroke kezelésében.
Az ismétlődő ischémiás stroke kockázatának csökkenése 14 nap múlva a kevésbé súlyos kiindulási deficitű betegeknél volt a legjelentősebb, és számottevő volt a kezelés megkezdése utáni második naptól.
A kutatás eredményei azt igazolják, hogy a TIA és enyhe stroke utáni ischémiás stroke kockázatát a gyógyszeres kezelés jelentősen csökkenti, és alátámasztják az aszpirin alapvető szerepét. Az aszpirin alkalmazásából származó számottevő előny közegészségügyi jelentőséggel bír, és szükségessé teszi a lakosság tájékoztatását az aszpirin alkalmazásával kapcsolatban TIA gyanúja esetén. Az ismétlődő stroke súlyosságára gyakorolt hatás felismerésének hiánya, a hosszú távú kezelés során csökkenő kezelési előny és a dipiridamollal ellentétes lefolyású hatás további kutatásokat tesz szükségessé az aszpirin hatásmechanizmusára vonatkozóan.
Lancet
Szponzorált tartalom
