Néhány funkció mobilon nem elérhető!

Töltse le a teljes funkcionalitású PHARMINDEX Mobil alkalmazást Andoridra és iOS-re.

Előfizetek!
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Hematológia

REGINA: nem billentyűeredetű pitvarfibrilláló idős betegek új típusú orális véralvadásgátló kezelésének klinikai vizsgálata

Az itt részletezett prospektív, valós körülményeket tükröző klinikai vizsgálat a nyolcvanas éveikben járó, nem billentyűeredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegek nem K-vitamin antagonista típusú szájon át szedhető véralvadásgátló (NOAC) alapú terápiájának hatásosságát és biztonságosságát értékeli.

Megjelenés: 2019.07.02

Esetismertetés

K. J. 78 éves nőbeteg 2018. októberében jelentkezett először szakrendelésünkön jelentős nyugalmi nehézlégzés és lábdagadás, csökkent terhelhetőség miatt, kardiális dekompenzáció miatti hospitalizáció után 1-2 héttel. 1 hetes otthoni vérnyomásprofiljában magas, 150 és 210 Hgmm közötti vérnyomásokat, magas (80-110/perc) pulzusszámokat, laborjaiban enyhe veseelégtelenséget, magas lipideket, vércukorértéket, vashiányos anaemiát és szubterápiás INR-t találtunk, EKG-ján magas kamrafrekvenciájú permanens pitvarfibrilláció volt látható.

Megjelenés: 2019.06.12

Esettanulmány

A 78 éves, pitvarfibrillalo, acenocumarolt szedő nőbeteget fulladás, mérhetetlen INR miatt küldi az SBO osztályunkra.

Megjelenés: 2019.05.21

Elektív kardioverzió előtt adott antikoagulánsok összehasonlítása

Pitvarfibrillációban az elektromos kardioverzió előtti antikoagulálás időtartama az ajánlások szerint legalább három hét. A túl nagy késlekedés azonban számos kockázattal jár. Az új típusú oralis antikoagulánsok a várakozási idő rövidítésére kínálnak lehetőséget.

Megjelenés: 2019.02.20

Az oralis antikoagulánsok alkalmazásának javítását célzó beavatkozások és stratégiák pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél

Az antikoagulációs terápia a stroke-prevenció alapvető eszköze pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél. Már számos, a különböző véralvadásgátló stratégiákat összehasonlító, szisztematikus áttekintés született, egy új elemzés ezeknek a stratégiáknak a hatásosságát és biztonságosságát értékelte.

Megjelenés: 2019.01.08

A direkt oralis antikoagulánsok összehasonlítása a standard hármas terápiával pitvarfibrillációban és PCI-ben

A koszorúér-betegség és a pitvarfibrilláció egyidejű előfordulása jelentős nehézséget okoz a betegek kezelésében a különböző antithrombotikus szerek együttes alkalmazása miatt. A direkt oralis antikoagulánsok bevezetése forradalmasította a pitvarfibrilláció terápiáját, viszont a PCI utáni DOAC-terápia hatásossága és biztonságossága vérlemezkegátló szerekkel való kombinációban kevésbé ismert.

Megjelenés: 2018.12.25

A rivaroxabannal kezelt betegek fogászati ellátása

Az új orális antikoagulánsok használata egyre elterjedtebb a hagyományosan alkalmazott warfarin és acenokumarol terápia alternatívájaként. Bizonyos klinikai szituációk tekintetében azonban még nem áll rendelkezésre bizonyítékon alapuló iránymutatás, amely aggodalmat okozhat az orvosok és betegek számára a mindennapi gyakorlatban.

Megjelenés: 2018.11.13

A rivaroxaban globális, prospektív biztonságossági elemzése

A direkt orális antikoagulánsokat egyre gyakrabban alkalmazzák stroke megelőzésre pitvarfibrilláló betegek körében a nagy, randomizált, 3. fázisú vizsgálatokban megfigyelt kedvező kockázat–haszon profilnak köszönhetően. Mindazonáltal szükség van való életbeli bizonyítékokra is az eredmények kiegészítése céljából, és a direkt orális antikoagulánsok hatékonyságának és biztonságosságának megállapításához a mindennapi klinikai gyakorlatban. Jelen összesített elemzés a rivaroxaban való életbeli biztonságossági profilját vizsgálta a globális XANTUS programban résztvevő PF betegek körében. Rivaroxaban kezelés mellett alacsony volt a stroke és a súlyos vérzés kockázata, valamint a terápiamegszakítás aránya a világ különböző régióiban.

