Tuberkulózis: új mérföldkövek és további feladatok

A WHO 2015. október 28-án tette közzé a tuberkulózissal kapcsolatos jelentésének 20. kiadását, a főcím pedig a tbc mortalitásának az utóbbi 25 év alatt elért 50%-os csökkenéséről szólt. A jó hírt azonban rögtön követte a kijózanító bejelentés, miszerint a tbc ma már a HIV-fertőzéssel egy szinten a fertőzéses halálesetek vezető oka, vagyis 1,5 millióan haltak meg a fertőzés következtében. Ezeknek a haláleseteknek a nagy része elkerülhető lett volna: a tbc már az 1950-es évek óta gyógyítható betegség.

hirdetés

Az esetek számának javulása többségben 2000 óta történt, amikor az ezredfordulós fejlesztési célok kialakításra kerültek. A célok között szerepelt a tbc incidenciájának megállítása 2015-re – amely cél világszerte, valamint a 22 legfertőzöttebb ország közül 16-ban megvalósult. A „nagy hármas” másik tagjához, a maláriához hasonlóan a tbc elleni küzdelem is jelentős költséghiányban szenved. A hiány ebben az évben 1,4 milliárd dollár volt – ennyi hiányzott a 8 milliárdból, ami az intervenciós lépések teljes körű végrehajtásához szükséges lett volna.

A betegség felismerésében tapasztalható hiányosság nem közismert: 2014-ben a 9,6 millió tbc-s betegből csak 6 milliót jelentettek be a hatóságoknak, vagyis az esetek harmada diagnosztizálatlan vagy be nem jelentett maradt. Nem ismert, hogy a be nem jelentett betegek milyen kezelést kaptak. Az elégtelen kezelés összefügg a több gyógyszerrel szemben rezisztens (MDR) betegséggel: vagy a nem megfelelő kezelés hatására fejlődik ki a betegben a rezisztens kórokozó, vagy az MDR nem kerül felismerésre, és így a kezelés hatástalan lesz.

A WHO jelentése szerint világszerte az új eseteknek 3,3%-a és a korábban már kezelt betegek 20%-a MDR-tbc. Ezek az arányok az utóbbi években nem sokat változtak. Részben a gyors molekuláris tesztek alkalmazásának köszönhetően jelentősen több beteget vizsgálnak meg gyógyszerrezisztencia szempontjából mint eddig bármikor, ugyanakkor az MDR azonosítása nem oldja meg teljesen a problémát, mivel csak az MDR-beteget felét kezelik sikeresen világszerte – bőven ami a 75%-os célérték alatt van.

Ezek az adatok el is fednek néhány figyelemre méltó sikert: 43 ország sikeresen kezelte az MDR-betegek több mint 75%-át, ezek közé tartozik Észtország, Etiópia és Mianmar – olyan országok, ahol magas az MDR-tbc előfordulása.

A tbc globális egészségügyi veszélyként való fennmaradásának egyik fontos oka a HIV-fertőzéssel való együttes terjedése. 2014-ben becslések szerint a tbc-s betegek 12%-a volt egyidejűleg HIV-fertőzött is, és ezeknek a betegeknek a 74%-a Afrikában élt.

A WHO jelentése azt is tartalmazza, hogy a tbc előfordulása 2000 óta 1,5%-kal csökkent évente, ami összesen 18%-os csökkenést jelent. Első pillantásra ez jelentős eredménynek tűnik, de – mint arra kutatók felhívják a figyelmet – ha a csökkenés ezzel a sebességgel folytatódik, újabb 200 évig fog tartani a betegség teljes eliminálása.

Önmagában az, hogy a tbc már a HIV-fertőzéssel azonos kockázati kategóriába került, rávilágít, hogy sürgősen tettekre van szükség, fejlett országokban is, ahol a tuberkulózis komoly problémát jelent.

 

http://www.thelancet.com/journals/laninf/article/PIIS1473-3099%2815%2900431-4/fulltext?dialogRequest=

 

Szerző:

PHARMINDEX Online