Nem fertőző krónikus betegségek (Noncommunicable Diseases)

Az ENSZ az elmúlt évtizedekben, egészségügyi témakörökben két magas szintű államközi ülést szervezett. Az első 2001-ben zajlott, a HIV-fertőzéssel és az AIDS-betegséggel kapcsolatosan, a második pedig 2011-ben a nem fertőző típusú krónikus betegségeket illetően. Bár ez utóbbi csoport az ún. Millennium Development Goals kereteinek meghatározásakor, 2000-ben még nem szerepelt a témakörök között, e betegségek egyre növekvő gyakorisága, és egyre nagyobb aránya a megelőzhető halálozás és –fogyatékosság statisztikáiban, felhívta a döntéshozók figyelmét többek között akciótervek készítésére.

Az ENSZ és a WHO célul tűzte ki, hogy 2025-re a nem fertőző krónikus betegségek területén a mortalitás a 2010-es statisztikákhoz képest 25%-kal csökkenjen a 30-70 éves korosztályban,. E tanulmány áttekinti a nem fertőző krónikus betegségek veszélyét, terheit, a megelőzés, diagnosztika és kezelés lehetőségeit, mindazt amit a fenti cél elérése érdekében tehetünk.

Betegségteher – és gazdasági teher

A nem fertőző krónikus betegségek (noncommunicable diseases) eleve nehezen definiálható betegségcsoport. Már azért is, mert az ide sorolt betegségek egy részét, (pl. máj-, gyomor- és cervixtumorok) legalábbis részben fertőző ágensek okozzák. Ugyanakkor másik oldalról innen kizárásra kerültek a mentális betegségek, amelyek viszont jelentősen hozzájárulnak a hosszú távú fogyatékosságok statisztikájához. Négy nagyobb viselkedéssel kapcsolatos kockázati tényező, a dohányzás, alkoholfogyasztás, étrendi problémák és a fizikai aktivitás hiánya négy nagyobb betegség-klaszterrel áll összefüggésben: cardiovascularis betegségek, daganatos betegségek, krónikus légúti betegségek és a diabetes. Ezek együttese felelős a nem fertőző krónikus betegségek okozta halálozás mintegy 80%-áért.

A WHO becslése szerint 2008-ban a világon e betegségcsoport mintegy 36 millió halálozásért volt felelőssé tehető, amely az 57 milliós össz-halálozás 63%-át képezi. A Global Burden of Diseases, Injuries, and Risk Factors Study 2010 (GBD 2010) becslése szerint ezen betegségcsoport (az ő definíciójuk a csoportra nem egészen azonos a WHO definíciójával) azt mutatja, hogy a 1990-ben 57% volt a nem fertőző krónikus betegségek okozta mortalitás a világon, 2010-ben pedig 65%. E halálozás mintegy 80%-a alacsony, vagy közepes jövedelmű országokban adódik, ahol a középkorú népesség halálozása amúgy is magas. A 9 millió, e csoportba sorolt halálozás 90%-a 60 év alatti egyéneken fordult elő. Ez döbbenetes adat, már csak azért is, mert még mindig úgy gondoljuk, hogy a "szegény" országokra a csecsemő- és anyai- , valamint az infektológiai betegségek okozta halálozás jellemző.

A nem fertőző krónikus betegségek mortalitásában a cardiovascularis betegségek okozta halálozás dominál Ezt követik gyakoriságban a tumorok, a krónikus légúti betegségek és a diabetes. Érthető módon a fejlett országokba eleve csekélyebb az anyai- és csecsemőhalálozás, valamint a fertőző betegségekből származó mortalitás. Érdekes viszont, hogy a nem fertőző krónikus betegségek abszolút halálozási aránya mégis magasabb a szegényebb országokban – mivel nagyobb a populáció. Az életkori standarddal korrigált számok is magasabbak ezen országokban.

