Megjelenés: 2015. 10. 20.

A hozzáadott lakozamid a klinikai gyakorlatban: más jellegű Na-csatorna-blokád?

hirdetés

Véletlen besorolásos, kettős vak, placebokontrollos, többcentrumos vizsgálatok eredményei szerint a lakozamid 200-400 mg/nap adagban szignifikánsan csökkenti a rohamfrekvenciát.

Betegek és módszer

A szerzők nem kontrollált, parciális kezdetű rohamokban szenvedő betegek esetében vizsgálták a lakozamid hatását. A lakozamid adását megelőzően a betegek három hónapig stabil dózisban szedtek más antiepileptikumot. A lakozamidot kiegészítő kezelésként az első két héten napi 50 mg dózisban, ezt követően kétszer 50 mg dózisban adták, majd fokozatosan tovább emelték a céldózis, 200-400 mg/nap eléréséig. A titrálást addig folytatták, amíg a következő végpontok egyikét el nem érték: 1. stabil dózis mellett legalább hat hónapos rohammentesség, 2. a rohamgyakoriság legalább 50%-os csökkenése (válaszadók), 3. maximális dózis mellett <50%-os rohamcsökkenés legalább hat hónapig (részleges válaszadók). A gyógyszer abbahagyása nemkívánatos esemény, a hatásosság hiánya vagy mindkettő miatt történt. Amennyiben neurotoxikus mellékhatás jelentkezett, az eredetileg szedett antiepileptikum adagját csökkentették, bizonyos esetekben el is hagyták azt.

Eredmények

Összesen 113 beteget (57 férfi és 56 nő, 18-74 évesek, medián életkor 39 év) vontak be a vizsgálatba. A betegek nem kontrollált, parciális kezdetű rohamokban szenvedtek, a havi rohamfrekvencia medián négy volt (1-120). Az előzőleg szedett antiepileptikumot 12 hétig adták stabil dózisban, ezt követően kezdték el kiegészítő kezelésként a lakozamidot. A meghatározott végpontok valamelyikét eddig 65 beteg (57,5%) érte el. E betegek közül nyolc (12,3%) szedett hagyományos nátriumcsatornablokkolót, 18 (27,7%) szedett hagyományos nátriumcsatorna-blokkoló és más hatásmechanizmusú antiepileptikum kombinációját, illetve 37 (56,9%) szedett nem nátriumcsatorna-blokkoló antiepileptikumot. Hat hónap alatt a betegek 26,2%-a (17 beteg) vált rohammentessé stabil dózisú lakozamidkezelés mellett. A lakozamid átlagos dózisa 100 mg/nap volt (50-300 mg). Nagyobb valószínűséggel értek el rohammentességet (15/36, 41,7%), ha a lakozamidot – sikertelen monoterápia után – első kiegészítő szerként adták, mint ha később állították be (1/27, 3,7%) (41,7% vs. 3,7%, p=0,001). A dózis megfelelő beállításával a hagyományos nátriumcsatorna-blokkolókat szedő betegek ugyanolyan valószínűséggel váltak rohammentessé, mint a más hatásmechanizmusú szereket szedők. A betegek 24,6%-ában értek még el legalább 50%-os rohamgyakoriság-csökkenést. A kezelést a leggyakrabban szedáció, ataxia és szédülés miatt hagyták abba. Nagyobb valószínűséggel hagyták abba a kezelést azok a betegek, akik nátrium-valproatot szedtek.

A vizsgálatban értékelt betegek 78%-ának volt előnyös a korábbi kezelés kiegészítése lakozamiddal. A betegek egyharmadát lakozamid plusz feszültségfüggő nátriumcsatorna-blokkoló kombinációjával kezelték. Ez nagyobb valószínűséggel okozott neurotoxikus mellékhatásokat, azaz szédülést, diplopiát és ataxiát. Ezek a tünetek enyhíthetők a hagyományos nátriumcsatorna-blokkoló dózisának a csökkentésével.

Összefoglalás

A vizsgálat eredményei szerint a lakozamid hatásos és jól tolerálható antiepileptikum, amely kiegészítő kezelésként alkalmazható a nem kontrollált, parciális kezdetű rohamokban szenvedő betegek kezelésére a mindennapi gyakorlatban. Más nátriumcsatorna-blokkolókkal együtt adva figyelni kell az esetleges neurotoxicitásra, ebben az esetben célszerű az eredeti antiepileptikum dózisának csökkentése, illetve lehetőség szerint elhagyása. Eltérő hatásmechanizmusú antiepileptikummal kombinálva a mellékhatások alacsonyabb kockázata mellett érhető el a rohammentesség. I

- Korábbi vizsgálatok szerint a lakozamid 200-400 mg/nap adagban szignifikánsan csökkenti a rohamfrekvenciát. A vizsgálatban nagyobb valószínűséggel értek el rohammentességet (41,7%), ha a lakozamidot – sikertelen monoterápia után – első kiegészítő szerként adták, mint ha később állították be.

