A European Society of Cardiology Congress 2013 néhány főbb eseménye, ajánlások, klinikai vizsgálatok

A European Society of Cardiology (ESC) 2013 évi kongresszusa Amszterdamban zajlott, 150 országból több, mint 30,000 szakember részvételével. A számtalan szekció és kongresszusi abstract közötti eligazodás segítésére okostelefonos alkalmazást dolgoztak ki, mellyel könnyen el lehetett jutni bármelyik színhelyre.

A kongresszus fő témája a szív és a szervrendszerek együttműködése, kölcsönhatásai voltak. Azért választották ezt fókuszként, mer a cardiovascularis betegségek jelentősége már átlépte a konvencionálisnak tekinthető határokat. Az agy, a tüdő, a vese, a vasculatura és a gyulladásos folyamatok szerepe mind fontos témakör volt a kongresszusi összefoglalókban. Új témaként szerepelt az alapkutatás és a klinikai kutatás kapcsolata, az új ötletek, elgondolások cseréje – és egymásra hatása.

Az ESC a világ legnagyobb kardiológus kongresszusa, és a kevéssé kedvező gazdasági klíma ellenére nemcsak az ESC 55 tagállámából, hanem közel 100 más országból is érkeztek résztvevők. Még japán, brazil, argentin, kínai és orosz kollégák is jelen voltak. A kongresszus multinacionális jellege számos hasznos nemzetközi megbeszélésére nyújtott így lehetőséget.

Az ESC új ajánlásai

A kongresszuson 4 új terápiás ajánlás került bemutatásra: a stabil coronariabetegség kezelése, a cardiovascularis betegségben észlelt prediabetes és diabetes kezelése, a ritmuszavarokkal, és a hypertonia kezelésével kapcsolatos irányelvek.

A hypertonia terápiás ajánlásait illetően megerősítették a 140/90 Hgmm célérték elérését (diabetesben 140/85 Hgmm). Emellett igen fontos az otthoni vérnyomásmérés szerepe, és külön hangsúllyal a teljes cardiovascularis kockázat elemzése.

A diabetest illető új ajánlás javasolja a diagnosztikában a HbA1C-szint figyelembevételét, és jelentős mértékű egyszerűsítéseket a diabeteses betegek cardiovascularis kockázatának értékelésében.

Klinikai gyakorlatot érintő változtatásokat fogalmaztak meg a ritmuszavarok és a stabil coronariabetegség kezelését illetően, az utóbbinál a modern képalkotó eljárások nagyobb hangsúllyal való alkalmazását az ischaemia kiterjedésének megítélésében.

Fontosabb új eredmények a kardiológiában

A TASTE vizsgálat nagyméretű nemzetközi study, a thrombus aspiratio szerepének elemzése céljából [1]. 7244 beteg került beválasztásra, elsődleges végpontként a 30 napos összesített mortalitás értékelésével. A thrombus aspiratio nem gyakorol jelentős hatást erre a korainak tekinthető végpontra (2,8% a thrombus aspiratio + PCI vizsgálati karon, és 3% a csak PCI-karon). A rehospitalizáció kockázata is hasonló volt: 0,5% a PCI + thrombus aspirato karon, 0,9% csdk PCI esetén. Végeredményben a vizsgálók véleménye szerint a thrombus aspratio nem bizonyult előnyös eljárásnak a primer PCI-val összefüggésben. A vizsgálat újszerűsége még abban állt, hogy a randomizálás regisztrált populáción zajlott, tehát a jövőben (egyre inkább) mód nyílik a költséghatékonyabb vizsgálatok tervezésére.