Megjelenés: 2018.10.24

A direkt orális antikoagulánsok és K-vitamin antagonisták összehasonlítása a pitvarfibrilláció kardioverziója során: frissített meta-analízis

A gyógyszeres és elektromos kardioverzió paroxizmális vagy perzisztens pitvarfibrilláció esetén lehetővé teszi a tünetek azonnali javulását, de a szisztémás embolizáció periprocedurális kockázata számottevő. Jelen tanulmányban a szerzők a kardioverzió során alkalmazott direkt orális antikoaguláns és K-vitamin antagonista kezelés melletti stroke/szisztémás embolizáció és súlyos vérzés kockázatát vetették össze. A meta-analízis a RE-LY, a ROCKET-AF, az ARISTOTLE, az ENGAGE AF-TIMI 48, az X-VeRT, az ENSURE-AF és az EMANATE vizsgálatok kardioverzión átesett non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő betegeire terjedt ki. A direkt orális antikoaguláns kezelés nem szignifikáns mértékben csökkentette a stroke/szisztémás embolizáció és a súlyos vérzés kockázatát. A direkt orális antikoagulánsok tehát hatékony és biztonságos alternatívát nyújtanak a tromboembóliás szövődmények megelőzésére a non-valvuláris pitvarfibrilláció kezelésére végzett kardioverzió során. A meta-analízis azt is kimutatta, hogy a frissebb (kizárólag pitvarfibrilláció miatt kardioverzión áteső betegeket bevonó) ad hoc vizsgálatok a regisztrációs vizsgálatokhoz képest nem szignifikáns mértékű alacsonyabb kockázatról számoltak be.

Megjelenés: 2018.10.10

A rivaroxaban nettó klinikai előnye warfarinnal szemben pitvarfibrilláció esetén: A ROCKET AF vizsgálat eredményei

A ROCKET AF vizsgálat retrospektív elemzésének célja a pitvarfibrilláló betegek rivaroxaban kezelésének warfarin terápiával szembeni nettó klinikai előnyének meghatározása volt. A kutatók a nettó klinikai előnyt négy különböző módszer alapján becsülték meg, amelyek ischaemiás és vérzéses események incidenciáját elemezték. Rivaroxaban kezelés mellett alacsonyabbnak bizonyult a halálozás, a myocardiális infarktus, a stroke vagy szisztémás embolizáció és a halálos kimenetelű vagy kritikus szervi vérzés összetett végpontjának előfordulási kockázata; magasabbnak bizonyult azonban a nem halálos kimenetelű vagy kritikus szervben történő, egyéb súlyos vérzés kockázata. A nettó klinikai előny az ischaemiás események és a halálos kimenetelű vagy kritikus szervben történő vérzések alacsonyabb arányának volt tulajdonítható. Az eredmények összességükben támogatják a rivaroxaban warfarinnal szembeni alkalmazását.

Megjelenés: 2018.10.03

Malignus tumor okozta vénás tromboembólia: gyakorlati áttekintő a kismolsúlyú heparinokon túl

A malignus betegségben szenvedőkben nagyobb a rizikója a vénás tromboembólia (VTE) kialakulásának, illetve az emiatt kialakuló halálozásnak. A CLOT vizsgálat a kismolsúlyú heparinok (LMWH) előnyét igazolta a warfarinnal szemben a rekurrens VTE kialakulását tekintve, ezzel megalapozta a LMWH-k elterjedését a tumor-asszociált VTE kezelésében. Az egyre sikeresebb onkoterápiának köszönhetően azonban a betegek hosszabban élnek, az injekciók alkalmazását egy idő után kevésbé preferálják és a költségvonzat sem elhanyagolható. A direkt antikoagulánsok (DOAC) vonzó alternatívát jelentenek a rákos megbetegedések okozta VTE kezelésében. Nagy, DOAC VTE vizsgálatok alcsoport analízisei, melyekben a daganatos betegeket emelték ki, illetve kisebb, nem randomizált vizsgálatok nem találtak különbséget a major vérzéses szövődmények és VTE rekurrencia tekintetében sem. Fentiek alapján a klinikus akár dönthet úgy is, hogy e betegeit LMWH-ról DOAC-ra állítja át. Ezt viszont alaposan meg kell fontolni, figyelembe véve az alapbetegséget, a társbetegségeket és az alkalmazott egyéb kezelést is.

