Agyi implantátum segíthet az epilepsziás rohamok előrejelzésében

Agyi implantátum segíthet az epilepsziás rohamok előrejelzésében - derült ki a témában világelsőnek számító tanulmányból.

Epilepszia esetén a roham előrejelzése klinikai szempontból fontos, javul a beteg biztonságérzete, és lehetségessé válik az akut kezelés is. A tanulmány szerzői multicentrikus megvalósíthatósági vizsgálatot végeztek, hosszú távú, beültetett készülékkel kapcsolatosan. A készülék egyfajta jeladó, mely előre jelzi a görcsrohamokat, azok valószínűségét, felnőtteken megadja azok erősségét, főként a gyógyszer-rezisztens fokális rohamokat illetően.

Három klinikai centrumban, Melbourne-ben kerültek beválogatásra a betegek 2010-11-ben. A beválasztás kritériuma: 2-12 parciális roham havonta, lateralizált epileptogén zóna, és az anamnézisben nem szerepelt korábbi pszichogén eredetű roham. A készülékek beültetését követően az adatgyűjtés fázisában egy algoritmus segítségével azonosították a görcsrohamok valószínűségének erősségét.

Ha az algoritmus megfelelt a kritériumoknak (a görcsroham nagy valószínűségének szenzitivitása 65% felett) a betegek átkerültek a „tanácsadási” fázisba, ahol kellő információt kaptak a rohamok valószínűségével kapcsolatosan.

Elsődleges végpont: a készülékkel kapcsolatos mellékhatás a beültetést követő 4 hónap után. Másodlagos végpontok: az algoritmus állapota az adatgyűjtési fázis végén, a klinikai hatékonyság paraméterei (szorongás, depresszió, a rohamok súlyossága, életminőség stb.) 4 hónappal a „tanácsadási” fázis indítása után, valamint a hosszú távú mellékhatások.

Az eredmények szerint 15 betegen fejezeték be a vizsgálatot, 11 készülék-indukálta mellékhatást regisztráltak a beültetést követő 4 hónapon belül. Ebből 2 volt súlyos (a készülék elmozdult, seroma alakult ki), 2 a beültetést követő 1 éven belül (készülékkel kapcsolatos fertőzés, helyi reakció). Az implantátum megfelelt a kritériumoknak 11 beteg esetén: a görcsroham 65-100%-os előrejelzési szenzitivitásával. A klinikai hatékonyság a beültetést követően és a 4 hónappal későbbi állapotot figyelembe véve nem mutatott jelentős különbséget.

A vizsgálat igazolta, hogy az intracranialis EEG-monitorozás járható út ambuláns betegeken, terápia-rezisztens epilepszia esetén. Nagyobb vizsgálatok szükségesek mindennek bizonyítására, a preictalis agyi aktivitás pontos definiálásával több ismeretünk lesz a rohamképződést illetően, és az új kezelési stratégiák kialakításában.

http://www.thelancet.com/journals/laneur/article/PIIS1474-4422(13)70075-9/abstract