Szent-Györgyi-konferencia - Walker: a biológiai égés témájában alapvető kérdések várnak még válaszra

Szeged, 2012. március 22., csütörtök (MTI) - A szegedi Szent-Györgyi Konferenciára érkezett Nobel-díjas tudósok közül a brit John E. Walker kutatási témája, a biológiai égés áll a legközelebb ahhoz, amiért 1937-ben Szent-Györgyi Albert maga is megkapta a kitüntetést, a cambridge-i kutató csütörtöki előadásában a terület legfrissebb eredményeit foglalta össze.

A napból érkező fényenergia a fotoszintézis folyamatában a növényekben és bizonyos baktériumokban alakul szénhidrátokká és zsírokká, ezekből képződik az ATP, amely a sejteknek biztosítja az energiát a többi biológiai reakcióhoz.

Walker az ATP-képző enzim felépítését és működését tanulmányozta, eközben sikerült igazolnia, hogy a három protonpumpáló enzim mellett, velük szorosan összhangban működik az ATP-képző enzim. Végül ennek az enzimnek a részletes karakterizálásáért jutalmazták őt kémiai Nobel-díjjal 1997-ben, 54 éves korában.

Az életfolyamatok leírásában alapvetően fontos az ATP szerepének megismerése, hiszen ez a sejtek központi energiaforrása. Mint Walker előadásában kiemelte, számos kutatóműhely központi témája ma is ételeink energiában gazdag összetevőinek elégetése, a biológiai égés vizsgálata, az, ahogy ennek során ATP képződik a többi életfolyamathoz.

Hozzátette: ma már a mitokondriumban lejátszódó folyamat sok komponensét ismerjük, ám alapvető kérdések még megválaszolatlanok. Walker szerint egyre többet tudunk arról is, hogy a hibásan működő biológiai égés milyen kapcsolatban áll a neurodegeneratív betegségekkel, a rákkal és talán az öregedéssel is.

Szintén a konferencia első napján tartotta meg előadását Bert Sakmann német fiziológus, aki orvosként végzett, és Nobel-díját 1991-ben az egyedi ioncsatorna működésének vizsgálatáért kapta. Az elektrofiziológiai kutatók széles köre alkalmazza az általa kidolgozott, úgynevezett patch-clamp technikát, amely nélkül jelentős eredmény e tudományterületen ma már nem képzelhető el. A technika lényege, hogy egy mikroelektródot érintenek a vizsgálni kívánt sejt membránjához, azt felszakítják, majd a membránon átfolyó áramot mérik.

Sakmann Németországban végzett kutatásaiért kapta meg 1991-ben az orvosi Nobel-díjat, később azonban az Egyesült Államokban folytatta munkáját, jelenleg a floridai Max Planck Intézetben tevékenykedik a 70 éves tudós.