A depressziós zavarok betegségterhe országok, nem és életkor szerint: a Global Burden of Disease (GBD) 2010 vizsgálat eredményei

Az 1990-ben és 2000-ben végzett GBD-vizsgálat eredményei szerint a depresszióval kapcsolatos betegségcsoport vezető betegségtehernek számított. Jelen tanulmány elemzi az újabb, GBD-2010 adatait ugyanezen problémakörben, a jelenlegi súlyossági arányokat országok, régiók, életkor, nem, az öngyilkosságokkal és ischaemiás szívbetegséggel kapcsolatosan egyaránt. A depresszió gyakori mentális zavar a világ bármely régiójában, és bármely korcsoportban. A klinikai értelemben vett depresszió, tehát a hosszú hónapokon, éveken át tartó szomorúsággal és reménytelenséggel jellemzett állapot sokszor vezethet arra, hogy valaki úgy ítéli meg, nem érdemes élni.

A depressziós személy, a beteg elveszíti érdeklődést az élvezettel végzett tevékenységek iránt, és fizikális tüneteket, pl. alvászavarokat is mutathat. A major deprsszió (MDD), epizódikusan zajló, hosszú távú krónikus betegség, ahol emelkedettebb a halálozási kockázat. Legalább egy major depressziós epizód kell előforduljon, amikor a beteg legalább 2 héten át minden nap depressziós kedélyállapotot mutat. A dysthymia enyhébb krónikus forma, amely már legalább 2 év óta fennáll. A dysthymiás személy "folyamatosan boldogtalan". Ezen altípusok, valamint a bipoláris zavar antidepresszánsokkal és pszichoterápiás módszerekkel kezelhető.

Módszerek, eredmények

A szerzők számították a GBD 2010 alapján az MDD-vel és a dysthymiával kapcsolatos alább részletezett értékeket, szisztematikus epidmiológiai feldolgozás történt. Az adatok egyesítése a Bayesian meta-regresszió alkalmazásával történt. A fogyaték mértéke meghatározta a depresszióval kapcsolatos egészségkárosodást. A súlyozott értékekkel kalkuláltak az YLD (years lived with disability) és DALY (disability adjusted life years) mutatószámok tekintetében. Külön-külön DALY-értékeket számítottak a depressziónak tulajdonítható suicidiumra és ischaemiás szívbetegségre nézve.

2010-ben a depressziós zavarok adták az YLD második vezető oki tényezőjét. Ebben globálisan a major depresszió 8,2%-ot (5,9%–10,8%) a dysthymia 1,4%-ot (0,9%–2,0%) képviselt. A DALY-értékek tekintetében a depressziós zavarok szintén vezető okként szerepeltek, bár mortalitást nem lehetett nekik tulajdonítani. A major depresszió a globális DALY-értékekben 2,5%-ot (1.9%–3.2%), míg a dysthymia 0.5%-t (0.3%–0.6%) képviselt. MDD tekintetében több volt a regionális változékonyság, mint dysthymia esetén, több volt a nőbeteg, és több a munkaképes korú személy. 1990-2010 között a betegségteher mintegy 37,5%-kal emelkedett, ez főként a demográfiai robbanásnak és az egyidejű öregedésnek volt köszönhető. A major depresszió tehető felelőssé 16 millió öngyilkosság, és mintegy 4 millió ischaemiás szívbetegség esetén. Ez a járulékos betegségteher tovább emeli a depressziós zavarok betegségterhének arányát 3,0%-ról (2,2%–3,8%) 3.8%-ra (3,0%–4,7%) a globális DALY-érték tekintetében.

Következtetés

A tanulmány eredményei nemcsak arra világítanak rá, hogy a depressziós zavarok globálisan is egészségpolitikai prioritást jelentenek, de fontos tudnunk, hogy betegségtípusonként, országonként, nem, életkor és naptári évek szerint hogyan változnak a betegségteher mutatószámai.

A GBD-2010 metodológia további finomítása révén, és még több epidemiológiai adat birtokában módunk nyílik pontosítani a depresszió betegségterhével kapcsolatos becsléseket.

http://www.plosmedicine.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pmed.1001547;jsessionid=05D88AB8C6674745E6EFABD124232283