Antihipertenzív terápia és az időskori elesések
A súlyosabb csípőtáji törések és fejsérülések mortalitásra gyakorolt hatása összemérhető a cardiovascularis eseményekből származó mortalitás mértékével. Feltevések szerint idős korban, az elesésekből adódó sérülések kapcsolatba hozhatóak az antihipertenzív kezeléssel. Az egészséges időkorúakon végzett klinikai vizsgálatokban észlelt alacsony kockázat az elesések kapcsán nem utal arra, hogy multiplex krónikus betegségek fennállása esetén ez hogyan alakulhat. A tanulmány azt vizsgálta, hogy reprezentatív időskorú mintán az antihipertenzív kezelés valóban összefüggésbe hozható-e az elesésekből származó súlyos sérülésekkel.
Módszerek
Meta-analízis, kockázatelemzés, az ún. propensity score adjustment metodikával, az amerikai Medicare Current Beneficiary Survey kohorsz keretében, 3 éves nyomon követés révén. A vizsgálatba válogatott személyek: 70 év feletti, közösségben élő, 4961 időskorú hypertoniás beteg.
Gyógyszerexpozíció: a betegek által használt, standard napi dózisra számított antihipertenzív gyógyszerelések. Vizsgálati végpontok és kimenetel: elesésből származó súlyos sérülések, csípőtáji és egyéb major törések, traumás fejsérülés, ízületi diszlokációk mindez a Centers for Medicare & Medicaid Services biztosítók definícióinak megfelelően.
Eredmények
A 4961 résztvevő közül 14,1% nem részesült antihipertenzív kezelésben, 54,6% kapott „közepes erősségű” és 31,3% „erőteljes” antihipertenzív terápiát. A nyomon követés során 446 esetben (9,0%) fordult elő súlyos sérülés elesést követően, és 837 (16,9%) halálozás. A súlyos sérüléssel kapcsolatos korrigált HR érték: 1,40 (95% CI, 1,03-1,90) a közepes erősségű, és 1,28 (95% CI, 0,91-1,80) az erőteljes antihipertenzív terápiás csoportban – szemben az e kezelésben nem részesülőkkel. Bár a korrigált HR-értékek alapján nem mutatkozott statisztikai szignifikancia, az eredmények hasonlóak voltak a propensity score–matched metodikával mért alcsoportban is. 503 személynél, korábbi elesést követően a korrigált HR érték 2,17 volt (95% CI, 0,98-4,80) a közepes intenzitású, valamint 2,31 (95% CI, 1,01-5,29) az intenzív antihipertenzív terápiával kezeltek körében.
Következtetés
Az időskori elesésekből származó súlyos sérülések kapcsolatba hozhatóak az antihipertenzív kezeléssel, főként azoknál, akik anamnézisében szerepelt már elesésből adódó sérülés. Az antihipertenzív terápia előny/kockázat elemzése során, multiplex krónikus betegségben szenvedő betegek terápiájának beállításakor az orvosnak mindezt mérlegelnie kell.
JAMA Intern Med. Published online February 24, 2014. doi:10.1001/jamainternmed.2013.14764
Szponzorált tartalom
