A világ – és amilyennek szeretnénk…
A fenntartható fejlődés eszméje már most meghaladottnak tűnik, hiszen a 2015 után időszak megjósolhatóan forradalmi változásokat hoz és ezek túlmutatnak a korábban megfogalmazott Millennium Development Goals (MDGs) céljain, és a szegénység, a nyomor megszüntetésének vízióján. Óriási lehetőség előtt állunk, mivel a fenntartható fejlődés globális kérdéssé alakult: ma már nemcsak egyes kiválasztott személyek, és nemzetek problémája. Voltaképpen arról szól, hogy egy óriási valós – és virtuális közösségben hogyan látjuk meg a mindannyiunkat fenyegető veszélyeket, és képesek vagyunk-e megtalálni ezek kivédésének módozatait.
Az egészségügy vonatkozásában fokozni kell erőfeszítéseinket, mert prognosztizálható, hogy 2016 január 1 után is magas lesz a halálozás a jelenleg top prioritással bíró betegségcsoportokban. Igen sok a befejezetlen, félbehagyott munkánk, mielőtt a világ rátérhetne a fenntartható fejlődés útjára. Példának okáért ma még évente 7 millió 5 év alatti gyermek hal meg egyébként megelőzhető betegségekben, a szüléssel kapcsolatos anyai halálozások száma is évente több, mint 273 ezer, évente mintegy 7 millió AIDS-beteg és HIV-fertőzött részesül antiretroviralis kezelésben, évente több, mint 8,5 millió az újonnan felismert tbc-s eset, 1,2 millió a malária okozta halálozás. Nem csekély fenyegetettséget jelent az évről-évre fokozódó antibiotikum-rezisztencia.
Ha előre tekintünk, ötféle prioritás már jól látható.
Az első probléma a mélyszegénységben élő nők kérdése. A nők reproduktív jogainak kiterjesztése alapkérdés, és nemcsak a fogamzásgátláshoz való jog, de a normál szülészeti ellátáshoz való jog, valamint a biztonságos abortus joga. Mindehhez az érintett nők képzése, oktatása, tájékoztatása alapvető jogosítvány kell legyen. Ismert adat, hogy az 5 év alatti gyermekek halálozásának eddig mintegy felére csökkenése is a nők oktatásának köszönhető.
Második problémakörünk a kora gyermekkori fejlődés kérdése. Michael Marmot munkái a szociális meghatározottságot illetően rávilágítottak arra, hogy a korai évek igen kritikus időszakot jelentenek a későbbi, felnőttkori egészségügyi egyenlőtlenségek tekintetében.
Harmadik kérdés a serdülőkorúak egészsége, a fiatalok a jövő nemzedéke, bennük érlelődik a jövő. Egészségi állapotuk alapvető kérdés a társadalom szempontjából, a fejlettebb oktatás, az egészségügyi prevenció rendkívül fontos számukra.
A non-kommunikábilis betegségekkel élők kérdése is súlyos problémát hordoz. Világszerte ezek számítanak a vezető halálokoknak, fogyatékosságok okainak, és szociális, valamint egészséggazdaságtani vonatkozásaik sem elhanyagolhatóak. Az alacsony- és közepes jövedelmű országokban e betegségekből ered a halálozások kb. 80%-a, ez a helyzet a 2020 körüli időszakban, és a későbbiekben csak romolhat. A szív-érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, a diabetes, a krónikus légúti kórképek megfelelő ellátásra folyamatos akciókra kell sarkalljanak, nem beszélve a mentális egészséget és a neurológiai állapotot érintő problémákról, mint pl. az epilepszia, a demencia, a psziché betegségei, melyek jelenleg az egészségpolitikában általában marginális helyzetbe szorult kérdéskörök.
Végül pedig a globális elöregedés problémája. 2016-ra több lesz a világban a 65 év feletti időskorú, mint az 5 év alatti gyermek… a 60 év felettiek mintegy 80%-a ráadásul az alacsony/közepes jövedelmű országokban él. Az idősekre szabott egészségügyi ellátás, gondozás, az élhető városok víziója megoldási lehetőséget kínálhat erre a problémakörre, a társadalomban való aktív részvételre.
Természetesen mindez csak szép idea marad, ha nem történnek gyors és hatékony intézkedések e területeken. Először is biztosítani kellene a magas szintű egészségügyi ellátás általánossá válását. Másodszor biztosítani az egyenlőséget. A társadalmi egyenlőtlenségek kezelése, felszámolása természetesen nem egészségügyi, hanem politikai, kormányszintű és nemzetközi kérdés. Harmadsorban az egészség szociális meghatározói tényezői, mint pl. a tiszta víz, és az általános higiénia. Negyedszer olyan átlátható rendszerek, amelyekkel követhetőek az adományozók és elkötelezettségük. Erre szolgálhat modellként pl. az Expert Review Group (iERG) létrehozása, mely az ENSZ főtitkárának elkötelezettségét és globális stratégiáját kívánta megtestesíteni a nők és gyermekek egészségét érintő kérdésekben. Végül a stigma és a diszkrimináció, pl. a homoszexualitás, vagy az i.v. kábítószerezés kérdéskörének kezelésében. A társadalmi attitűdök változása, az emberi jogok problémakörének helyes szemlélete szintén alapvető jogi és társadalmi kérdés.
Talán egy dolog, amit még nem említettünk, az ember egészségét, túlélését legjobban veszélyeztető klímaváltozás. A fenntartható fejlődés lehet fajunk utolsó lehetősége e katasztrofális fenyegetéssel való szembenézésre, megoldási módozatot kell találnunk a klímaváltozás lehetséges visszaszorítására, de legalábbis lassítására.
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2812%2962092-3/fulltext
