Néhány funkció mobilon nem elérhető!

Töltse le a teljes funkcionalitású PHARMINDEX Mobil alkalmazást Andoridra és iOS-re.

Előfizetek!
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés

A stroke kockázati tényezőivel és kezelésével kapcsolatos új kutatási eredmények

A stroke a harmadik leggyakoribb halálok Magyarországon, és első helyen áll azon betegségek között, melyek tartós rokkantságot okoznak. Évi 45–50 ezer új beteg írható a stroke számlájára, becslések szerint 180 ezren élnek a betegség több-kevesebb maradványtünetével.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Egy új kutatás szerint már fiatal korban el kell kezdeni a stroke-prevenciót

A stroke globális gyakorisága számos felmérés szerint emelkedő tendenciát mutat, és a hatékonyabb prevencióhoz a fiatalabb korosztályok stroke-kockázatának új megközelítésére van szükség. Az alacsony és közepes jövedelmű országok stroke-prevenciós stratégiái eltérőek lehetnek a magasabb jövedelmű országokétól, többek között az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az orvosi technológiák és a kockázati tényezők relatív arányainak különbségei miatt.

2016-ban a stroke globális, teljes életidőre vonatkozó kockázata 25 év felett 24,9% volt (95%-os bizonytalansági intervallum, 23,5-26,2), amelytől egyes országok és régiók jelentős eltérést mutattak. A becsült kockázat Kínában volt a legmagasabb (39,3%), ehhez hasonló értéket becsültek Bosznia, Bulgária, Lettország, Makedónia, Montenegro, Románia és Oroszország esetében is. A 2016-es kutatásban vizsgált huszonegy vizsgált régió közül Kelet-Ázsiában volt a legmagasabb a stroke-kockázat (38,8%), a sorban ezt követte Közép-Európa (31,7%) és Kelet-Európa (31,6%). A stroke-kockázat Afrika szubszaharai részének keleti felén volt a legalacsonyabb (11,8%).

A stroke teljes életidőre vonatkozó kockázata az 1990-es 22,8 százalékról 2016-ra 24,9 százalékra nőtt, ami 8,9 százalékos relatív emelkedést jelent. A kockázat növekedése nagyobb volt a férfiak körében (15,4%), valamint ischémiás stroke esetében (12,7%) nagyobb mértékű volt, mint haemorrhagiás stroke esetén (4,0%). 1990 és 2016 között a stroke-kockázat számottevő emelkedést mutatott Afrika szubszaharai részén, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, Közép-Európában, Kelet- és Dél-Ázsiában. Ezzel szemben a stroke-kockázat jelentősen csökkent Közép-Ázsiában, Latin-Amerika déli részén és a magasabb jövedelmű ázsiai országokban.

Az elemzés során a kutatók megállapították, hogy a 25 év felettiek között négy emberből egynél fennáll a stroke kockázata, bár a kockázat mértékében jelentős földrajzi eltérések vannak. A stroke-kockázat 2016-ban a kínai férfiaknál és a lett nőknél volt a legmagasabb. A kutatás fő újdonsága abban állt, hogy már 25 éves kortól indulva értékelte a stroke kockázatát, míg a korábbi elemzések 45 éves kor felett vizsgálták a kockázat mértékét. Az új kutatási eredmények alátámasztják, hogy felnőtt korban sokkal hamarabb számításba kell venni a hosszú távú egészségügyi kockázatokat, beleértve a stroke-kockázatot is, és ehhez figyelembe kell venni az adott személy lakóhelyét.

Az egészségügyi szakemberek figyelmét szintén fel kell hívni arra, hogy a stroke-prevencióval sokkal fiatalabb kortól foglalkozni kell, ugyanakkor további kutatásokra van szükség annak meghatározása érdekében, hogy fiatal felnőtteknél mik a prevenció megfelelő eszközei. A kutatások során meg kell állapítani a stroke pontos incidenciáját és mortalitását, illetve figyelembe kell venni az ismétlődő stroke esetek hatását is.

A hypothyreosis túlkezelése fokozhatja a stroke-kockázatot

Egy új kutatás eredményei szerint a hypothyreosis elleni gyógyszerek túlzott mértékű alkalmazása fokozhatja a pitvarfibrilláció kockázatát, ami a stroke kialakulásának hátterében lévő gyakori szívritmuszavar.

Amerikai kutatók 174 914 beteg adatait elemezték, akiknél a kórházi kezelés során a szabad thyroxin (fT4) szintet rögzítették és nem kaptak pajzsmirigyhormon-pótló készítményt. A kutatók ezt követően a fT4 szint normál tartományát négy kvartilisre osztották fel, és megvizsgálták, hogy a betegeknél diagnosztizáltak-e pitvarfibrillációt.

