Visszaszorult a hálapénz, de az orvosok szerint továbbra is számítanak a kapcsolatok

Orvosi tapasztalatok és módszertani keretek

A 2026. szeptember 29-én ismertetett kutatás online kérdőívét február 20. és május 26. között 1971 orvos töltötte ki. Az adatokat nem, korcsoport és megye szerint súlyozták a Magyar Orvosi Kamara 31 716 fős tagságának összetételéhez. A közölt százalékok súlyozott értékek; az eredmények az orvosok tapasztalatait és véleményét mutatják be, nem az egyes visszaélések hatóságilag igazolt előfordulását. A kamarai tagsághoz igazított minta értelmezésekor ezt a különbséget is figyelembe kell venni.

A felmérés nem kizárólag a paraszolvenciával foglalkozott: vizsgálta a munkakörülményeket, a bérezést, a vezetői kinevezések szempontjait, az egészségügyi beszerzéseket és a köz- és magánszektor kapcsolatát is. Így a hálapénzről szóló eredmények az intézményi működés tágabb összefüggéseiben értelmezhetők.

Ritkábbá vált a paraszolvencia

A válaszadók 31 százaléka szerint a hálapénz gyakorlatilag megszűnt, 61 százalékuk szerint még előfordul, de ritkán, míg 8 százalékuk továbbra is rendszeres jelenségnek tartja. A kutatás tehát jelentős visszaszorulást jelez, nem teljes megszűnést. A változás hátterében a beszámolók a hálapénz adásának és elfogadásának 2021-es büntetőjogi tiltását, a többlépcsős orvosbéremelést és a kamarai etikai szabályozás zéró toleranciáját emelik ki.

A korábban különösen érintett szakterületeken is markáns eltérés mutatkozott a múlt és a jelen megítélése között. A szülészet-nőgyógyászatot a szigorítás előtti időszakra vonatkozóan 94 százalék tartotta hálapénzzel érintett területnek, a jelenlegi helyzetre vonatkozóan 29 százalék. A sebészet esetében 91-ről 23 százalékra változott ez az arány. Ezek visszatekintő véleményadatok, ezért nem azonosíthatók a hálapénzes esetek tényleges gyakoriságával.

Kapcsolati előnyök az ellátásban

Az informális befolyásolás továbbra is sok orvos mindennapi tapasztalatához tartozik: a megkérdezettek kétharmadát az előző évben megpróbálták ismeretségre hivatkozva befolyásolni. Háromnegyedük gyakorinak tartja a közismert személyek és közéleti szereplők soron kívüli vagy VIP-ellátását, 73 százalékuk pedig az ismerősök és rokonok soron kívüli ellátását. A szívességi várólista-módosítást 42 százalék ítélte gyakorinak.

Mindössze 3 százalék gondolja úgy, hogy megfelelő ellátáshoz kizárólag a formális szabályok követésével lehet hozzájutni. A többség, 65 százalék szerint a rendszer alapvetően szabályozottan működik, de a kapcsolatok számítanak; 31 százalék bizonyos helyzetekben nélkülözhetetlennek látja az ismeretséget. Az adatok az informális hozzáférési előnyök fennmaradását jelzik, de önmagukban nem bizonyítják, hogy ezeket a hálapénz visszaszorulása hozta létre.

A köz- és magánellátás határai

A válaszadók 68 százaléka találkozott már olyan helyzettel, amikor egy kórházi osztályon a köz- és magánellátás párhuzamosan, világos elkülönítés nélkül zajlott; 22 százalék rendszeres esetekről számolt be. A megkérdezettek 39 százaléka szerint előfordul, hogy egyes szereplők a közszféra erőforrásait magáncélra használják. Ezek a válaszok az ellátási formák közötti határok és az erőforrás-felhasználás átláthatóságának problémáit jelzik.

A magánellátás szakmai minőségi fölényével mindössze 14 százalék értett egyet. Közel minden második válaszadó szerint a magánszektorban bevételi megfontolások miatt indokolatlan vizsgálatok is előfordulnak. A vélemények nem helyettesítik a két szektor betegösszetételét és ellátási eredményeit összevető elemzéseket, ezért belőlük általános minőségi rangsor nem állítható fel.

Teljesítményértékelés és szakmai előmenetel

A válaszadók 82 százaléka szerint nincs hatékony teljesítményalapú értékelési rendszer az egészségügyben. A vezetői pozíciók betöltését 69 százalék gyakran inkább lojalitáshoz, mint teljesítményhez köti, míg 63 százalék szerint az előrejutás elsősorban személyes kapcsolatokon múlik. A fejlesztési igények között az érdemalapú vezetőkinevezést 92, a visszajelzési kultúra javítását 84, az átlátható előmenetelt 83 százalék tartotta fontosnak.

A bérezés és a munkakörülmények megítélése szintén kedvezőtlen: 61 százalék szerint az állami ellátás orvosi bérei nincsenek arányban a terheléssel és a felelősséggel, a szakdolgozók bérezését pedig 90 százalék tartja elégtelennek. A megkérdezettek 73 százaléka szerint a kiszámíthatóan értéktartó bérezés és a jobb munkakörülmények csak együtt javíthatják érdemben a motivációt és az elköteleződést.