Asztma diagnózisa és kezelése: A GINA 2026 stratégiai újításai
A Global Initiative for Asthma 2026-os stratégiai jelentésének összefoglalója az asztma diagnosztikájának, kockázatértékelésének és kezelésének bizonyítékait tekinti át. A közlemény bemutatja, hogyan kapcsolhatók össze a betegcsoportokra érvényes terápiás ajánlások az egyéni klinikai jellemzőkkel, és ismerteti a gyermekgyógyászati, a súlyos asztmára vonatkozó, valamint az akut ellátási ajánlások változásait.
Évente frissített stratégia, ismétlődő klinikai értékelés
A közlemény nem önálló klinikai vizsgálat, hanem a GINA ellátási megközelítését és 2026-os módosításait összegző szakmai áttekintés. A stratégiai jelentés frissítése évente történik, félévente végzett irodalomkeresésekre és a nemzetközi tudományos bizottság értékelésére támaszkodva. A felülvizsgálat klinikai vizsgálatokra, megfigyeléses kutatásokra, szisztematikus áttekintésekre és releváns irányelvekre terjed ki; 2026-ban hetven külső véleményező is részt vett benne.
A gondozás alapja az állapotfelmérés, a kezelés módosítása és a terápiás válasz ellenőrzése. A cél egyszerre a tünetkontroll, az exacerbációk megelőzése, a tartós légáramlás-korlátozottság kockázatának mérséklése és a kezeléssel összefüggő ártalmak csökkentése. A döntésekbe a társbetegségek, a beteg preferenciái, az eszközhasználat, a hozzáférés és a költségek is beépülnek.
Objektív diagnózis és a tünetektől független kockázat
Az asztma diagnózisát a változó légúti tünetek mellett lehetőség szerint a kilégzési légáramlás variabilitásának objektív igazolására kell alapozni. Hatéves kortól a spirometria az előnyben részesített vizsgálat. A GINA megtartja a hörgőtágító-válasz korábbi kritériumát: felnőtteknél és serdülőknél a FEV1 és/vagy az FVC legalább 12%-os növekedését a kiindulási értékhez képest, felnőtteknél legalább 200 ml-es emelkedéssel. A prediktált értékhez viszonyított, 10%-ot meghaladó változást előíró újabb javaslat alkalmazása nagy adatbázisok elemzése szerint fokozná az aluldiagnosztizálást.
A normális légzésfunkció nem zárja ki az asztmát; ismételt mérésre lehet szükség. Spirometria hiányában a csúcsáramlás mérése előnyösebb a kizárólag tüneteken alapuló diagnózisnál. Az emelkedett kilégzett nitrogén-monoxid-szint és a vér eozinofilszáma támogathatja a 2-es típusú asztma diagnózisát, de egyik biomarker sem asztmaspecifikus, és normális értékük sem kizáró tényező.
Az aktuális tünetkontrollt és a jövőbeli kockázatot külön kell értékelni. Kielégítő tünetkontroll mellett is kialakulhat súlyos exacerbáció. Önálló rizikótényező többek között a hibás inhalációs technika, a rossz adherencia, az alacsony légzésfunkció, a dohányzás, az előző évi exacerbáció és a rövid hatású béta2-agonisták túlhasználata.
Gyulladáscsökkentő rohamoldás felnőttekben és serdülőkben
A GINA minden asztmás felnőttnek, serdülőnek és gyermeknek, valamint az óvodáskorúak többségének inhalációs kortikoszteroidot (ICS) tartalmazó kezelést javasol. A kizárólag rövid hatású béta2-agonistával (SABA) végzett kezelés nem ajánlott, az ötéves vagy fiatalabb gyermekek kis részének kivételével.
Felnőttek és serdülők számára továbbra is az alacsony dózisú ICS–formoterolt alkalmazó első kezelési útvonal az előnyben részesített megoldás. Az első két lépcsőben kizárólag szükség szerinti gyulladáscsökkentő rohamoldásként, a magasabb lépcsőkben fenntartó és rohamoldó kezelésként (MART) alkalmazható. A SABA-alapú sémákhoz képest mérsékli a súlyos exacerbációkat és az orális kortikoszteroid-expozíciót, miközben a tünetkontroll hasonló vagy kedvezőbb. Egyetlen kombináció és inhalátor használata egyszerűsíti a kezelést.
A második útvonal első lépcsőjében új lehetőség a kizárólag szükség szerint alkalmazott ICS–SABA kombináció. Bizonyítékbázisa azonban lényegesen szűkebb az ICS–formoterolénál, különösen serdülőkben és az alsó kezelési lépcsőkben. A két gyulladáscsökkentő rohamoldó stratégia közvetlen összehasonlítására további vizsgálatok szükségesek. ICS–formoterol nem alkalmazható rohamoldóként olyan fenntartó ICS–LABA kezelés mellett, amelynek hosszú hatású béta2-agonistája nem formoterol.
Bármely terápiás emelés előtt ellenőrizni kell az inhalációs technikát, az adherenciát, a tünetek eredetét és a módosítható kockázatokat. Legalább három hónapja fennálló jó kontroll esetén fokozatos dóziscsökkentés kezdhető, az ICS-tartalmú kezelés megtartásával.