Bár az újabb orális antikoagulánsok hasonló, vagy nagyobb hatékonyságúak, mint a warfarin és pitvarfibrillatio esetén a stroke és az embolia megelőzésére, az nem ismeretes, hogyan hatnak e szerek műbillentyűvel élő betegeken. A RE-ALIGN randomizált vizsgálatban dabigatran etexilate és warfarin hatását vetették össze billentyűműtéteket követően. [2]. A vizsgálatot a tervezettnél hamarabb kellett lezárni, mivel a dabigatran csoportban számos thromboembolia és vérzés fordult elő (az első major thromboemboliát követő halálozás adatai: 9% a dabigatran csoportban, 5% a warfarinnal kezeltek körében). A vérzéses esemény 27% volt a dabigatran csoportban ill. 12% a warfarin csoportban. A következtetés szerint a dabigatran nem alkalmas a műbillentyűvel élő betegek kezelésére.

Újabb Xa-faktor gátló, az edoxaban vs. warfarin vizsgálatáról számoltak be korábban heparinnal kezelt recurrens VTE esetén. [3]. A Hokusai vizsgálatban 8240, akut symptomás venathrombosisban vagy pulmonalis emboliában szenvedő beteget randomizáltak napi 60 mg edoxaban vs. warfarin kezelésre. A vizsgálat elérte elsődleges célját, a noninferioritás kimutatását: edoxaban mellett a recurrens VTE arány 3,2%, warfarin mellett 3,5%. Súlyos tüdőembolia, jobbkamrai dysfunctio vagy emelkedett natriuretikus peptidek mellett az edoxaban csökkentette a meglévő VTE-t. A klinikai szempontból releváns vérzés kevesebb volt mint warfarin mellett: 8.5 % vs 10.3%; p = 0.004. A vizsgálat annyiban különbözött, hogy azt vizsgálta, az új oralis antikoaguláns alkalmas warfarin-alternatíva-e korábban heparinnal kezelt VTE-betegeken.

Bizonytalanság övezi az addicionális coronaria stenosis optimális kezelését akut ST-elevatióval járó szívinfarktus esetén. A PRAMI vizsgálatban, 465 beteg került randomizálásra a fenti kórkép + több eret érintő coronariabetegség esetén: preventív PCI végzése vs. nincsen preventív PCI egyéb laesiók esetén mint>50% stenosis [4]. A vizsgálatot korán abbahagyták, mivel szignifikáns különbség mutatkozott a preventív PCI stratégia alkalmazása mellett (p ? 0.001). Az elődleges kimenetel jelentős különbséget mutatott: 9% vs. 22.9%, p ? 0.001. Az eredmények biztatóak, nagyobb méretű vizsgálatokkal kell mindezt megerősíteni.

Irodalom

1 . Fröbert O, Lagerqvist B, Olivecrona GK et al. Thrombus aspiration during ST-segment elevation myocardial infarction. N. Engl. J. Med.369(17),1587–1597 (2013).

2 . Eikelboom JW, Connolly SJ, Brueckmann M et al. Dabigatran versus warfarin in patients with mechanical heart valves. N. Engl. J. Med.369(13),1206–1214 (2013).

3 . Hokusai-VTE Investigators; Büller HR, Décousus H, Grosso MA et al. Edoxaban versus warfarin for the treatment of symptomatic venous thromboembolism. N. Engl. J. Med.369(15),1406–1415 (2013).

4 . Wald DS, Morris JK, Wald NJ et al. Randomized trial of preventive angioplasty in myocardial infarction. N. Engl. J. Med.369(12),1115–1123 (2013).

5 . Montalescot G, Bolognese L, Dudek D et al.; ACCOAST Investigators. Pretreatment with prasugrel in non-ST-segment elevation acute coronary syndromes. N. Engl. J. Med.369(11),999–1010 (2013).

6 . Scirica BM, Bhatt DL, Braunwald E et al. Saxagliptin and cardiovascular outcomes in patients with Type 2 diabetes mellitus. N. Engl. J. Med.369(14),1317–1326 (2013).

7 . White WB, Cannon CP, Heller SR et al. Alogliptin after acute coronary syndrome in patients with Type 2 diabetes. N. Engl. J. Med.369(14),1327–1335 (2013).

8 . Ruschitzka F, Abraham WT, Singh JP et al. Cardiac-resynchronization therapy in heart failure with a narrow QRS complex. N. Engl. J. Med.369(15),1395–1405 (2013).