Tengerjáró hajóhoz köthető Andes-hantavírus-járvány 2026-ban
Az MV Hondius expedíciós hajóhoz kapcsolódó megbetegedéssorozat kezdetben súlyos, ismeretlen eredetű akut légúti infekcióként jelent meg, majd a mikrobiológiai vizsgálatok Andes-vírus-fertőzést igazoltak. A közlemény egy több országot érintő, részben halálos kimenetelű eseménysort ír le, amelyben a zoonotikus expozíció és az esetleges emberről emberre terjedés kérdése egyaránt felmerült.
A járvány felismerése
A NEJM-ben közölt rövid jelentés kiindulópontja egy 2026. április 27-én orvosi okból az Ascension-szigetre evakuált férfi esete volt, akit később a járvány 3. betegének soroltak be. A betegnek április 21-én kezdődő láza és nehézlégzése volt, állapota gyorsan romlott, majd Johannesburgba szállították intenzív ellátásra; ott sokk, akut respiratorikus distressz szindróma és atípusos pneumoniának megfelelő radiológiai kép alakult ki.
A kezdeti differenciáldiagnózis széles volt: felmerültek atípusos pneumoniák, bakteriális vagy gombás szepszis, valamint vektor által terjesztett fertőzések, köztük malária és dengue is. A szokásos mikrobiológiai és egyéb kórokozó-diagnosztikai vizsgálatok azonban nem vezettek eredményre, ezért a klinikai lefolyás, az utazási előzmények és a korábbi halálesetek alapján a kivizsgálás hantavírus cardiopulmonalis szindróma irányába bővült.
Az első esetek és a diagnózis megerősítése
A hajó 2026. április 1-jén indult az argentin Ushuaiából, és a Dél-Atlanti-óceánon haladt tovább. Az elsőként elhunyt utasnál április 3-án kezdődtek a légúti tünetek, és április 11-én halt meg a fedélzeten súlyos akut légúti fertőzés és légzési elégtelenség következtében; nála mikrobiológiai vizsgálat nem történt.
Az első beteg partnerénél, aki április 24-én szállt partra Saint Helenán, hasonló tünetek alakultak ki, majd Johannesburgon keresztül Hollandiába tartó útja során olyan súlyos állapotba került, hogy a csatlakozó járatát már nem tudta elérni, és a johannesburgi sürgősségi osztályon meghalt. A 3. beteg mintáját a dél-afrikai National Institute for Communicable Diseases laboratóriumába küldték, ahol május 2-án pan-hantavírus RT-PCR-vizsgálattal igazolták a fertőzést; ezt követően a 2. beteg még életében levett mintájából végzett szekvenálás május 5-én megerősítette az Andes-vírus jelenlétét.
Esetszám, földrajzi szétszóródás, klinikai kimenetel
Május 2-án a hajón összesen 147 ember tartózkodott, köztük 88 utas és 59 fős személyzet, 23 országból. A közlemény szerint 2026. május 13-ig összesen 10 esetet azonosítottak, közülük 3 halállal végződött; egy 11. esetet később kizártak.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy mivel nem vizsgáltak meg minden fedélzeten tartózkodó személyt, a 10 esetből 3 haláleset alapján számolható letalitás felülbecsülheti a valós arányt. Az addig ismert valamennyi eset a hajón tartózkodó utasok vagy személyzeti tagok körében fordult elő.
Az első három eset után további hét megerősített vagy valószínűsíthető megbetegedést írtak le. Egy német állampolgár május 2-án halt meg súlyos akut légúti betegségben, és nála később Hollandiában igazolták az Andes-vírus-fertőzést; két személyzeti tag, a hajóorvos és egy expedíciós vezető PCR-rel és szekvenálással igazoltan fertőzött volt, de a közlés időpontjában stabil állapotban voltak.
A további esetek több országban jelentek meg. Egy utas még tünetmentesen szállt partra Saint Helenán, majd Svájcba visszatérve pozitív PCR-eredményt adott; egy másik utasnál Tristan da Cunhán történt partraszállás után alakultak ki tünetek, őt valószínűsíthető esetként sorolták be a korlátozott tesztelési lehetőség miatt. Két újabb igazolt esetet Franciaországban és Spanyolországban azonosítottak olyan személyek között, akiket a hajóról Tenerife szigetén evakuáltak, és akiknél a tünetek már a partraszállás után kezdődtek.
A terjedés lehetséges magyarázata
A korai virológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegekből származó Andes-vírus-szekvenciák nagyfokú hasonlóságot mutattak korábban Argentínából közölt szekvenciákkal. A szerzők ezért valószínűnek tartják, hogy az első zoonotikus behurcolás még a hajó április 1-jei indulása előtt történhetett, amit az is alátámaszt, hogy az első beteg tünetei már április 3-án jelentkeztek, és az indulást megelőző három hónapban Argentínában, Chilében és Uruguayban tartózkodott, vagyis olyan térségekben, ahol az ANDV endémiásan kering.
A későbbi betegek mintáinak szekvenálása igen csekély genetikai eltérést mutatott, betegenként legfeljebb egyetlen nukleotidpolimorfizmust észleltek. A szerzők ennek alapján nem tudták eldönteni, hogy a járvány egy vagy több zoonotikus átterjedés következménye volt-e, vagy emberről emberre terjedés is szerepet játszott, de az utóbbi lehetőség felvethető, mivel a mintázat hasonlított a 2018-as argentin kitöréshez, amelyet klaszteres halmozódás és alacsony genetikai diverzitás jellemzett.
Közegészségügyi értékelés
A közlemény lezárásakor a helyzet még változóban volt. A WHO és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ a globális kockázatot alacsonynak ítélte, miközben a primer fertőzési forrás felderítése továbbra is zajlott, különös tekintettel a dél-amerikai rágcsálóexpozíciókra, amelyek a hajó indulása előtt történhettek.
A beszámoló legfontosabb szakmai üzenete, hogy a gyors progressziójú, súlyos akut légúti megbetegedések hátterében negatív rutinvizsgálatok esetén, megfelelő epidemiológiai kontextusban hantavírus-fertőzés is állhat. A közlemény egyúttal arra is rámutat, hogy egy nemzetközi közlekedési környezetben kialakuló, több ország egészségügyi rendszerét érintő eseménysor korai felismerése és összehangolt jelentése alapvető a kórok tisztázásában és a kontaktok követésében.
Ismail NA és mtsai, Andes Virus Outbreak Working Group. Andes Hantavirus Outbreak on a Cruise Ship, 2026. N Engl J Med. 2026; DOI: 10.1056/NEJMc2606496.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
