Szülészet-nőgyógyászat rovat – további cikkek

A várandósság alatti vashiány felismerése és modern kezelési irányelvei

A narratív áttekintés a várandósság alatti vashiány és vashiányos anaemia gyakoriságát, következményeit, szűrését és kezelését vizsgálja kanadai szülészeti gyakorlatra fókuszálva. Kiemeli a ferritinmeghatározás szerepét, valamint a per os és intravénás vaspótlás helyét az ellátásban.

hirdetés

A vashiány a terhesség leggyakoribb egészségügyi állapota, mégis jelentős részben rejtve marad, ha a szűrés kizárólag hemoglobinmérésre korlátozódik. A vashiány és a vashiányos anaemia egyaránt összefüggésbe hozható anyai, perinatális és újszülöttkori kedvezőtlen kimenetelekkel, ezért a szerző szerint a szisztematikus, ferritinalapú felismerésnek és a korai kezelésnek a szülészeti ellátás alapvető elemévé kell válnia.

A vashiány terhe terhességben

A várandósság alatti anaemia prevalenciája a vizsgált populációtól és az alkalmazott diagnosztikus kritériumoktól függően változik: globálisan megközelítőleg 37%, Kanadában a közölt arány 8,3–28% közé esik. Az anaemia leggyakoribb oka a vashiány, amely azonban lényegesen gyakoribb, mint a már hemoglobincsökkenéssel járó állapot. Két kanadai kohorszvizsgálatban a várandósok 89–91%-ánál mutattak ki vashiányt.

A szerző ezért a vashiányt a terhesség leggyakoribb egészségügyi problémájaként értékeli. Klinikai jelentősége különösen abból fakad, hogy megelőzhető és kezelhető állapotról van szó, ugyanakkor az anaemiaszűrésre rutinszerűen alkalmazott teljes vérkép önmagában nem alkalmas a vasraktárak állapotának megítélésére.

A terhesség teljes vastöbbletigénye legalább 1000 mg. Erre az anyai erythropoesis, a placenta fejlődése és a magzati növekedés miatt van szükség. Ez az igény a legtöbb esetben még vasban gazdag étrend mellett is meghaladja a táplálkozással biztosítható vasbevitelt. A kizárólag diétás úton történő megfelelő vaspótlás ezért a várandósok többségénél nem reális célkitűzés.

Anyai és magzati következmények

A vashiány és az anaemia fokozott anyai morbiditással, perinatális szövődményekkel, valamint kedvezőtlen újszülöttkori kimenetelekkel társul. Az áttekintés többek között a lepényleválás, az alacsony születési súly, a praeeclampsia és eclampsia, a koraszülés, a postpartum vérzés, a laktáció sikertelensége, valamint a szoptatás korai abbahagyásának emelkedett kockázatát emeli ki. Az anaemia világszerte az anyai halálozás leggyakoribb indirekt oka.

Az anyai vashiány fáradtsággal, csökkent kognitív és fizikai teljesítőképességgel, a postpartum depresszió fokozott kockázatával és az anya–csecsemő kötődés zavarával is összefüggést mutat. A következmények tehát nem korlátozódnak a laboratóriumi eltérésre vagy a szülés körüli időszak vérvesztési kockázatára.

A vas a magzati idegrendszer fejlődéséhez is nélkülözhetetlen, különösen a myelinisatio szempontjából. Ez a folyamat döntően a késői gesztációs időszakban és a korai posztnatális életben zajlik, és időben kötött vasszükséglettel jár. Ha a megfelelő mennyiségű vas a myelinisatio időszakában nem áll rendelkezésre, a teljes idegrendszeri fejlődés lehetősége tartósan elveszhet.

Epidemiológiai vizsgálatok anyai vashiány és a gyermeknél kialakuló autizmus spektrum zavar, figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, schizophrenia, valamint egyéb neurokognitív állapotok magasabb kockázata közötti összefüggést jeleztek. Az áttekintés ezeket asszociációként tárgyalja.

Hemoglobin és ferritin a szűrésben

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint terhességben a 110 g/l alatti hemoglobinszint anaemiának minősül minden trimeszterben. Ez a határérték a legalacsonyabb hemoglobinértékű 5%-ot különíti el, vagyis a várandósok 95%-ának 110 g/l feletti hemoglobinszinttel kellene rendelkeznie.