„Azt eddig is tudtuk, hogy a hypothyreosisban szenvedő betegeknél magasabb a pitvarfibrilláció kockázata, de ezt a normál tartománynak tartott hormonszinteken belül nem vettük figyelembe” – mondta a kutatás vezetője. „Az új eredmények fényében valószínűleg át kell értékelnünk a normál tartomány fogalmát.”

A kutatók a legmagasabb fT4-szint kvartilisben a diagnosztizált pitvarfibrilláció gyakoriságának 40 százalékos emelkedését tapasztalták, összehasonlítva a legalacsonyabbal, valamint a 3 éves utánkövetés alatt a pitvarfibrillációs esetek számának 16 százalékos emelkedését észlelték.

A kutatás vezetője szerint az új eredmények alapján a fT4 optimális szintjét újra kell definiálni, mert a pajzsmirigyhormonok szedését a betegek a testsúlycsökkenéssel és jobb erőnléttel hozzák összefüggésbe, és ez arra ösztönzi a betegeket és a kezelőorvosokat, hogy a normál tartomány felső részébe eső adagot alkalmazzák a terápia során. Dr. Anderson szerint fel kell tenni a kérdést, hogy káros-e a betegek számára az ilyen gyógyszeres kezelés, ami fokozza a pitvarfibrilláció kockázatát, és ez által növeli a stroke veszélyét.

A kutatás azt is igazolta, hogy szükség van a fT4 és a TSH szintek monitorozására, amit általában csak a rendszertelen pajzsmirigyhormon szinttel rendelkező betegeknél végeznek el, a normál tartományban lévő hormonszint esetén nem alkalmazzák. A fT4 és a pitvarfibrilláció közötti kapcsolatot egy populáció alapú kutatás tárta fel nemrégiben, amit 1990-ben indítottak el Rotterdam vizsgálat néven. Az új kutatási eredmények ugyanakkor további, független értékelést igényelnek, illetve más betegpopulációk nemzetközi szintű elemzése is szükséges.

A magas vasszint növelheti bizonyos stroke-típusok kockázatát

A londoni Imperial College kutatói több mint 48 ezer beteg genetikai adatait elemezték, és azt tárták fel, hogy a kardioembóliás stroke kockázata összefüggésben van a magasabb vas szérumszinttel. A stroke-nak ezt a típusát jellemzően a szívből az agyba jutó vérrög okozza, a hátterében pedig gyakran pitvarfibrilláció áll. A kutatás korábbi vizsgálatok eredményeivel van összefüggésben, amelyek szerint a vas védő hatású lehet stroke és koszorúér-betegségek kialakulásával szemben.

A kutatás vezetője szerint ez az eredmény váratlanul érte a kutatócsoportot, mivel korábban úgy gondolták, hogy a magasabb vasszint csökkenti a stroke kockázatát, ez az elemzés viszont azt támasztja alá, hogy ennek az ellenkezője a helyzet, legalábbis bizonyos stroke-típusok esetében. Dr. Gill szerint az eredmények még nem elégségesek ahhoz, hogy a vasbeviteli ajánlásokra kihatással legyenek, és további kutatásokra van szükség a pontos mechanizmus feltárása érdekében. Az előzetes adatok alapján azt a következtetést vonták le, hogy bizonyos esetekben a magas vasszint vérrögképződést indíthat el.

A kutatók nyilvános adatbázisokból elérhető genetikai adatok statisztikai elemzése alapján azt vizsgálták, hogy a genetikai jellemzők hogyan befolyásolják a vasháztartás működését. Az elemzés fókuszában a genom három olyan pontja állt, amelyekben az egypontos nukleotid polimorfizmus (SNP) kismértékben növelheti vagy csökkentheti a vas szérumszintjét. A kutatók az egypontos nukleotid polimorfizmusok keresésekor több mint 60 ezer stroke-beteg adatait elemezték, és azt találták, hogy a magasabb vas szérumszintet okozó SNP-vel rendelkező egyének között magasabb volt a kardioembóliás stroke kockázata.

A kutatók szerint további vizsgálatok szükségesek, és az eddigi eredmények alapján semmiképp sem indokolt a vasbevitel csökkentése, ugyanakkor a kezelőorvosok és kutatók figyelmét szeretnék felhívni erre az összefüggésre, illetve a vas szérumszint és a stroke és más kardiovaszkuláris betegségek közötti kapcsolat alaposabb elemzésének szükségességére.