- A vizsgálatban értékelt betegek 78%-ának vált előnyére a korábbi kezelés kiegészítése lakozamiddal.

- A lakozamid hatásos és jól tolerálható antiepileptikum, amely kiegészítő kezelésként alkalmazható a nem kontrollált, parciális kezdetű rohamoktól szenvedő betegek kezelésére a mindennapi gyakorlatban.

1. táblázat. Az állandó lakozamid dózis mellett legalább hat hónapig rohammentes betegek jellemzői

Rohamok a Napi dózis (mg) Beteg Nem Életkor kiinduláskor (havonta) Lakozamid Egyéb anti- epileptikum Anti- epileptikum-váltás A váltás oka 1 férfi 71 17 200 Nincs VPA 900 mg naponta visszavonva Ataxia és tremor (a gyógyszerváltással megoldódott) 2 nő 63 3 100 CBZ 1000 3 férfi 32 1 150 CBZ 1000 4 férfi 52 1 200 LTG 600 5 férfi 27 1 100 OXC 2100 6 nő 23 4 300 CBZ 800 LEV 3000 CBZ i (1200-800 mg naponta) Ataxia (a gyógyszerváltással megoldódott) 7 férfi 31 1 100 VPA 2000 8 férfi 28 5 100 VPA 2500 9 férfi 54 1 200 VPA 1500 10 férfi 29 1 200 LEV 2000 11 nő 32 2 100 LEV 1000 12 nő 31 8 50 LEV 1500 13 nő 32 21 100 LEV 3000 14 nő 21 1 50 LEV 3000 15 nő 45 1 50 PGB 600 16 nő 52 2 100 LEV 2000 CBZ 400 mg naponta visszavonva A neurotoxicitás megelőzésére 17 nő 21 1 50 LEV 3000

CBZ: carbamazepin, LTG: lamotrigin, OXC: oxcarbazepin, LEV: levetiracetam, VPA: nátrium-valproat, PGB: pregabalin

Kommentár

A közleményben az epilepszia gyógyszeres kezelésének területén már több fontos munkájáról ismert glasgow-i epilepsziacsoport adja közre a klinikai vizsgálatok után saját tapasztalatait. Általában sok kiegészítő ismeretet szolgáltathatnak a mindennapi gyakorlat keretében végzett klinikai vizsgálatok, amelyekben az új gyógyszereket életszerűen, az egyes betegek egyéni igényeinek megfelelőbben lehet alkalmazni.

A közlemény véleményem szerint a következő üzeneteket tartalmazza:

1. A nagy tapasztalatú epileptológus klinikusok beszámolója megerősíti a törzskönyvezési vizsgálatok eredményeit. A lakozamid jól használható újabb antiepileptikumként bővíti a lokalizációhoz köthető epilepsziák kezelési lehetőségeit.

2. A betegek több mint negyede rohammentes lett a korábban beállított antiepileptikum sikertelensége után. Itt meg kell jegyezni, hogy ezt elsősorban azon betegek esetében észlelték, akik második antiepilepti-kumként kapták a gyógyszert a betegségük során. Ezek a betegek tehát nem a gyógyszerkipróbálások szokásos, már számos antiepileptikumra nem reagáló populációjának feleltek meg, hanem viszonylag friss betegek voltak.

Általánosítva, valószínű, hogy ha az új antiepileptikumokat nem a súlyosan rezisztens betegeknek – a „sor végén" – adjuk, jobb eredményeket várhatunk tőlük!

3. A lakozamidról tudjuk, hogy a Na-csatornák lassú inaktivációját növeli, ami eltér a tradicionális Na-csatorna-blokkolók (főleg a gyors inaktivációra kifejtett) hatásától. Ez azt a reményt kelti, hogy célzottabban hat az inkább epilepsziaspecifikus excesszív depolarizációra, és kevésbé a fiziológiás műkö

désekben is szerepet játszó depolarizációs folyamatra. Amennyiben ez így van, az a várható, hogy a lakozamid a hagyományos Na-csatorna-blokkolókkal együtt adva fokozza azok rohamgátló hatását. Valóban ezt tapasztalták és kiemelik, hogy a lakozamid farmakológiai hatása lényegesen eltér a gyors inaktiválódású Na-csatornákat befolyásoló szerekétől.

4. Ugyanakkor azt az érthető hatást is tapasztalták, hogy a mellékhatások száma megnövekedett a lakozamidot hagyományos Na-csatorna-blokkolókkal együtt adva. Ezt azonban ki lehetett védeni az első szer dózisredukciójával vagy későbbi elhagyásával. Ez egyúttal az ilyen kombinációk alkalmazásának szabályává is válhat. Hozzátehetjük, hogy az eredeti tradicionális Na-csatorna-blokkoló preventív redukciója eleve szóba jöhet.

Dr. Halász Péter