Megjelenés: 2018.09.19

Rövid beszámoló: A rivaroxaban terápiás hatékonysága és biztonságossága a warfarinhoz képest non-valvuláris pitvarfibrillációban és diabetesben szenvedő betegek körében: ellátási adatbázis elemzés

A diabetesben szenvedő betegek nagy részénél non-valvuláris pitvarfibrilláció is kialakul, a pitvarfibrilláló betegek körében együttesen fennálló diabetes pedig növeli a stroke kockázatát, és rosszabb stroke utáni kimenetellel jár. A ROCKET AF vizsgálat egy korábbi alcsoport-elemzése igazolta a rivaroxaban konzisztens hatékonyságát és biztonságosságát diabetesben szenvedő, pitvarfibrilláló betegek körében. Jelen retrospektív elemzés a két antikoaguláns hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálta a való életben. A stroke és szisztémás embolizáció összetett végpontját és a súlyos vérzést a teljes betegpopuláció mellett a csökkentett dózisú rivaroxabannal kezelt és a krónikus vesebetegségben szenvedő betegek alcsoportjaiban is vizsgálták. Az eredmények alapján a rivaroxaban a warfarinhoz képest alacsonyabb stroke/SZE és ischaemiás stroke kockázattal járt, és nem növelte a súlyos vérzés kockázatát diabeteses pitvarfibrilláló betegek körében.

Megjelenés: 2018.09.05

A rivaroxaban, az apixaban és a dabigatran hatékonysága és biztonságossága a warfarinhoz képest non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, esendő betegek körében

Az esendőség gyakori a non-valvuláris pitvarfibrilláló betegek körében, és az esendő pitvarfibrilláló betegek ritkábban részesülnek antikoaguláns kezelésben, mint a nem esendő betegek. Jelen tanulmány a rivaroxaban, az apixaban és a dabigatran valamint a warfarin hatékonyságát és biztonságosságát hasonlította össze esendő pitvarfibrilláló betegek körében a rutin klinikai gyakorlatban egy nagy ellátási adatbázis elemzésével. Az eredmények alapján a rivaroxaban a warfarinhoz képest szignifikánsan csökkentette a stroke/szisztémás embolizáció és az ischaemiás stroke kockázatát, és egyik direkt antikoaguláns sem növelte szignifikánsan a súlyos vérzés kockázatát. Az eredmények megerősítik, hogy a rivaroxaban, az apixaban és a dabigatran megnyugtató alternatívát nyújt a stroke prevenció terén – különösen a rivaroxaban, amely szignifikánsan javítja az ischaemiás kimenetelt.

Megjelenés: 2018.08.29

NOAC a vénás tromboembólia kezelésében – a való életbeli vizsgálatok tanulságai

A nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsokkal végzett 3. fázisú randomizált vizsgálatok eredményei alapján a gyógyszerek világszerte engedélyezettek az akut vénás tromboembólia kezelésében. Gyakorlati alkalmazásuk tekintetében azonban még sok a bizonytalanság, ezért hatékonyságuk és biztonságosságuk körültekintő vizsgálata a szigorúan szabályozott és felügyelt klinikai vizsgálatok keretein túl, kevésbé szelektált betegpopulációkban is elengedhetetlen. A jelen közleményben ismertetett áttekintő tanulmány a való életből származó kutatási adatok forrásainak típusait mutatja be, illetve a vénás tromboembólia nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsokkal való kezelésében jelenleg a szakirodalom alapján rendelkezésre álló adatokat szemlélteti.

Megjelenés: 2018.08.22

Primer hiperkoagulációval rendekező járóbetegek tromboemboliás betegségei rivaroxaban kezelése hatásosságának és biztonságának összevetése

A primeren fokozott trombózis hajlamú (PTH) betegek rivaroxaban kezelésének vizsgálata nem volt feladata az Einstein vizsgálatoknak. Mivel számuk jelentős, ezért jelen tanulmány a való élet adataiból törekszik a hatásosság és biztonság szempontjából megítélni az új gyógyszert a warfarin kezeléshez viszonyítva. Az adatokat az amerikai MarketScan kutatási adatbázisából szerezték, amely biztosítási adatokra támaszkodva reprezentatív populációt jelent (170 millió fő). Az eredmények statisztikai elemzése mérsékelt VTE (HR:0,70, 033-1,49), és szintén nem szignifikánsan a nagyobb vérzések csökkenését (HR:0,55, 0,16-1,86) mutatták a rivaroxaban javára. Adataik alapján a napi gyakorlat is tükrözi ezen fontos betegcsoportban a rivaroxaban egyenértékűségét a warfarinnal.