Új gyermekgyógyászati lehetőségek és bizonyítékhiányok
A 6–11 éves gyermekek kezelésében új lehetőség a szükség szerinti, alacsony dózisú ICS–formoterol. Egy randomizált vizsgálatban a SABA-monoterápiához képest közel felére csökkentette az exacerbációkat, a növekedési sebesség különbsége nélkül. Ugyanakkor nem ismert, hogy ebben a korcsoportban ugyanolyan hatásos-e, mint a napi alacsony dózisú ICS szükség szerinti SABA-val. Ha a szükség szerinti ICS–formoterol elégtelen, a GINA alacsony dózisú MART-ra történő áttérést javasol.
Ötéves vagy fiatalabb gyermekeknél fenntartó ICS és szükség szerinti SABA ajánlott, ha az előző évben legalább egy, orvos által igazolt sípoló légzéssel járó epizód akut ellátást igényelt, vagy az epizódok közötti tünetek hetente kétnél többször jelentkeznek. A növekedést legalább évente ellenőrizni kell. Montelukast rendelésekor minden életkorban tájékoztatni szükséges a beteget, illetve gondozóját a lehetséges neuropszichiátriai mellékhatásokról.
Súlyos asztma: ellenőrzött kezelés után célzott terápia
A nehezen kezelhető asztma nem azonos a súlyos asztmával. Utóbbi megfelelő adherencia, optimalizált nagy dózisú ICS–LABA és a hozzájáruló tényezők lehetőség szerinti rendezése ellenére kontrollálatlan betegség. A biológiai kezelés előtt objektív adherenciaértékelés, fenotipizálás és szükség esetén ismételt biomarkermérés indokolt, mert az eozinofilszám és a FeNO ingadozik, a kortikoszteroidok pedig csökkenthetik értéküket.
Új terápiás lehetőségként szerepel az első bioszimiláris anti-IgE-készítmény és a hosszú hatású anti-IL-5-antitest, a depemokimab. Utóbbit súlyos eozinofil asztmában tizenkét éves kortól, orrpolipózissal társuló krónikus rhinosinusitisben tizennyolc éves kortól tárgyalja az összefoglaló. A választást a helyi finanszírozási feltételek, a válasz előrejelzői, a társbetegségek és a beteg preferenciái határozzák meg. A választ három–négy hónap után értékelni kell; kedvező eredménynél elsőként az orális kortikoszteroid csökkentése kerül előtérbe.
Akut ellátás: titrált oxigén és megfontoltabb hörgőtágítás
Az akut ellátási algoritmusok enyhe, középsúlyos, súlyos és életveszélyes állapotot különítenek el. Tizennyolc éves kor alatt validált klinikai súlyossági pontszám alkalmazása ajánlott. Oxigénpótlás 92% alatti szaturációnál javasolt; felnőttekben, serdülőkben és 6–11 éves gyermekekben a célérték 92–95%.
A SABA továbbra is az akut hörgőtágítás alapja, de a korábbinál visszafogottabb adagolással és az első kezelés utáni válaszértékeléssel. A toxicitás tachycardiát, hypokalaemiát, ritmuszavart és laktátacidózist okozhat. Az utóbbihoz társuló kompenzatorikus hiperventiláció tévesen asztmaromlásként értelmezhető, további indokolatlan SABA-adagoláshoz vezetve. Enyhe akut esetekben hatéves kortól az ICS–formoterol alternatív rohamoldó lehet. Középsúlyos és súlyos exacerbációban a szisztémás kortikoszteroid korai adása továbbra is alapvető.
Az adagolószelepes túlnyomásos inhalátorokat minden befújás előtt közvetlenül fel kell rázni. Egyes szalbutamol-szuszpenzióknál már 30–60 másodperces késlekedés is a névleges adag többszörösének kezdeti leadásával járhat. Minden betegnek írásos, digitális vagy képi cselekvési terv szükséges. Gyulladáscsökkentő rohamoldó mellett a tünetromláskor alkalmazott többletdózis azonnal növeli a gyulladáscsökkentő kezelést is; a fenntartó terápia eközben változatlanul folytatandó, ha azt előírták.
Elbocsátás előtt ICS-tartalmú kezelést és aktualizált cselekvési tervet kell biztosítani. Felnőttekben és serdülőkben előnyben részesített az ICS–formoterol-alapú MART elindítása. Kontrollvizsgálat felnőttekben 2–7, gyermekekben 2–5 napon belül javasolt. Az exacerbáció az egész kezelési stratégia felülvizsgálatát indokolja, a további rosszabbodások és az ismételt szisztémás kortikoszteroid-expozíció megelőzésére.
Forrás: Reddel HK, Allan K, Bacharier LB, et al. 2026 Global Initiative for Asthma (GINA) Strategy Report: Executive Summary and Key Changes. From population evidence to personalized asthma care. American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine. 2026. Elfogadott kézirat. doi:10.1093/ajrccm/aamag542.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
