A rivaroxaban hatása csökkent vesefunkciójú nem billentyűeredetű pitvarfibrilláló betegekben

A XAPASS egy Japánban lefolytatott, a rivaroxaban biztonságosságát és hatásosságát a rutin klinikai gyakorlatban vizsgáló prospektív, megfigyeléses, forgalomba hozatal utáni gyógyszerbiztonságossági kohorszvizsgálat. A XAPASS adatain alapuló, itt tárgyalt alvizsgálat fókuszában a romló vesefunkciójú betegek különböző klinikai kimenetelei voltak.

Az alanyokat 11 308, nem billentyűeredetű pitvarfibrillációval diagnosztizált, rivaroxabanterápiát első ízben kezdő beteg közül választották ki. A 9578 betegből, akik az egy éves kontrollvizsgálaton átestek, a vizsgálatba végül azt a 7509 beteget vonták be, akiknél a kreatinin clearance változása igazolható volt bármikor a bevonás pillanatát követően. A csökkent vesefunkció (CsVF) diagnózisához legalább 20%-os kreatinin clearance-csökkenés, a stabil vesefunkció (SVF) diagnózisához ennek hiánya volt szükséges. A két betegcsoport vizsgálati végpontjait egy év terápia elteltével hasonlították össze. A rivaroxabanterápia dozírozásáról egyénenként a kezelőorvos döntött. A terápia időtartamában a két csoport között nem volt különbség, a CsVF csoport tagjai azonban jellemzően alacsonyabb dózisban kapták a gyógyszert, ami mögött valószínűleg a kezelőorvos tudatos döntése áll, hiszen az ide sorolt betegekre magasabb kockázati pontszámok és gyakoribb egyéb meglévő társbetegségek voltak jellemzők.

CsVF-et 1229 esetben (16,4%), SVF-et pedig a fennmaradó 6280 esetben (83,6%) igazoltak. SVF-et nők esetében gyakrabban azonosítottak. Az SVF-betegekhez képest a CsVF-betegek átlagos életkora, átlagos BMI indexe, átlagos CHADS₂ és CHA₂DS₂-VASc pontszáma, illetve módosított HAS-BLED pontszáma is magasabb volt. Az eltérő kockázat ellenére a bármely vérzés (kockázati arány [HR]: 1,12; 95% konfidencia intervallum [CI]: 0,88–1,41), a súlyos vérzés (HR: 1,20; 95% CI: 0,75–1,90) és a stroke/szisztémás embólia/szívinfarktus (HR: 1,06; 95% CI: 0,65–1,71) összetett végpontja is mindkét csoportban hasonló volt. A bármely okból bekövetkező halálozás incidenciája az CsVF-betegek csoportjában magasabbnak bizonyult (1,8 helyett 4,2/100 beteg-év, HR: 2,29, 95% CI: 1,62–3,24), bár a legtöbb halálozási ok nem volt kapcsolatban a véralvadásgátló terápiával és a nem kívánt mellékhatások okozta halálozás incidenciájában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két csoport között.

A ROCKET AF elnevezésű klinikai vizsgálat egy hasonló, fázis III alvizsgálata, amely a rivaroxaban-, illetve warfarinterápiában részesülő nem billentyűeredetű pitvarfibrilláló betegekben térképezte fel a CsVF klinikai kimenetelekre gyakorolt hatását, a fentiekhez hasonló eredményeket adott.

A vizsgálat fő megállapítása tehát, hogy egyéves, valós klinikai gyakorlatban történő követés során a rivaroxabanterápiában részesülő nem billentyűeredetű pitvarfibrillációval diagnosztizált betegek esetében a CsVF és a bármely vérzés, a súlyos vérzés, illetve a stroke/szisztémás embólia/szívinfarktus incidenciája között statisztikailag szignifikáns mértékű összefüggés nem mutatható ki.

Forrás: Nakagawara J, Ikeda T, Ogawa S, Kitazono T, Minematsu K, Miyamoto S, Murakawa Y, Takeichi M, Kidani Y, Okayama Y, Sunaya T, Sato S, Yamanaka S. Real-world outcomes of rivaroxaban treatment in patients with nonvalvular atrial fibrillation and worsening renal function. J Cardiol. 2019 Jul 29. pii: S0914-5087(19)30173-X. doi: 10.1016/j.jjcc.2019.06.003.