Megjelenés: 2018.07.04

Metaanalízis a kettős illetve hármas antitrombotikus terápia biztonságosságának és hatásosságának összehasonlítására pitvarfibrilláló betegeknél, akik percutan coronaria-intervención estek át

Perkután coronaria intervención átesett pitvarfibrilláló betegeknél a kettős antitrombotikus terápia hatékonysága és biztonságossága a hármas gátláshoz képest jelenleg is vita tárgyát képezi. Jelen meta-analízis eredményei alapján, hosszú távú orális antikoaguláns terápia indikációja esetén, PCI-n átesett betegeknél a kettős gátlás csökkenti a vérzéses szövődmények számát, az ischaemiás események számának emelkedése nélkül.

Megjelenés: 2018.06.27

A négyfaktoros protrombin komplex koncentrátum javítja a trombinképződést és a protrombin időt rivaroxabannal összefüggő vérzéses szövődmények esetén: egycentrumos kísérleti vizsgálat

A direkt orális antikoagulánsokkal kezelt betegek jelentős kihívást jelentenek az életveszélyes vérzések kezelése során. Jelen tanulmány a leggyakrabban alkalmazott terápia, a négy faktort tartalmazó protrombin komplex koncentrátum hatékonyságát vizsgálta a direkt orális antikoaguláns rivaroxaban semlegesítésében életveszélyes vérzés esetén. A trombinképződés paramétereit közvetlenül a beavatkozás előtt és tíz perccel azt követően mérték. A protrombin komplex koncentrátum hatékonynak és biztonságosnak mutatkozott: az endogén trombin potenciál és a trombin csúcs szignifikánsan javult, trombózist a kezelést követő hét napon belül nem regisztráltak.

Megjelenés: 2018.06.20

Csökkenti-e a rivaroxaban a warfarin kezeléshez képest az alsó végtagi poszttrombotikus szindróma kialakulását?

A hagyományos K-vitamin antagonista (KVA) alapú antikoaguláns kezelés ellenére alsó végtagi mélyvéna trombózis (MVT) után az esetek mintegy 50%-ában alakulhat ki enyhébb-súlyosabb posztrombotikus szindróma (PTS), mely kimutatható életminőség-romláshoz vezet, és a társadalomra nézve jelentős költségvonzata is lehet. Mivel a tünetegyüttesnek specifikus terápiája nincs, a megelőzésnek van különös hangsúlya. Katéteres trombolízissel kiegészített, ill. hosszabb távú LMWH kezelés kapcsán történt vizsgálatok igazolni látszanak azt a tényt, hogy a hagyományos warfarin kezeléshez képest kisebb a PTS kialakulásának esélye. Ennek az lehet a magyarázata, hogy ezek a terápiák gyorsabb, teljesebb trombus-feloldódást, illetve stabilabb antikoaguláns hatást biztosítanak, mint a hagyományos KVA alapú kezelés. A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) is rendelkeznek olyan farmakokinetikai és -dinamikai tulajdonságokkal (gyors csúcskoncentráció, stabil antikoaguláns hatás) melyek alapján feltételezhető volt kedvezőbb hatásuk a PTS kialakulására.

Megjelenés: 2018.06.13

Az idős betegeknél alkalmazott antikoaguláció pitvarfibrillációban

A PF mintegy 25%-ban lép fel a 40 évesnél idősebb korosztályban, ezzel a leggyakoribb tartós ritmuszavart képviseli. Bizonyított, hogy növeli a stroke, a szívelégtelenség és a hospitalizáció előfordulását. Ahogy nő a várható élettartam, úgy válik a PF egyre nagyobb egészségügyi problémává. A PF okozta tromboembóliás szövődményeket a megfelelő antitrombotikus kezeléssel lehet megelőzni. A meta-analízisek igazolják, hogy a PF-ban alkalmazott antikoagulánsok (AC) 64%-kal csökkentik a stroke előfordulását, és 26%-al a mortalitást. A szerzők felbecsülték a PF előfordulási arányát idősekben, és vizsgálták az antikoaguláns és trombocita aggregáció gátló kezelés változását a vizsgált időszakokban.

