Csonttörések kockázata antikoagulált betegeknél – összehasonlító elemzés

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy összefüggés lehet az ostoeporosisos törések kockázatának emelkedése és a warfarinkezelés között, bár az ezzel kapcsolatos bizonyítékok ellentmondásosak.

hirdetés

A nem K-vitamin antagonista oralis antikoagulánsok hatásossága és biztonságossága már bizonyított a warfarinnal, illetve a K-vitamin antagonistákkal szemben. A két antikoaguláns osztály között azonban a csonttörések veszélyére nézve eddig kevés összehasonlító vizsgálat történt.

E kérdéssel kapcsolatban a közelmúltban ismertette egy tajvani kutatócsoport a nemzeti egészségbiztosítási adatbázison végzett retrospektív kohorszvizsgálat eredményeit.

A kutatásba az összes olyan, 2012 és 2016 között Tajvanon pitvarfibrillációval diagnosztizált beteget bevonták, akinél 2017-ig megkezdték a warfarinnal vagy nem K-vitamin antagonistával végzett oralis antikoagulálást. A betegeket a szedett nem K-vitamin antagonista alapján – apixaban, dabigatran, rivaroxaban – további alcsoportokra bontották, és az egyes hatóanyagokat a becsült részvételi esély illesztésével közvetlenül összehasonlították.

Az illesztés elvégzését követően összesen több mint 19 000 beteg adatait vették figyelembe a további értékelésben. A követési idő medián értéke 2,4 év volt.

Az elemzés szerint a nem K-vitamin antagonisták alkalmazása mellett alacsonyabb a csonttörések kockázata, mint warfarin mellett (kiigazított kockázati arány – aHR: 0,84; 95% CI: 0,77–0,93). Az alcsoportelemzések szerint ugyanez elmondható az egyes hatóanyagokról külön-külön is a warfarinhoz képest. Az apixaban (aHR: 0,67; 95% CI: 0,52–0,87), a dabigatran (aHR: 0,88; 95% CI: 0,78–0,99) és a rivaroxaban (aHR: 0,81; 95% CI: 0,72–0,90) egyaránt kedvezőbbnek mutatkozott a warfarinnál. A csonttörések kockázatának különbsége valamennyi összevetésben szignifikáns volt.

Bár az elemzésben tapasztalt eltérés pontos magyarázata nem teljesen tisztázott, van néhány olyan tényező, amely alátámaszthatja az eredményeket. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a warfarin befolyásolhatja a csontképződés folyamatát. A warfarin gátolja a K-vitamin-függő folyamatokat, az osteocalcin, valamint más csontmátrixfehérjék γ-karboxilációját, amelyek a csont mineralizációjának lényeges lépései. Az új típusú antikoagulánsok esetében eltérő hatásmechanizmusuk miatt elméletileg ezekkel a nem kívánatos hatásokkal nem kell számolni. Egy korábbi állatkísérletben warfarinhoz képest dabigatran mellett nagyobb csonttömeget és lassabb átépülést találtak. Egy másik kutatásban a rivaroxaban pozitív hatással volt a törések gyógyulására: nagyobb callusszal és a törési zónában a csontsűrűség növekedésével. Bár ezek nem humán vizsgálatok voltak, jól illusztrálják a nem K-vitamin antagonisták előnyös hatását a csont biológiájára. A jelen kutatásban a törési kockázat dabigatran esetén 12%-kal, rivaroxaban esetén 19%-kal volt kisebb, mint warfarinkezelés mellett, ami összhangban van az állatkísérletek eredményeivel.

Annak a felismerésnek, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a nem K-vitamin antagonisták mellett alacsonyabb a csonttörések kockázata, fontos klinikai konzekvenciái vannak. Az osteoporosisos eredetű törések, különösen a csípő- és a csigolyatörések az idős betegek körében komoly fenyegetést jelentenek, mert számottevő morbiditással és mortalitással járnak. A kutatások szerint a pitvarfibrilláció önmagában is az osteoporosisos törések kockázati faktora. A pitvarfibrillációban szenvedőket több olyan tényező is sújtja, amelyek növelik a csonttörés veszélyét: magas életkor, diabetes és stroke az anamnézisben – és amelyek egyúttal a stroke kockázatát is növelik, vagyis antikoagulálást tesznek szükségessé. Ráadásul az osteoporosisos törések gyakran igényelnek műtéti korrekciót, ami viszont az antikoagulált betegeknél a vérzésveszély miatt újabb kihívást jelent.

Mindez azt jelenti, hogy az antikoagulálás alatt álló, pitvarfibrillácóban szenvedő betegeket törés szempontjából emelkedett kockázatú, sérülékeny csoportnak kell tekintenünk. E betegkörben tehát fontos kérdés a csonttörések megelőzését célzó stratégia, és az ismertetett elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy a nem K-vitamin antagonista szerek – nevezetesen az apixaban, a dabigatran és a rivaroxaban – ebből a szempontból is biztonságosabb alternatívát jelentenek a warfarinnál.

 

Forrás: Huang HK, Liu PP, Hsu JY, et al. Fracture risks among patients with atrial fibrillation receiving different oral anticoagulants: a real-world nationwide cohort study. Eur Heart J 2020; 41(10): 1100–1108.

Szerző:

PHARMINDEX Online