A kutatócsoport más tényezők hatását is vizsgálta, amelyek összefüggésben lehetnek a stroke-kockázattal, és a magas vérlemezkeszám esetében is azt igazolták, hogy az az ischémiás stroke fokozott kockázatával jár. A kutatás szerint a XI-es faktor alacsony szintje a kardioembóliás stroke alacsonyabb kockázatával járt. Több olyan fejlesztés is folyamatban van, amely a stroke-kockázatot a XI-es faktor szintjének csökkentésével érné el, és az új kutatási eredmények alátámasztják ezeknek az új kezelési, illetve prevenciós lehetőségeknek a létjogosultságát.

Kapcsolódó tartalmak

Az egészséges életmód segít megelőzni a stroke-ot a genetikai kockázat ellenére is

Segít csökkenteni a stroke kockázatát az egészséges életmód még nagy genetikai kockázat esetén is - állapította meg egy nagyszabású nemzetközi kutatás. Különösen azzal tehet sokat az ember, ha abbahagyja a dohányzást és nem hízik el - írták a tudósok a The British Medical Journal orvostudományi folyóirat aktuális számában.
A stroke vagy szélütés az agy hirtelen kialakuló, vérkeringési zavar okozta károsodása összetett betegség, hátterében genetikai és környezeti tényezők egyaránt állnak.
A kutatók azt akarták megtudni, vajon az egészséges életmód ellensúlyozza-e a gének hatását - számolt be róla a MedicalXpress.com.
Kifejlesztettek egy genetikai kockázatértékelő pontrendszert, amely a stroke-kal összefüggő 90 génváltozaton alapult és a résztvevőket kockázati kategóriákba sorolta. A résztvevők köre az Egyesült Királyság félmillió lakosának információit tartalmazó biológiai adatbankjából (UK Biobank) került ki.

A kutatás több mint 306 ezer, 40-73 éves brit férfi és nő adatait elemezte, egyiküknek sem volt még szívrohama vagy stroke-ja a kutatás kezdetéig.
Az egészséges életmódot négy tényezővel határozták meg: dohányzásmentesség, gyümölcsben, zöldségben és halban gazdag étrend, 30-nál alacsonyabb testtömegindex (BMI) - vagyis normál testsúly -, valamint rendszeres mozgás.
Ezután átlagosan hét évig követték a résztvevőket, majd kórházi és halálozási adatok alapján megvizsgálták, hányan estek át stroke-on.
A genetikai kockázatok összes kategóriájában és mindenféle életvitel mellett is magasabb volt a stroke kockázata a férfiaknál, mint a nőknél.
Tekintet nélkül az életmódra, a nagy genetikai kockázatú csoportokban 35 százalékkal magasabb volt a stroke esélye, mint az alacsony kockázatú csoportokban.
Az egészségtelen életmód azonban 66 százalékkal emelte a stroke bekövetkezésének esélyét azokhoz képest, akik egészségesen éltek, a genetikai kockázatok összes kategóriájában.
A nagy genetikai kockázat egészségtelen életmóddal párosulva több mint kétszeresére emelte a stroke esélyét az alacsony genetikai kockázattal, egészségesen élőkhöz képest.
Az eredmények rávilágítanak, mennyi előnnyel jár az egész népesség számára az egészséges életmód, függetlenül attól, ki milyen genetikai kockázatok hordozója. Az életmódot meghatározó tényezők közül a dohányzás és az elhízás volt a legjelentősebb a stroke szempontjából - írták a kutatók.

Bizonyos fertőzések nagyobb kockázatot jelenthetnek az elhízásnál a szívinfarktus és stroke szempontjából

Egy átfogó kutatás alátámasztotta, hogy a hospitalizációt igénylő fertőzések egyes típusai szignifikánsan növelhetik a szívinfarktus, a stroke és hosszú távon a halálozás veszélyét. A birminghami Aston Medical School kutatói azt találták, hogy a húgyúti vagy légúti fertőzéssel kórházba utalt betegeknél sokkal nagyobb volt a szívinfarktus és a stroke kockázata.

Az ACALM vizsgálat 14 éven keresztül követett nyomon 1,2 millió beteget. Ebből a hatalmas regiszterből a kutatók 34 027 olyan beteget hasonlítottak össze, akiknél húgyúti vagy légúti fertőzés miatt került sor hospitalizációra egy olyan betegcsoporttal, akiknél nem volt jelen infekció.

Amellett, hogy a korábbi infekció fennállása esetén sokkal nagyobb volt a későbbi szívinfarktus és stroke kockázata, az adatok azt is alátámasztják, hogy a fertőzésben szenvedő betegeknél háromszor magasabb volt a halálozás szívbetegség kialakulását követően, illetve csaknem duplája volt a stroke miatti halálozás kockázata, mint a fertőzésben nem szenvedő betegeknél.