Megjelenés: 2018.06.06

A visszatérő stroke kiterjedése és prognózisa szekunder stroke prevenció céljából folytatott warfarin vagy nem K-vitamin antagonista orális antikoaguláns kezelés mellett

Korábbi vizsgálatok eredményei alapján a nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsok csökkentik az intracraniális vérzés kockázatát és a vérzés kiterjedését a warfarinhoz képest, azonban kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy visszatérő ischaemiás stroke esetén kedvezőbb kimenetellel járnak-e. Jelen vizsgálatban a szerzők a szekunder stroke prevenció céljából alkalmazott warfarin és nem K-vitamin antagonista orális antikoaguláns kezelés mellett fellépő visszatérő stroke kiterjedését és prognózisát vizsgálták pitvarfibrilláló betegek körében. Az eredmények alapján a nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsokkal folytatott szekunder stroke prevenció előnyösebb lehet a warfarinnál a visszatérő stroke kiterjedésének csökkentése révén.

Megjelenés: 2018.05.16

A gasztrointesztinális vérzés súlyossága direkt orális antikoaguláns kezelés mellett

Korábbi vizsgálatok alapján a direkt orális antikoagulánsok legalább ugyanolyan hatékonyak és biztonságosak, mint a warfarin, de növelik a gasztrointesztinális vérzés kockázatát. Jelenleg azonban kevés adat áll rendelkezésre a direkt orális antikoaguláns kezelés mellett bekövetkező gasztrointesztinális vérzések súlyosságáról. Jelen vizsgálat ezen kezelés melletti gasztrointesztinális vérzések súlyosságát vetette össze a warfarin kezelés alatt álló betegek és az antikoagulációs kezelés alatt nem álló kontroll csoport körében bekövetkező gasztrointesztinális vérzések súlyosságával. Az eredmények azt mutatták, hogy a direkt orális antikoaguláns kezelés melletti vérzések kevésbé súlyosak és szignifikánsan ritkábban igényelnek kórházi kezelést és transzfúziót, mint a warfarin kezelés mellett jelentkező vérzések.

Megjelenés: 2018.05.09

Antikoaguláns kezelés kardiális eszközök implantációja során

A kardiális eszközbeültetésen átesett betegek jelentős hányada részesül antikoaguláns kezelésben a tromboembóliás szövődmények prevenciója céljából, vagy trombocitagátló kezelésben a trombotikus események megelőzése érdekében. Jelen tanulmány áttekinti a releváns közelmúltbeli vizsgálatokat, meta-analíziseket és ajánlásokat ebben a témában. Az eredmények szerint a warfarin kezelés perioperatív fenntartása magas tromboembóliás kockázatú betegek körében ajánlott, a kettős trombocitagátlás, valamint a trombocitagátlók antikoagulánsokkal történő együttes alkalmazása kerülendő. Az új orális antikoaguláns kezelést a klinikai gyakorlatban legtöbbször megszakítják, de folyamatban lévő vizsgálatok elemzik a kezelés fenntartásának kockázat-haszon profilját.

Megjelenés: 2018.05.02

Az antitrombotikus kezelés újraindítása krónikus szubdurális hematóma után: szisztematikus szakirodalmi áttekintés és meta-analízis

A krónikus szubdurális hematóma kezelésére hatékony és biztonságos műtéti megoldások állnak rendelkezésre, azonban a betegek érzékeny alcsoportját képezik az antitrombotikus kezelés alatt állók. Az antitrombotikus kezelés posztoperatív újraindításának és az újraindítás optimális időpontjának kérdése körükben problematikus, mivel kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy az újraindított kezelés növeli-e a vérzéses események kockázatát, illetve a kezelés végleges leállítása együtt jár-e a tromboembóliás kockázat növekedésével. Jelen meta-analízis 8 tanulmány bevonásával elemezte a rendelkezésre álló adatokat.