A GBD 2010 tanulmány számolt a "rosszabb minőségű, elvesztett életévekkel" (DALY), amely részben a korai halálozással, részben pedig a fogyatékossággal való együttélést mutatja. E paraméter szerint 2010-ben a DALY 54%-a nem fertőző krónikus betegségeknek köszönhető, ez az érték 1990-ben még 43% volt. Húsz év alatt (1990-2010), a cardiovascularis-, daganatos betegségeknek és diabetesnek tulajdonítható DALY érték 22,6, 27,3, és 69,0%(!)-kal nőtt, míg COPD esetén 2%-kal csökkent.

Emellett a fogyaték más krónikus betegségekből is származik, mint pl.: asthma, emésztőszervi betegségek, neurológiai kórképek, mentális és viselkedési zavarok, vesebetegségek, nőgyógyászati betegségek, haemoglobinopathiák, mozgásszervi kórképek, bőr- és érzékszervi betegségek, szájüregi betegségek. Ezek 2010-ben a mortalitás 19,6%-áért voltak felelősek, míg a DALY érték 54,8%-áért. Bizonyos betegségeknél a primer kockázati faktorok azonosak, mint pl. cardiovascularis betegség, tumorok, COPD, diabetes esetén, számos esetben azonban mások, és egyediek. Ez arra is figyelmeztet, hogy a nem fertőző krónikus betegségek bármely aspektusát "lefedi" a fent felsorolt, célzottan kezelt négy nagyobb betegségcsoport.

A WHO a nem fertőző krónikus betegségek projiciálásakor azzal számol, hogy 2030-ra a halálozás 70%-ra emelkedik. A halálozás abszolút száma elsősorban a világ populációjának és az átlagéletkor növekedésének függvénye.

A kockázatok prevalenciája

Ahogy már említettük, a dohányzás, alkohol, a helytelen táplálkozás és a fizikai aktivitás hiánya mind-mind hozzájárul a nem fertőző krónikus betegségek előretöréséhez. Mérhető, megfogható paraméterek a magas vérnyomás, a hypercholesterinaemia, az elhízás, melyek igazoltan gyakran felelőssé tehetőek. A "viselkedési faktorok" és az intermedier fenotípusok is jelentős szerepet játszanak a nem fertőző krónikus betegségek számának növekedésében. A születési, demográfiai és gazdasági tényezők mellett más is szerephet juthat, mint pl. az etnikai tényezők. Érdekes példa erre, hogy Kelet-Ázsiában magasabb a stroke előfordulási kockázata, Dél-Ázsiában pedig a coronariabetegség kockázata nagyobb. Vagy pl. Dél-Ázsiában a COPD igen gyakori oka a biomasszából készülő üzemanyaggal, vagy az erdők felégetésével járó légszennyezés, a dohánylevél elrágásának köszönhető szájüregi rák.

"Megoldásra váró feladatok"

Ebbe a kategóriába kerül mindaz, ami a kevésbé fejlett, fejlődő országokat érinti, pl. az infectiók, a malnutritio, a szegénységgel járó egyéb betegségek. Az élet kegyetlen pofonja, hogy ezen országokban sokszor a nem fertőző krónikus betegségek oka is ezekből a tényezőkből származik. A szegény országokban pl. jellemző a reumás láz miatt korán kialakuló szívbetegség, a Barker-hipotézis szerint pedig az in utero időszak nem megfelelő anyai táplálkozása növeli a felnövő gyerekek felnőttkori nem fertőző krónikus betegségeinek előfordulását.

Összefoglalás

A 21. század legjelentősebb népegészségügyi kihívása a nem fertőző krónikus betegségekkel való szembenézés. Az egészségpolitika fő célja a korai halálozás megelőzése, és az egészségügyi kiadások csökkentése. A mindennapos klinikai gyakorlat fő feladatai ugyanezen téren a betegségek minél hatékonyabb diagnosztizálása és kezelése, a szövődmények és esetleges egészségügyi katasztrófahelyzetek elkerülése. A népegészségügy akkor lehet hatékony, ha összehangolja az egészségpolitikát, a hatósági működést, a betegtájékoztatást, az ellátó rendszereket stb. Igen fontos, hogy a hatékony megelőzés céljából minden ország ossza meg tapasztalatait és egyesítse szakértelmét a többiekkel.

http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMra1109345