A kutatók felmérték azokat a tényezőket, amelyek növelik a szívbetegség és a stroke kockázatát, mint például az életkor, nem, etnikum, elhízás és dohányzás, illetve magas koleszterinszint, hypertonia, diabetes, vesebetegség, szívelégtelenség és pitvarfibrilláció. Az infekció befolyásának mértéke hasonló volt a diabeteséhez, hypertoniához, koleszterinszinthez, és nagyobb volt, mint az elhízásé.

„A kutatásunk eredményei arra utalnak, hogy a húgyúti vagy légúti fertőzéssel hospitalizált betegeknél 40 százalékkal magasabb a szívinfarktus kockázata, a stroke valószínűsége pedig 2,5-szerese azokhoz a betegekhez viszonyítva, akiknél nem áll fenn fertőzés, ennek következtében pedig sokkal rosszabbak a túlélési esélyeik.”

A kutatók különös figyelmet fordítottak az atherosclerosis szerepére a szívinfarktus és stroke kialakulásában. Ebben a folyamatban a gyulladás közismert szerepet játszik, és az utóbbi időben több tudományos kutatás is erre a területre fókuszált. A CANTOS vizsgálat például alátámasztotta, hogy különböző gyulladásgátló kezelések csökkentik a szívinfarktus kockázatát. A fertőzések hatása azonban nem ismert ezekben a folyamatokban.

A kutatás vezetője szerint az adatok alátámasztják, hogy egyértelmű összefüggés van az infekciók és az életveszélyes szívbetegségek, illetve a stroke előfordulása között. A súlyos fertőzések a vezető halálozási okok között szerepelnek, de ez a kutatás igazolta, hogy a hospitalizációt igénylő infekciók egy késleltetett kockázati tényezőt jelenthetnek az ilyen típusú atherosclerosisos megbetegedések szempontjából.

Új kombinációs terápia javíthatja a stroke-prevenció hatékonyságát

Amerikai kutatók szerint vérnyomáscsökkentő gyógyszerek és koleszterinszint-csökkentők kombinációja 44 százalékkal csökkenti az először előforduló stroke gyakoriságát. A kutatás eredményeit az Amerikai Stroke Szövetség nemzetközi konferenciáján tették közzé.

A stroke esetek 75 százaléka először előforduló stroke. Kockázati tényezői között az elsők között szerepel a hypertonia és a magas koleszterinszint, és a stroke az Egyesült Államokban az ötödik vezető halálok. Most egy új kutatás során 12 705 résztvevő bevonásával 21 országban azt igazolták, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek és a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek önmagukban is mérséklik a stroke veszélyét, de kombinációban alkalmazva sokkal jelentősebb mértékű a kezelés előnyös hatása.

A leghatékonyabb terápiának a két vérnyomáscsökkentő (fix dózisú candesartan és hidroklorotiazid) és egy koleszterincsökkentő (alacsony dózisú rozuvasztatin) bizonyult: az első előfordulású stroke esetek számát 44 százalékkal csökkentette a szívbetegségben szenvedő (magas kockázatú) betegeknél.

A nagyon magas vérnyomású betegeknél (143,5 Hgmm felett) napi 16 mg candesartan és 12,5 mg hidroklorotiazid 42 százalékkal csökkentette a stroke gyakoriságát. Placeboval összehasonlítva a stroke gyakorisága 30 százalékkal csökkent azoknál a résztvevőknél, akik napi 10 mg rozuvasztatint szedtek.

„Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a stroke prevenciójához a közepes kockázatú betegeknél a vérnyomáscsökkentő és a koleszterinszint-csökkentő kombinációja előnyös lehet, természetesen a magas vérnyomású betegeknél, a koleszterincsökkentő alkalmazása viszont minden betegnél megfontolandó” – mondta a kutatás vezetője. „Ezek a gyógyszerek jól tolerálhatóak, a biztonságossági profiljuk megalapozott, és a rendszeres szedésük sem okoz nehézséget a betegek számára.”

A kutatást egy nagy, nemzetközi projekt keretében végezték, amelynek célja a szívbetegségek kezelésének és a stroke-prevenciónak a felmérése volt. A résztvevők átlag életkora 66 év volt, 46 százalékuk volt nő, és az átlagosan 5,6 év időtartamú utánkövetés során 166 esetben fordult elő stroke. A vizsgálat indulásakor az átlag vérnyomás 138/82 Hgmm volt.

Az eredmények alapján a kutatók olyan kombinált tabletta kifejlesztésén dolgoznak, ami tartalmazza a kívánt hatás eléréséhez szükséges mennyiségű vérnyomáscsökkentőt és koleszterinszint-csökkentőt is.

Címkék

Az alábbi címkék egyikére kattintva további híreket, cikkeket, tanulmányokat olvashat a témában.

Ajánlott cikkek

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés