A műtéti szakterület önmagában nem magyarázza a posztoperatív pulmonális szövődmények kockázatát hasi műtétek után
A LAS VEGAS vizsgálat adatbázisának utólagos elemzése szerint a hasi urológiai, gasztrointesztinális és nőgyógyászati műtétek után megfigyelt posztoperatív pulmonális szövődmények gyakoriságában mutatkozó eltérések mögött elsősorban a betegjellemzők és az anesztézia időtartama állhat, miközben a súlyos légzőszervi események terhe továbbra is a gasztrointesztinális sebészetben összpontosul.
Eltérő kiindulási kockázat, eltérő betegprofil
A szerzők abból indultak ki, hogy a posztoperatív pulmonális szövődmények előfordulása hasi műtétek után nemcsak a sebészeti szakterületek közötti különbségeket tükrözheti, hanem a betegek életkorát, társbetegségeit, funkcionális állapotát és az anesztézia hosszát is. Ennek tisztázására a 29 ország 146 centrumában végzett LAS VEGAS obszervációs vizsgálat adatbázisát elemezték újra.
Az elemzésbe 3306 beteg került be: 367 urológiai, 2100 gasztrointesztinális és 839 nőgyógyászati hasi műtéten átesett páciens. A három csoport kiindulási jellemzői számottevően különböztek egymástól: az urológiai betegek idősebbek voltak, magasabb ARISCAT-pontszámmal, több komorbiditással és hosszabb anesztéziaidővel kerültek műtétre; a gasztrointesztinális csoportban rosszabb funkcionális státusz és nagyobb sürgősségi műtéti arány volt jellemző; a nőgyógyászati betegek pedig a legfiatalabbnak, a legalacsonyabb rizikójúnak és a legkevesebb társbetegséggel terheltnek bizonyultak.
A nyers adatok az urológiai csoportban mutatták a legmagasabb PPC-aranyt
Az első öt posztoperatív napban értékelt összetett végpont hat eseményt foglalt magában: a nem tervezett kiegészítő oxigénigényt, a pneumothoraxot, a pneumoniát, a légzési elégtelenséget, az újonnan szükségessé váló vagy elhúzódó invazív gépi lélegeztetést, valamint az ARDS-t. Már egyetlen ilyen esemény is teljesített PPC-végpontnak számított.
A súlyozatlan kohorszban a PPC-k incidenciája szignifikánsan eltért a három műtéti csoport között: urológiai műtétek után 17,7%, gasztrointesztinális műtétek után 14,9%, nőgyógyászati műtétek után 9,8% volt az arány. Mindhárom csoportban a leggyakoribb esemény a nem tervezett oxigénadás maradt. A tanulmány szerint a nyílt hasi műtétekhez magasabb PPC-előfordulás társult, mint a minimálisan invazív beavatkozásokhoz.
A kiegyensúlyozott összehasonlítás más képet adott
A szerzők propensity score weighting módszerrel olyan súlyozott kohorszot hoztak létre, amelyben az anesztézia időtartama és a klinikailag releváns kockázati tényezők jobban kiegyensúlyozódtak a csoportok között. A súlyozás során figyelembe vett változók közé tartozott az életkor, a preoperatív SpO2, az anaemia, az előző hónapban zajlott légúti infekció, a sürgősségi műtét, a funkcionális státusz és a krónikus komorbiditások jelenléte.
Ebben a súlyozott elemzésben az összesített PPC-incidencia közötti különbség eltűnt: urológiai műtétek után 15,7%, gasztrointesztinális beavatkozások után 14,5%, nőgyógyászati műtétek után 12,2% volt az arány, a különbség nem bizonyult szignifikánsnak. Az érzékenységi vizsgálatok megerősítették ezt a megfigyelést. A cikk értelmezése szerint ez azt támogatja, hogy az összesített PPC-kockázatot nagyobb mértékben a betegspecifikus tényezők és az anesztézia hossza alakítja, nem pedig önmagában a sebészeti szakterület.
A súlyos szövődmények mégis a gasztrointesztinális sebészet felé tolódtak
Miközben az összetett PPC-végpontban a különbség kiegyenlítődött, az egyes szövődmények súlyossági mintázata változatlanul eltért a csoportok között. A súlyos PPC-k — vagyis a pneumothorax, a pneumonia, a légzési elégtelenség, az új invazív lélegeztetés és az ARDS — leggyakrabban a gasztrointesztinális műtétek után fordultak elő, és legritkábban a nőgyógyászati csoportban jelentkeztek.
A súlyozatlan elemzésben pneumonia, pneumothorax és ARDS kizárólag a gasztrointesztinális csoportban fordult elő. A kórházi halálozás is ebben a csoportban volt magasabb, míg a kórházi tartózkodás medián ideje az urológiai műtéteken átesetteknél volt hosszabb. A PPC-k és különösen a súlyos PPC-k minden vizsgált műtéti típusban hosszabb hospitalizációval és magasabb mortalitással társultak.
Az eredmények értelmezésének határai
A közlemény hangsúlyozza, hogy megfigyeléses, post hoc elemzésről van szó, ezért ok-okozati összefüggés nem állapítható meg. További korlátot jelent, hogy csak a LAS VEGAS vizsgálatban rögzített, a rutinellátás során észlelhető pulmonális szövődményeket tudták elemezni, és az adatfelvétel 2013-ban történt, így azóta a sebészeti és aneszteziológiai gyakorlat részben változhatott.
A szerzők szerint az eredmények hipotézisteremtő jelentőségűek. A tanulmány üzenete ennek ellenére egyértelmű: a hasi műtétekhez társuló pulmonális rizikó megítélésében a beteg egyéni kockázati profilja és az anesztézia időtartama meghatározó, ugyanakkor a gasztrointesztinális sebészetben a súlyos légzőszervi szövődmények fokozott perioperatív figyelmet indokolnak.
Vermeulen TD, Hemmes SNT, Blok S, et al. Pulmonary complications following urological, gastrointestinal and gynaecological abdominal surgery—A post-hoc analysis of an observational study in 29 countries. Anaesth Crit Care Pain Med. 2026;45:101738. doi:10.1016/j.accpm.2025.101738.