Megjelenés: 2018.04.25

A direkt orális antikoaguláns vagy warfarin kezelés indításának hatásai a kórházi elbocsátásig eltelt időre vénás tromboembólia esetén

A közelmúltban végzett vizsgálatok és megfigyelések alapján a direkt orális antikoaguláns kezelés rövidebb kórházi tartózkodási időt eredményez a warfarinhoz képest vénás tromboembólia esetén. Jelen vizsgálat az orális antikoaguláns kezelés indítása és a kórházi elbocsátás között eltelt időt hasonlította össze direkt orális antikoagulánssal vagy warfarinnal kezelt, akut mélyvénás trombózison vagy tüdőembólián átesett betegek körében. Az eredmények alapján a vénás tromboembólia direkt orális antikoagulánssal történő kezelése gyorsabb kórházi elbocsátást tesz lehetővé, mint a warfarin kezelés.

Megjelenés: 2018.04.18

Összefüggés a nem K-vitamin típusú orális antikoagulánsok más gyógyszerekkel vagy monoterápiaként történő alkalmazása és a súlyos vérzés kockázata között non-valvuláris pitvarfibrilláló betegek körében

A nem K-vitamin típusú orális antikoagulánsok egyre elterjedtebbek egyszerű alkalmazhatóságuknak és a warfarinnal egyenrangú hatékonyságuknak köszönhetően, azonban több társbetegség, magas kockázatú gyógyszerek, polifarmácia és gyógyszer-kölcsönhatások fennállása esetén a vérzési kockázat növekedése aggodalmat okoz a mindennapi gyakorlatban. Jelen vizsgálat a vérzési kockázatot hasonlította össze non-valvuláris pitvarfibrilláló betegek körében nem K-vitamin típusú orális antikoagulánsok önmagukban vagy más gyógyszerekkel együttesen történő alkalmazása esetén. A vizsgált gyógyszerek egy része szignifikánsan növelte a súlyos vérzés előfordulási arányát, ezért az orvosoknak fontos figyelembe venniük az együttes alkalmazás kockázatait.

Megjelenés: 2018.04.04

Az orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága pitvarfibrillációban szenvedő idősebb betegek körében: szisztematikus áttekintés és meta-regressziós elemzés

A stroke előfordulásának kockázatát jelentősen fokozó pitvarfibrilláció gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik, így idősebb betegek körében különösen fontos az antitrombotikus terápia. Jelen tanulmányban a szerzők a warfarin hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálták 65 év feletti, pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél, és az eredményeket warfarinnal nem kezelt, illetve nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsokkal kezelt hasonló betegpopulációk adataival vetették össze. A nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsok hatékonyabbak voltak a stroke és a tromboembóliás események megelőzésében, és használatuk során a súlyos vérzések kockázata is alacsonyabb volt a warfarin kezeléshez képest.

Megjelenés: 2018.03.28

A rivaroxaban és warfarin kezelés hatásának konzisztenciája a kiindulási vesefunkció függvényében

A hosszan tartó orális antikoaguláns kezelés egyik leggyakoribb indikációja a pitvarfibrilláció. A kezelt betegek jelentős hányadánál fordul elő krónikus vesebetegség, a beszűkült, károsodott vesefunkció pedig a tromboembóliás és vérzéses szövődmények fokozott kockázatával társul, ami kihívások elé állítja a kezelőorvosokat a megfelelő antitrombotikus terápia kiválasztásakor. Az új típusú orális antikoagulánsok, köztük a rivaroxaban bevezetése óta számos nagy klinikai vizsgálatból származó adat áll rendelkezésünkre a warfarin, illetve a NOAC kezelés hatékonyságára és biztonságosságára nézve enyhe vagy középsúlyos vesebetegségben szenvedő betegek esetén. A rivaroxaban farmakológiailag aktív formájának 33%-a a vesén át ürül, ezért vesebetegekben megváltozott kinetikára/gyógyszerexpozícióra lehet számítani. A ROCKET AF vizsgálat igazolta, hogy a rivaroxaban megfelelő dózisban alkalmazva ugyanolyan hatékony és biztonságos enyhe - vagy középsúlyos vesekárosodás esetén, mint normális vesefunkciójú betegekben. Jelen közleményben a szerzők a ROCKET AF vizsgálat adatainak felhasználásával készült elemzést mutatják be, amelyben azt próbálták meghatározni, hogy a rivaroxaban kezelés warfarinnal összevetett hatása konzisztens marad-e a vizsgálatban értékelt valamennyi kiindulási vesefunkció-alcsoport esetében.

