Humán hantavírus fertőzések Magyarországon (2018–2025): Epidemiológia, molekuláris kimutatás
Magyarországi adatok alapján a hantavírus-fertőzések 2018 és 2025 között továbbra is elsősorban a Dobrava–Belgrád-vírushoz kötődtek, a klinikai képben pedig a vesekárosodás és a láz dominált. A vizsgálat legfontosabb gyakorlati üzenete, hogy a molekuláris diagnosztikában a szérum mellett az EDTA-s teljes vér is érdemi mintatípus lehet, míg a vizelet diagnosztikai értéke korlátozottnak bizonyult.
Országos áttekintés nyolc év hazai eseteiről
A közlemény a magyarországi humán hantavírus-fertőzések 2018 és 2025 közötti epidemiológiai, klinikai és molekuláris jellemzőit foglalja össze a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Nemzeti Referencia Laboratóriumának adatai alapján. A szerzők azért tartják különösen fontosnak ezt az áttekintést, mert a laboratórium országos feladatköréből adódóan a vizsgálat a hazai esetek átfogó képét adja, miközben a különböző klinikai minták molekuláris használhatóságáról továbbra is kevés adat áll rendelkezésre.
A vizsgált időszakban 1208 betegmintát elemeztek feltételezett hantavírus-fertőzés miatt, és ezek közül 51 esetet igazoltak laboratóriumilag. A megerősített fertőzések közül 30-at Dobrava–Belgrád-vírushoz, 20-at Puumala-vírushoz soroltak, egy esetben pedig a kórokozó fajszintű meghatározása nem sikerült.
Jellemző betegprofil és klinikai kép
A megerősített esetek döntő többsége férfi volt: a betegek 82,3%-a férfi, 17,7%-a nő, az átlagéletkor pedig 37,6 évnek adódott. Az esetek földrajzi eloszlása kifejezetten a vidéki, erdős térségek felé tolódott, különösen a Mecsek, az Alpokalja, a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység térségében, miközben a 51 esetből mindössze hét származott nagyobb városi központból.
A rendelkezésre álló adatok alapján a betegek több mint felénél valószínűsíthető volt a rágcsálóexpozíció, többnyire foglalkozás vagy lakókörnyezet révén. Az érintett foglalkozások között erdészeti és mezőgazdasági dolgozók, vadászok, ácsok, katonák, rendőrök, kertészek és egy sajtüzemi dolgozó is szerepeltek.
A klinikai kép mind a Puumala-, mind a Dobrava–Belgrád-vírus okozta fertőzésekben széles spektrumot mutatott, de két tünet egyértelműen kiemelkedett: az akut veseelégtelenség vagy csökkent vesefunkció, valamint a láz. A szerzők szerint a két vírus klinikai megjelenése összességében hasonló volt, ugyanakkor proteinuria gyakrabban fordult elő Dobrava–Belgrád-vírus-fertőzésben, míg nephritis nagyobb arányban társult Puumala-vírushoz.
A diagnosztikai algoritmus szakmai tanulságai
A tanulmány hangsúlyozza, hogy hantavírus-fertőzésben a rövid viremiás szakasz miatt a diagnosztika alapját továbbra is a szerológia képezi. A laboratórium akut vagy friss fertőzés igazolásához szigorúbb kritériumokat alkalmazott: hantavírus-specifikus IgM jelenlétében magas IgG-titer, szerokonverzió vagy legalább négyszeres titeremelkedés, illetve vírus-RNS kimutatása volt szükséges.
A molekuláris vizsgálatokat 44 beteg különböző mintáiból végezték el; összesen 44 szérum-, 17 EDTA-val kezelt teljes vér- és 18 vizeletminta került PCR-vizsgálatra. Hét igazolt esetben a PCR elmaradt, részben elégtelen mintamennyiség, részben a késői mintavétel miatt, amikor a tünetkezdet és a mintavétel között már több mint tíz nap telt el.
A PCR-pozitivitás 21 betegben volt igazolható, összesen 28 mintában. Vírus-RNS-t 18/44 szérummintából, 7/17 teljesvér-mintából és 3/18 vizeletmintából mutattak ki; a Puumala-vírus RNS-e döntően szérumból volt detektálható, míg a Dobrava–Belgrád-vírus többféle mintatípusban is megjelent.
Külön figyelmet érdemel, hogy három Dobrava–Belgrád-vírus-fertőzésben a vírus-RNS kizárólag EDTA-s teljes vérből volt kimutatható, a páros szérumminta negatívnak bizonyult. A vizelet ezzel szemben csak Dobrava–Belgrád-vírus esetén adott pozitív eredményt, akkor is magas Ct-értékek mellett, és csak olyan esetekben, amikor az azonos betegtől származó szérum vagy teljes vér egyidejűleg szintén pozitív volt.
A szerzők ebből arra következtetnek, hogy a szérum és a teljes vér egyaránt használható lehet a molekuláris kimutatásra, sőt Dobrava–Belgrád-vírus esetén a teljes vér akár előnyösebb mintatípus is lehet. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez az észlelés a kis esetszám miatt egyelőre nem tekinthető végleges bizonyítéknak, míg a vizelet diagnosztikai értéke saját anyagukban korlátozott maradt.
Filogenetikai eredmények és értelmezési korlátok
A szekvenálásra alkalmas mintákból négy Puumala- és hat Dobrava–Belgrád-vírus-részszekvencia filogenetikai elemzését végezték el. A magyarországi PUUV-szekvenciák 92–96%-os azonosságot mutattak ausztriai, szlovéniai és horvátországi törzsekkel, míg a DOBV-szekvenciák két külön ágra rendeződtek, és török, görög, horvát, szlovén, szlovák, valamint osztrák szekvenciákkal mutattak közeli rokonságot.
A szerzők kiemelik, hogy korábban rágcsálókból származó magyar szekvenciák is nagyfokú nukleotid-hasonlóságot mutattak a humán esetekből nyert szekvenciákkal. Ez a megfigyelés a hazai zoonotikus cirkuláció folyamatosságát támasztja alá, és illeszkedik ahhoz a képhez, hogy Magyarországon a PUUV és a DOBV egyaránt tartósan jelen van.
Az eredmények értelmezését több tényező korlátozza: a kis mintaszám, az azonos betegtől rendelkezésre álló mintatípusok hiányosságai, a tünetkezdet pontos idejének nem szisztematikus dokumentálása, valamint a klinikai adatok korlátozott volta. A közlemény ezért nem túlígéri megállapításait, hanem azt rögzíti, hogy a teljes vér potenciális előnye és a mintavételi stratégia optimalizálása további, nagyobb és szisztematikusan tervezett vizsgálatokat igényel.
Koroknai A, Nagy A, Nagy O, Csonka N, Zsichla L, Szomor K, Takács M. Human Hantavirus Infections in Hungary (2018–2025): Epidemiology, Molecular Detection Across Clinical Sample Types, and Phylogenetic Analysis. Viruses. 2026;18(3):366. doi: 10.3390/v18030366.