Egy 2023-as retrospektív kohorszvizsgálatban a 110 g/l alatti antepartum hemoglobinszint ötszörös transzfúziós kockázattal társult. A hemoglobinszint minden 10 g/l-es emelkedése 56%-kal alacsonyabb transzfúziós kockázattal járt együtt. Bár nem szülészeti specifikus ajánlásról van szó, perioperatív konszenzusirányelvek legalább 130 g/l-es hemoglobincélt javasolnak olyan beavatkozások előtt, amelyeknél várhatóan legalább 500 ml vérvesztés következik be. Ez megfontolandó lehet postpartum vérzés szempontjából fokozott kockázatú szülészeti betegeknél.

Az anaemia a postpartum vérzés kevés, módosítható kockázati tényezőjének egyike. Az antepartum anaemia és a postpartum vérzés között kapcsolat igazolható, amely az anaemia súlyosbodásával erősödik. Az anaemia korai felismerése és kiváltó okának kezelése ezért a szülés előtti ellátás standard elemét képezheti.

A hemoglobinérték azonban nem helyettesíti a vasraktárak vizsgálatát. A FIGO 2023 óta javasolja a ferritinalapú vashiányszűrést – lehetőség szerint már a fogamzást megelőzően –, majd a terhesség során több időpontban. Ezt az új kanadai szülészeti-nőgyógyászati irányelv is támogatja. Terhességben az 50 μg/l alatti szérumferritinszint vashiányra utal; önmagában a teljes vérkép nem elegendő a vashiány megítélésére.

Vaspótlás és terápiás válasz

A WHO terhességben napi 30–60 mg elemi vas bevitelét javasolja. A Kanadában elérhető vény nélküli vagy receptköteles várandósvitaminok többsége 24–35 mg elemi vasat tartalmaz, ezért a 60 mg-os cél eléréséhez külön napi vaskészítmény hozzáadása szükséges lehet. A napi per os vaspótlás mérsékli az anyai anaemia és a vashiány előfordulását, ugyanakkor az anyai és újszülöttkori klinikai kimenetelekre gyakorolt hatását illetően további kutatások szükségesek.

A vasigény főként a második és harmadik trimeszterben emelkedik meg jelentősen. A gastrointestinalis tolerálhatóság javítása érdekében a szerző mérlegelendőnek tartja a napi vaspótlás második trimeszterig történő halasztását.

A legtöbb várandós betegnél a vassók per os alkalmazása első vonalbeli kezelés. A rendelkezésre álló randomizált, kontrollált vizsgálatok alapján az orális vaskészítmények terhesség alatti mellékhatás- és kezelésmegszakítási aránya viszonylag alacsony. A szerző hangsúlyozza: a legjobb vaskészítmény az, amelyet a beteg tolerál, és következetesen alkalmaz.

A közölt gyakorlati sémák szerint vashiány megelőzésére napi 300 mg ferro-glükonát, azaz 35 mg elemi vas; vashiány kezelésére napi 300 mg ferro-szulfát, azaz 60 mg elemi vas; vashiányos anaemia kezelésére pedig napi 300 mg ferro-fumarát, azaz 100 mg elemi vas alkalmazható. Orális kezelés során vashiányos anaemia esetén négy hét elteltével végzett hemoglobinellenőrzéskor megközelítőleg 20 g/l-es emelkedés igazolja a megfelelő terápiás választ. A vasraktárak feltöltése érdekében a kezelés a hemoglobin normalizálódása után legalább három hónapig, továbbá postpartum legalább hat hétig folytatandó.

Az intravénás vas helye

Az intravénás vas gyorsabb hematológiai választ eredményez, mint az orális terápia. Súlyos anaemia, az orális készítmény intoleranciája, elégtelen terápiás válasz, illetve a késői terhességben felismert vashiányos anaemia esetén javasolt. Az első trimeszterben általában kerülik alkalmazását a korlátozott biztonságossági adatok miatt, egyedi esetekben azonban mérlegelhető.

Az intravénás vas optimálisan a 34. gesztációs hét előtt, legalább 800 mg kumulatív dózisban adható. Postpartum vashiányos anaemiában a kórházi elbocsátás előtt fel kell ajánlani az intravénás vaspótlást. A per os és az intravénás kezelés összehasonlítását értékelő szisztematikus áttekintés postpartum anaemiában az intravénás vas mellett szólt: nagyobb hemoglobin-választ és kevesebb gastrointestinalis mellékhatást írt le.

 

Forrás: Lett C. Iron Deficiency and Iron Deficiency Anemia in Pregnancy: A Narrative Review for Canadian Obstetrical Practice. Journal of Obstetrics and Gynaecology Canada. 2026;48(8):103369. doi:10.1016/j.jogc.2026.103369.

 

Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.

Szerző:

PHARMINDEX Online

Ajánlott cikkek