Új típusú ópiátmolekula a biztonságosabb fájdalomcsillapításért
Kutatók nemzetközi csoportja – a San Francisco-i egyetem és a Stanford egyetem vezetésével – kifejlesztettek egy új ópiát típusú gyógyszerjelöltet, amely anélkül csillapítja a fájdalmat, hogy a jelenleg forgalomban lévő szerek veszélyes mellékhatásait kiváltaná.
A kutatók módszerének alapja az volt, hogy számítógépes technológiával több, mint négytrillió különböző kémiai interakciót elemeztek.
Az új kutatás során, amely a Nature folyóiratban jelent meg, az agyi morfinreceptorok nemrég feltérképezett szerkezetét használták fel a tudósok arra, hogy új gyógyszerjelölteket fejlesszenek ki, amelyek a morfinnal egyenértékű fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, de nem okoznak olyan súlyos - potenciálisan halálos - mellékhatásokat, mint más opiátok.
Különösen fontos, hogy az új molekula nem befolyásolja a légzést, ami a túladagolásos esetekben a halálozás első számú oka, illetve nem okoz obstipációt sem, ami szintén az opioid szerek jellemző mellékhatása. A kísérleti szer az állatkísérletekben kikerülte a dopamin által vezérelt addikciós mechanizmust is.
További vizsgálatok szükségesek annak igazolására, hogy az új vegyület valóban nem addiktív, és ugyanolyan hatásos emberekben is, mint rágcsálókban, de az eredmények biztatóak, és teljesen átformálhatják a fájdalomcsillapító-addikció jelenlegi helyzetét.
Az ópiáttúladagolások által okozott halálesetek száma évtizedek óta emelkedik. A CDC adatai szerint 2014-ben 28 ezer amerikai halt meg ópiáttúladagolásban, ami négyszerese az 1999-es adatnak. Ezeknek a haláleseteknek több mint feléért receptköteles gyógyszerek voltak felelősek.
De bármennyire veszélyesek is ezek a szerek, a modern orvostudomány számára létfontosságúak a fájdalom csillapításában.
A kutatás vezetője szerint a gyógyszerfejlesztés legtöbbször úgy zajlik, hogy egy hatásos gyógyszert - mint amilyen a morfin - igyekeznek úgy átalakítani, hogy a mellékhatásai csökkenjenek, a fő hatása pedig megmaradjon. Az új kutatás egy teljesen más, radikális megközelítéssel dolgozott: az alapja az agyi morfinreceptor ismerete volt, és a receptor szerkezetének alapján a kutatók úgynevezett molekuláris dokkolást alkalmaztak a közel négytrillió virtuális kísérlet elvégzésére, azaz számítógépes technológiával szimulálták, hogy a különböző gyógyszerjelölt molekulák hogyan és hányféle módon kapcsolódnak a receptorokhoz. Továbbá az is céljuk volt, hogy kiszűrjék azokat a molekulákat, amelyek aktiválják a béta- arresztin-2 receptort, mivel ez része a légzésdepresszióért és obstipációért felelős útvonalnak.
Végül 23 vegyületet azonosítottak, amelyek nagy valószínűséggel a kívánt módon aktiválták a morfinreceptort.
Ezután a kutatócsoport valós kísérletekben vizsgálta meg ezeket a molekulákat. Először a vegyületek szerkezeti sajátosságai alapján kiválasztották a leghatékonyabbnak tartott molekulákat, majd kémiai úton a hatásosságot ezerszeresére növelték. A végeredmény a PZM21 nevű molekula lett, amely kémiailag teljesen eltérő az jelenlegi opioidoktól.
A további farmakológiai vizsgálatok során a PZM21 hatásosan csillapította a fájdalmat, de nem okozott obstipációt és légzésdepressziót. Emellett az új vegyület kizárólag az agyi receptorokon hat, nagyon csekély befolyása van a gerincvelői receptorokra, amire eddig nem volt példa az opioid szerek körében.
Drug Discovery & Development
