Rivaroxaban és enoxaparin összehasonlítása daganatos betegek thromboemboliájának kezelésében

A rosszindulatú daganatok mellett kialakuló vénás thromboembolisatio (VTE) a halálozás független kockázati tényezője, és ebben a betegkörben a mortalitás egyik fontos oka.

Bár a daganatos betegeknél jelentkező VTE kezelésére a kis molekulasúlyú heparinokat (LMWH) szokták elsőként választani, sok beteg szívesebben szedne oralis antikoagulánst. Az Xa faktort közvetlenül gátló szerek, mint a rivaroxaban, erre kínálnak lehetőséget. Mivel a daganatos betegeket rendszerint kizárják a randomizált vizsgálatokból, ezért kevés adat ismert a rivaroxaban és az LMWH összehasonlításáról ebben a populációban.

Egy közelmúltban publikált metaanalízisben ezért összegezték azokat a kutatásokat, amelyekben daganatos betegekben VTE kezelésére rivaroxabant vagy enoxaparint – a leggyakrabban alkalmazott LMWH-t – használtak. Négy vizsgálatot találtak, amelyekből három 2017-ben jelent meg. Összesen 667 betegről számoltak be, közülük 369-en kaptak rivaroxabant és 298-an enoxaparint. Az átlagéletkor 60 év körül volt, a kezelés időtartama 110 és 204 nap között változott.

A VTE ismétlődése a rivaroxabannal kezelt betegek körében az esetek 3,8%-ában, enoxaparinnal kezeltek között 6,4%-ban fordult elő. Az elemzés azt mutatta, hogy rivaroxaban mellett a VTE kockázata nem szignifikánsan alacsonyabb volt, mint enoxaparin mellett. A súlyos vérzések aránya a rivaroxabant szedők körében 3,3%, az enoxaparinnal kezeltek között 4,1% volt. A mortalitást tekintve a két csoport különbsége nem volt szignifikáns (rivaroxaban: 15,5%; enoxaparin: 18,9%). Az analízis egyik végpont esetében sem jelzett publikációs torzítást.

A VTE megismétlődésének rizikója tehát trendszerűen a rivaroxabant mutatta kedvezőbbnek. A különbség a kis elemszám miatt nem érte el a szignifikanciát, azonban figyelemre méltó, hogy valamennyi vizsgált végpont (VTE ismétlődése, súlyos vérzések gyakorisága, mortalitás) gyakorisága alacsonyabb volt a rivaroxaban mellett. A szerzők rámutatnak, hogy nem minden elemzett vizsgálatban végezték el a betegek stratifikálását a daganat típusa vagy előrehaladottsága szerint, és a minta mérete további alcsoportelemzéseket sem tett lehetővé.

Vélelmezhető, hogy a további vizsgálatok erősebb bizonyítékot fognak szolgáltatni, azonban jelen adatok alapján csak annyit lehetett megállapítani, hogy a rivaroxaban legalább annyira kedvező ebben a betegcsoportban, mint az enoxaparin. Figyelembe véve a metaanalízis eredményét és a rivaroxaban oralis beviteli formáját, a kis molekusúlyú heparinnal szemben a rivaroxaban egy jó alternatíva lehet a daganatos betegek thromboemboliás szövődményeinek kezelésében és szekunder prevenciójában.

 

Forrás: Xing J, Yin X, Chen D. Rivaroxaban versus enoxaparin for the prevention of recurrent venous thromboembolism in patients with cancer: A meta-analysis. Medicine (Baltimore) 2018; 97(31): e11384.

Szerző:

PHARMINDEX Online