Pénteki nagy műtétek után rosszabb posztoperatív kimeneteket találtak egy idős Medicare-kohorszban
Egy 232 504 beteget felölelő amerikai elemzés szerint azoknál a 65 év feletti pácienseknél, akik elektív nagy műtéten pénteken estek át, ritkábban teljesült a „textbook outcome”, és gyakoribb volt a szövődmény, az intenzív osztályos ellátás, az elhúzódó kórházi tartózkodás, a rehospitalizáció és a halálozás, mint a hétfőn operált betegeknél.
Vizsgált beteganyag és végpontok
A Journal of Surgical Research 2026 májusi számában megjelent vizsgálat célja annak meghatározása volt, összefügg-e a „weekend effect” a nagy műtéten áteső betegek posztoperatív kimeneteivel. A szerzők a Medicare adatbázis alapján 2016 és 2021 között azonosították azokat a 65 év feletti betegeket, akik elektív coronaria-bypassműtéten, hasi aortaaneurysma-helyreállításon, pneumonectomián, pancreatectomián vagy colectomián estek át hétfőn vagy pénteken.
A pénteken operáltakat a szerzők „preweekend”, a hétfőn operáltakat „postweekend” csoportba sorolták, abból kiindulva, hogy az előbbiek korai posztoperatív időszaka hétvégére esik. Az elsődleges végpont a „textbook outcome” volt, amelyet a közlemény a közvetlen posztoperatív szövődmény hiányaként, a 75. percentilist el nem érő ápolási időként, valamint a rehospitalizáció és a halálozás elmaradásaként definiált.
A két csoport fő jellemzői
Az elemzésbe összesen 232 504 beteg került be; közülük 101 568-an, azaz 43,7% estek át műtéten pénteken, míg 130 936-an, vagyis 56,3% hétfőn. A medián életkor 75,7 év volt, a betegek 57,1%-a férfi volt, és a többségnél az alacsonyabb komorbiditási terhelést jelző, legfeljebb 2 pontos Charlson-index szerepelt.
A két csoport több alapjellemzője hasonló volt: az életkor, a komorbiditási index és a szociális sérülékenységi index megoszlása nem különbözött érdemben. Bizonyos műtéttípusok eloszlásában ugyanakkor volt eltérés: a pénteki csoportban gyakoribb volt a CABG, a colectomia és a pancreatectomia, míg a hétfői csoportban gyakrabban történt hasi aortaaneurysma-helyreállítás és pneumonectomia.
A leggyakoribb beavatkozás a colectomia volt 38,3%-os aránnyal, ezt követte a CABG 28,2%-kal és az aneurysmaműtét 21,5%-kal. A műtétek 66,0%-át oktatókórházban végezték, és a beteganyag közel egyenletesen oszlott meg az alacsony, közepes és magas volumenű centrumok között.
Kimenetek a pénteki műtétek után
A pénteken operált betegek körében a „textbook outcome” ritkábban valósult meg, mint a hétfőn operáltaknál: 44,9% versus 49,4%. Ezzel párhuzamosan a szövődmények aránya magasabb volt a preweekend csoportban, 37,1% szemben a postweekend csoportban mért 33,1%-kal.
Az intenzív osztályos ellátás igénye szintén gyakoribb volt a pénteki műtétek után, 55,2% versus 53,1%. Az elhúzódó kórházi tartózkodás aránya 25,0% volt a pénteken operáltaknál, míg a hétfőn operáltaknál 20,1%, a rehospitalizáció pedig 23,0% illetve 22,2%-ban fordult elő.
A halálozás is kedvezőtlenebbnek bizonyult a pénteki csoportban: 9,6% versus 8,8%. A részletes szövődményprofil alapján a pénteki műtétek után gyakoribb volt a pulmonális elégtelenség, a pneumonia, a myocardialis infarctus, a thromboembolia, az akut veseelégtelenség és a műtéti sebfertőzés is.
A közleményben szereplő ábra alapján a „textbook outcome” egyes komponensei mind kedvezőtlenebbül alakultak a pénteken operált betegekben: kisebb arányban maradt el a szövődmény, ritkább volt a nem megnyúlt ápolási idő, valamint alacsonyabb volt a 90 napon belüli halálozás és visszavétel hiánya is.
Többváltozós elemzés és értelmezés
A többváltozós logisztikus regresszióban, a beteg- és kórházi jellemzők korrekcióját követően is fennmaradt a pénteki műtéti időzítés kedvezőtlen kapcsolata több posztoperatív végponttal. A preweekend műtét magasabb eséllyel társult szövődménnyel, intenzív osztályos ellátással, rehospitalizációval és elhúzódó ápolási idővel; utóbbi esetében az esélyhányados 1,25 volt.
A „textbook outcome” elérésének esélye a pénteki műtétek után 7%-kal alacsonyabbnak bizonyult, az odds ratio 0,93 volt 95%-os konfidenciaintervallummal 0,92–0,95. A szerzők szerint ez az összefüggés különböző műtéttípusokban, eltérő volumenű kórházakban, valamint oktató és nem oktató intézményekben egyaránt hasonló irányú maradt.
A kézirat értelmezése szerint a hétvégi működéshez kapcsolódó szervezési változások – így a személyzeti lefedettség, a munkafolyamatok és a diagnosztikus vagy szubspecialista hozzáférés eltérései – sérülékenyebbé tehetik a korai posztoperatív ellátást. A tanulmány ugyanakkor nem oksági bizonyítékot szolgáltat, hanem asszociációt ír le egy nagy adminisztratív adatbázison alapuló, keresztmetszeti jellegű elemzésben.
Korlátok és klinikai jelentőség
A szerzők több lényeges korlátot is rögzítettek. Az eredmények csak idősebb, Medicare-biztosított, öt meghatározott elektív nagy műtéten áteső betegcsoportra vonatkoznak, ezért más életkorú populációkra vagy egyéb beavatkozásokra nem általánosíthatók közvetlenül.
Az adatbázis természete miatt nem álltak rendelkezésre részletes preoperatív klinikai adatok, és a rehospitalizáció okai sem voltak elemezhetők. Emiatt a nem mért zavaró tényezők – például életmódi sajátosságok, nem dokumentált társbetegségek vagy perioperatív rizikófaktorok – hatása nem zárható ki.
A közlemény legerősebb üzenete, hogy a műtét időzítése önmagában is marker lehet a perioperatív ellátás heti ingadozásaira. A vizsgálat adatai alapján a pénteki nagy műtéteket követő korai posztoperatív szakasz fokozott figyelmet igényelhet, mert ebben a kohorszban következetesen rosszabb rövid távú sebészi kimenetekkel társult.
Khalil M, King J, Altaf A, et al. The Weekend Effect: Is Surgery on Friday Associated With a Greater Risk of Complications? Journal of Surgical Research. 2026;321:401-408. doi:10.1016/j.jss.2026.02.033