Megjelenés: 2018.03.21

Az orális antikoagulánsok alkalmazásának növekedése pitvarfibrilláló betegek körében: időbeli trendek 2005–2015 között Dániában

A stroke és a szisztémás embolizáció megelőzése központi szerepet játszik a pitvarfibrillációban szenvedő betegek kezelése során. A 2010-es ESC irányelvek új stroke kockázatbecslési rendszert vezettek be, valamint kimondták, hogy valamennyi mérsékelt vagy fokozott stroke kockázatú pitvarfibrilláló beteg számára javasolt az orális antikoaguláns kezelés. Jelen közleményben a szerzők az orális antikoagulánsok pitvarfibrilláló betegek stroke prevenciójában történő alkalmazásában megfigyelt időbeli trendeket, illetve az orális antikoaguláns terápia megkezdésével összefüggő tényezőket vizsgálták dán nemzeti regiszterek adatainak felhasználásával. Az eredmények alapján 2010 óta jelentősen több betegnél indítottak orális antikoaguláns kezelést, mint korábban. 2015-re az új orális antikoagulánsok átvették a KVA szerepét, mint elsőként választandó szerek a pitvarfibrillációban történő stroke prevenció során. OAC kezelés nagyobb valószínűséggel indult férfi betegek, 65–74 év közötti életkor, kevesebb társbetegség, és magasabb stroke kockázat esetén.

Megjelenés: 2018.03.14

A protrombin komplex koncentrátum (PCC), aktivált protrombin komplex koncentrátum (aPCC), és a rekombináns, aktivált VII-es faktor aktivitása a Xa faktor gátlók antikoaguláns hatásaival szemben

Bár napjainkban egyre több beteg részesül direkt orális antikoaguláns kezelésben, az antikoaguláns hatás gátlásának optimális módszere egyelőre nem ismert. Jelenleg nem áll rendelkezésre specifikus ellenszer a direkt Xa faktor gátló gyógyszerek ellen, ezért a protrombin komplex koncentrátumot (PCC), aktivált protrombin komplex koncentrátumot (aPCC), és a rekombináns, aktivált VII-es faktort (rFVIIa) széles körben alkalmazzák az antikoaguláns hatás felfüggesztésére súlyos vérzés esetén. Jelen in vitro tanulmányban a szerzők tromboelasztometriás és trombin generációs vizsgálatok segítségével azt vizsgálták, hogy az említett vérzéscsillapító ágensek közül melyik és milyen dózisban a leghatékonyabb a rivaroxaban hatásainak felfüggesztésére terápiás célból rivaroxabant szedő betegek, illetve egészséges kontroll résztvevők körében. Az eredmények alapján az aPCC in vitro hatékonyabban függeszti fel a rivaroxaban hatásait, mint a PCC és a rFVIIa.

Megjelenés: 2018.03.08

A betegek preferenciái az antikoaguláns kezelés tekintetében pitvarfibrilláció esetén: szisztematikus áttekintés

A nem K-vitamin típusú orális antikoagulánsok megjelenése jelentős változásokat eredményezett a pitvarfibrillációban történő stroke megelőzés terén. A legtöbb klinikai vizsgálatban az új gyógyszerek legalább olyan hatékonynak és biztonságosnak bizonyultak, mint a K-vitamin antagonisták. Korábbi vizsgálatok igazolták továbbá, hogy az orális antikoaguláns kezelésre szoruló pitvarfibrilláló betegek különféleképpen állnak hozzá az egyes kezelési lehetőségekhez. A beteg preferenciáinak és igényeinek figyelembe vétele hosszú távú kezelés során különösen fontos, mert a compliance és betegelégedettség javítása révén befolyásolhatja a kimenetelt. Jelen összefoglaló közlemény szisztematikusan elemezte a pitvarfibrilláló betegek hosszú távú orális antikoaguláns kezeléssel kapcsolatos preferenciáiról rendelkezésre álló adatokat. Az eredmények alapján a stroke kockázatának csökkentése és a vérzési kockázat mérsékelt növekedése a legfontosabb szempontok a betegek számára a kezeléssel kapcsolatos döntések során. A hasonló klinikai tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek közül a betegek a kényelmesebb opciót választják szívesebben.

Megjelenés: 2018.02.28

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés