A skizofrénia genetikája és farmakogenetikája: újabb eredmények

A skizofrénia etiológiájában és progressziójában fontos szerepet játszanak a genetikai tényezők. Tradicionális genetikai vizsgálatok mintegy 70-90%-ra becsülik a kórkép hereditabilitását. A genomikai technikák robbanásszerű fejlődésével a skizofréniát illető genetikai vizsgálatok is felgyorsultak, és új utak nyílnak a betegség biológiai alapjainak megismerésében, egyes kutatók szerint ez is a perszonalizált orvoslás felé vezető utak egyike. A humán genommal kapcsolatos újabb ismereteink révén - talán nemsokára - lehetőség nyílik majd a betegek valóban személyre szabott kezelésére.

Skizofrénia kockázatát hordozó gének

A kutatók eleinte néhány génre koncentráltak, úgy vélték, predomináns szerepük lehet a betegség kialakulásában, fejlődésében. Újabb vizsgálatok azonban fényt derítettek arra, hogy számos gén involvált a skizofrénia iránti érzékenység létrejöttében. Ilyen pl. az MHC (major histocompatibilitási komplex) régió a 6. kromoszómán, a MIR137 (microRNS 137), a ZNF804A (zinc finger protein 804A), a DISC1 (disrupted in schizophrenia 1), és a DTNBP1 (dystrobrevin binding protein 1) gén.

A Psychiatric Genomics Consortium újabb keletű tanulmányai szerint a skizofréniával összefüggésben álló gén-locusok száma jelenleg 50 - 100 közé tehető, és e locusok számos génen, vagy genomikus régióban találhatóak. Ehhez még hozzájárul a tény, hogy adott gén nemcsak a skizofrénia, hanem egyéb pszichiátriai betegségek, pl. a bipoláris zavar létrejöttéért is felelőssé tehető. Ez az ún pleiotrópia jelensége.

Egy új közlemény szerint 33 000 betegen 4 genomikus locust lehetett azonosítani, ahol meghatározott pszichiátriai betegségek szerepeltek, mint az autizmus, a skizofrénia, bipoláris zavar, mániás depresszió és ADHD, a 27 000 kontroll személy esetén is megtalálták e locusokat. Ez a genetikai architektúra "túlcsordulására" utal egyben. A locusok közül kettő: feszültség kapuzott Ca-csatorna gén: a CACNA1C és CACNB2, ez felveti annak lehetőségét, hogy a Ca-csatorna szignál a mentális betegségek egyik jellemző anyagcsereútja.

Az elmúlt évtizedben számos felismeréssel bővült a skizofrénia genetikai alapjaival kapcsolatos tudásunk. Jellemző példa a DISC1 gén megtalálása. Eredetileg egy skót családi kohorszban találták, hogy az 1-es kromoszóma transzlokációja jelentős mértékben összefügg a skizofrénia kialakulásával. A transzlokáció direkt módon érintette, károsította a DISC1 gént. A DISC1-kódolta fehérje alapként szolgál más, a multiplex sejtfunkciókban érintett fehérjék számára, főként amelyek az agyi fejlődési és érési folyamatokkal kapcsolatosak. Szerepel a neuronalis proliferációban és differenciálódásban, valamint számos szignálúton át egyéb fehérjékkel való interakciókban is.

Természetesen a DISC1 gén károsodása nemcsak a multiplex neurológiai fejlődési folyamatok részese, és nemcsak a skizofrénia iránti fogékonyságot növeli, hanem a bipoláris zavar és depresszió iránti érzékenységet is. A DISC1 biológiájának megértése ellenére, nagyobb méretű, eset-kontrollált tanulmányok nem mutattak konzisztens összefüggést a DISC1 gén és a skizofrénia fennállása között. E kérdés lehetséges megoldása, hogy olyan patológiás szubpopulációról van szó, amely nem általánosan reprezentált az átlagnépességben, ezért nem mutatkoznak direkt evidenciák eddig.

http://www.psychiatrictimes.com/schizophrenia/genetics-and-pharmacogenetics-schizophrenia-recent-progress#sthash.OTw3VIni.dpuf