A csontritkulás veszélyével élő betegek többsége nem kap kezelést

Az új irányelveket a Loyola Medicine endokrinológusa által vezetett szakértői testület állította össze. Az új ajánlás szerint minden 50 év feletti, poszmenopauzában lévő nő esetén fel kell mérni az oszteoporózis kockázatát. Az értékelésnek tartalmaznia kell a részletes kórtörténetet, fizikális vizsgálatot és a klinikai törési kockázat értékelését

Az irányelveket a Klinikai Endokrinológusok Amerikai Szövetsége (AACE) dolgozta ki és tette közzé az Endocrine Practice folyóiratban.

Az irányelvekben foglalt ajánlásokat A-tól D-ig osztályozták. Az ajánlások nagy része B kategóriájú, azaz legalább egy jól megtervezett vizsgálat alátámasztja.

Az A kategóriájú ajánlások több, minden követelménynek megfelelő klinikai vizsgálat eredményein alapulnak. Ilyen A kategóriájú ajánlás például:

• Elesések kockázatának csökkentésével kapcsolatos tanácsadás, különösen idősek számára
• Fokozottan ajánlott gyógyszerek osteopeniában szenvedő vagy alacsony csontsűrűségű betegek számára, akiknél a kórelőzményben a csípő vagy a gerinc törése előfordult
• A törési kockázatot csökkentő gyógyszerek közé tartozik az alendronát, rizedronát, zoledronsav és a denozumab
• A teriparatidkezelés időtartamát legfeljebb 2 évre kell korlátozni
• Sikeres oszteoporózis-kezelésnek minősül a terápia, ha a csontsűrűség stabil vagy növekszik és nincs új törés vagy a fragilitási törések kockázata nem rosszabbodik

A kezdeti kezelést a beteg törési kockázata és a korábbi fragilitás miatti törések előfordulása alapján kell meghatározni.

A mérsékelt törési kockázatú betegeknél az irányelvek azt ajánlják, hogy a stabil állapotú beteg az 5 évig tartó orális vagy 3 éves intravénás bifoszfonát terápiát követően tartson szünetet a gyógyszerszedésben. A magas törési kockázatú betegek számára ajánlott az orális terápia legfeljebb 10 évig tartó folytatása, illetve az intravénás kezelés legfeljebb 6 évig tartó folytatása. A gyógyszerszedési szünet alatt megfontolandó ezeknek a magas kockázatú betegeknek másik készítménnyel, például raloxifennel vagy teriparatiddal való kezelése.

Az Amerikai Oszteoporózis Alapítvány becslései szerint mintegy 10,2 millió amerikai szenved csontritkulásban és további 43,4 millió embernek alacsony a csonttömege. Az Amerikai Egyesült Államokban évente több mint 2 millió oszteoporózisos törés fordul elő, ezek több mint 70 százaléka nőknél. Az 55 év feletti nőknél az oszteoporózisos törések ellátásának költsége meghaladja az emlőrákos, szívinfarktusos és stroke betegek kezelésének költségeit.

A jelentős kiadások ellenére az oszteoporózisos törést elszenvedő 67 év feletti nők kevesebb mint 25 százalékánál végeznek csontsűrűség mérést vagy kezdik el kezelni a csontritkulást.

Az oszteoporózis kockázati tényezői a 65 év feletti életkor, alacsony testtömeg, csontritkulás vagy törések a családi kórelőzményben, dohányzás, korai menopauza és fokozott alkoholfogyasztás.

Az irányelvek szerint az oszteoporózis diagnosztizálásának és kezelésének előnyeinek hatékony kommunikálásához szükséges módszerek meghatározására további vizsgálatok szükségesek.