Új eredmények a szekunder oszteoporotikus törések prevenciójában
Az Oszteoporózis, oszteoartrózis és vázizomrendszeri betegségek világkongresszusán egy nemzetközi kutatócsoport közzétette egy új vizsgálat előzetes eredményeit, amelynek célja a korábbi oszteoportikus törések prediktív értékében történt változások értékelése volt.
A kutatás során 118 872 férfi és nő adatait elemezték, akik 1907 és 1935 között születtek és 1967 és 1991 között részt vettek a Reykjavik-vizsgálatban. A kutatók összegyűjtötték az összes résztvevőtől a törésekre vonatkozó adatokat a vizsgálatba való belépéstől 2012. decemberig.
Az 5039 beteg közül, akiknél egy vagy több major oszteoporotikus törés fordult elő, 1919 beteg esetében fordult elő szekunder törés.
Az elemzés alapján a major szekunder oszteoporotikus törés kockázata az első törést követően 4 százalékkal emelkedett az életkor minden egyes évében, és 41 százalékkal magasabb volt nők esetében, mint a férfiaknál. A major szekunder oszteoporotikus törés kockázata közvetlenül az első törés után volt a legnagyobb. Ezt követően a kockázat idővel fokozatosan csökkent, de magasabb maradt az utánkövetés ideje alatt, mint a populációs kockázat.
Egy évvel az első major oszteoporotikus törés után a második törés kockázata háromszor magasabb volt, mint azoknál a betegeknél, akiknél nem fordult elő törés. Tíz év után a kockázat még mindig emelkedett, mintegy kétszerese a törést nem szenvedett populációban tapasztalt kockázatnak.
A kutatás vezetője szerint "ezek az eredmények igazolják, hogy az első major oszteoporotikus törést követően a további csonttörés kockázata a legnagyobb közvetlenül az első esemény után, és az emelkedett kockázat éveken át tapasztalható. Ennek megfelelően a szekunder törések farmakológiai prevencióját már rögtön az első törés után meg kell kezdeni."
A vizsgálat eredményei alátámasztják a szekunder törések megelőzésére tett nemzetközi erőfeszítéseket. Több kutatás is alátámasztja, hogy csípőtörést szenvedett betegek fele már korábbi oszteoporotikus törés miatt orvosi ellátásra szorult. Gyakran azonban csak a törés kezelésére koncentrálnak, és a beteg megfelelő diagnózis, illetve prevenciós kezelési terv nélkül távozik. Becslések szerint az első törést elszenvedő betegek közel 80 százaléka nem kerül diagnosztizálásra, és soha nem részesül kezelésben.
Eurekalert
Szponzorált tartalom
