A bronchiectasiában és NTM tüdőbetegségben az aspiráció felismerése és kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel a légúti károsodás megelőzése érdekében.

A hármas inhalációs kezelés korai bevezetése közepes–súlyos COPD-ben kedvező lehet, de enyhébb esetekben rutinszerű alkalmazása még nem bizonyított.

Egy nagy amerikai vizsgálat igazolta, hogy a COPD önmagában, a dohányzástól függetlenül is jelentős, stádiumfüggő életévtartam-csökkenéssel jár.

A PASSAGE vizsgálat szerint a tezepelumab 1 éves terápiája jelentősen, 70%-kal mérsékelte a súlyos asztma-rosszabbodások gyakoriságát, kedvező biztonságossággal.

Új kutatási eredmények szerint a makrolidok kiegészítő adása krónikus asztmában javíthatja a tünetkontrollt és csökkentheti az exacerbációk számát.

Egy retrospektív elemzés szerint a tartós orális szteroidkezelésben részesülő asztmás felnőtteknél nő a szövődmények gyakorisága.

A SUNRISE fázis III kutatásban a tezepelumab csökkentette az orális kortikoszteroid igényt, javította az asztmakontrollt és a beteg életminőségét.

A nemzetközi ajánlások egyre inkább hangsúlyozzák a korai rizikófelmérést és antikoaguláció fontosságát az akut tüdőembólia kezelésében.

Az asztma, COPD, ILD és dohányzás világszerte növekvő terhet rónak az egészségügyre, főként az alacsonyabb jövedelmű régiókban.

A COPD-ben a 2-es típusú gyulladás jól körülírható endotípusként segítheti a rizikóbecslést és a célzott terápiás döntések meghozatalát.

Egy új hálózati metaanalízis szerint a COPD kezelésére alkalmazott hármas inhalációs kombinációk hatása és biztonságossága hasonló.

Az iparosodás és a klímaváltozás összefonódása jelentősen módosította a légúti betegségek előfordulását és kezelésének egészségügyi megközelítését.

Az elmúlt években jelentősen fejlődtek az asztma kezelési lehetőségei; a monoklonális antitestek hatásosságát egy új áttekintés foglalja össze.

A tozorakimab két fázis III vizsgálatban csökkentette a COPD exacerbációk előfordulását, jó tolerálhatóságot mutatva, függetlenül dohányzási státusztól.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentése szerint az európai régióban – amely 53 országot, köztük Oroszországot és Közép-Ázsiát is magában foglalja – jelentős a látencia a tuberkolózis (TBC) diagnosztizálásában.

Az inhalációs treprosztinil lassította a vitálkapacitás csökkenését idiopátiás tüdőfibrózisban, de köhögés és kezelésmegszakítás gyakrabban jelentkezett.

A depemokimab hatásosan csökkentette a 2-es típusú gyulladással járó súlyos asztmaexacerbációk számát olyan 12 éves és idősebb személyeknél, akiknél az asztma standard kezeléssel nem volt megfelelően kontrollált.

A NHANES vizsgálata azt mutatja, hogy a COPD önálló rizikófaktora az oszteoporózisnak, és a nemek szerint eltérő mértékben befolyásolja ezt a kapcsolatot.

A COPD világszerte 400–600 millió embert érint, vezető halálok, és az innovatív, integrált kutatási szemlélet kulcsfontosságú a terápiás előrelépéshez.

Az AHA és az ACC új, multidiszciplináris irányelve korszerű iránymutatást nyújt az akut tüdőembólia felnőttkori ellátásának minden fő aspektusában.