Liraglutid- és NPH-kezelés hatása, metforminnal kombinálva a vércukor napi fluktuációjára

Mint ismeretes, tartósan fennálló, nem kontrollált hiperglikémia az egyik legfontosabb rizikófaktor a diabéteszes szövődmények, így a mikro- és makroangiopathia kialakulásában. A glikozilált hemoglobin (HbA1c) szerint történő ellenőrzés, amely ugyan jól tükrözi, hogy hosszabb perióduson át sikerült a beteg vércukor-háztartását rendezni, nem ad választ arra a kérdésre, hogy rövidebb időperiódus alatt milyen mértékű napi ingadozást mutat a beteg vércukorszintje. Ennek követésére ad lehetőséget a vizsgálók által alkalmazott elektrokémiai „glucose monitoring system” (CGMS), amellyel megfigyelhető akár 24 órán keresztül az intersticiális glukózszint fluktuációja. A jelen vizsgálatba 63 újonnan diagnosztizált 2. típusú diabéteszben szenvedő beteget vontak be. A betegek HbA1C-szintje a beválasztáskor 9,0–11,0% között volt. A betegek egy csoportját random sc. liraglutiddal kezelték, dózisát fokozatosan emelve (0,6 mg/nap–>1,2 mg/nap), míg másik csoportját NPH inzulinnal. Mind a liraglutid, mind az NPH inzulin adagját addig emelték, ameddig sikerült az előre meghatározott, megfelelő glikémiás kontrollt elérniük. Mindkét csoport kiegészítésül legalább 1500 mg/nap metformint is kapott. A vizsgálat időtartama 12 hét volt.

A vizsgálat során mérték a nemzetközileg elfogadott, a megfelelő glikémiás kontrollt bizonyító paramétereket, és ezenkívül 72 órán keresztül megfigyelték a betegek intersticiális glukózfluktuációját a már említett CGMS segítségével. A vizsgálat során megállapították, hogy a glukózmetabolizmus ellenőrzésére felvett paraméterekben a két csoport között nem találtak szignifikáns eltérést. Miben  különböztek mégis a két csoport vizsgálatára előre  meghatározott változók? A liraglutiddal kezelt betegek napi  glukózfluktuációja kisebb mértékű volt, mint az inzulinnal kezelteké (3,6 mmol/l vs. 4,7 mmol/l). Hasonlóképpen mérséklődött a LAGE (large amplitude of glucose excursion) mértéke is. Csökkent a betegek testsúlya, valamint a derékkörfogatuk is. A szerzők azonban  azt is megjegyzik, hogy a  liraglutiddal kezelt betegeknél több mellékhatást észleltek, mint  az NPH inzulinnal kezelteknél (hányinger, hányás, hasmenés, étvágycsökkenés), nem okozott viszont hipoglikémiát.

A liraglutid egy GLP-1-analóg, fokozza a glukóz által stimulált inzulinszekréciót, csökkenti a glukagon felszabadulását, lassítja a gyomorürülést, csökkenti az étvágyat és az éhségérzetet. A vizsgálat gyengéje, hogy a betegek száma relatíve alacsony, időtartama rövid volt. Összefoglalva a szerzők megállapítják, hogy a liraglutid plusz metformin kombináció hasonló glukózkontrollt biztosított, mint az NPH inzulin plusz metformin kombináció, ugyanakkor a napi glukózfluktuációt és a beteg testsúlyát jobban csökkentette. A liraglutid bár gyakrabban okozott gasztrointesztinális panaszokat, hipoglikémiát azonban nem.

Gyógyszereink (OGYI)