Agyi képalkotó vizsgálatok, klinikai kimenetel, i.v. alteplase-ra adott gyógyszerválasz akut ischaemiás stroke esetén (az IST-3 vizsgálat)
Az agyi képalkotó vizsgálat alapvető a haemorrhagiák kizárásában, gyanított akut ischaemiás stroke alteplase kezelésének megkezdése előtt. Előfordulhat, hogy a korai ischaemiás jeleket mutató betegek haemorrhagiás kockázata nagyobb az alteplase kezelést követően, és kevés az információ arról, hogy a korai strukturális jelek (melyek időseknél gyakoriak) befolyásolják-e az alteplase kezelésre adott választ. A célkitűzés tehát az agyi CT vizsgálat és az alteplase alkalmazását követő klinikai kimenetel közötti összefüggés elemzése volt.
Módszerek
Az IST-3 multicentrikus, randomizált kontrollált klinikai vizsgálatként zajlott, ahol a 0,9 mg/kg i.v. alteplase alkalmazását elemezték kontroll csoport mellett, az akut ischaemiás stroke bekövetkeztét követő 6 órán belül. Elsődleges végpont: a 6 hónapos kontrollnál megfigyelt fogyaték mértéke (Oxford Handicap Scale [OHS] score: 0–2). A vizsgálatba 3035 beteg került beválasztásra, náluk randomizáció előtt elvégezték az agyi CT-vizsgálatot. A szakértők természetesen nem ismerték a randomizációt, az agyi felvételeket a korai ischaemiás jelek alapján értékelték (korai hypoperfusiot jelző szöveti hypoattenuatio, az infarctus kiterjedése, duzzanat, artériás hyperattenuatio,) korábban meglévő jelek (régebbi infarctus, leukoaraiosis, agyi atrophia). A prespecifikált elemzésben, vizsgálták a képalkotó vizsgálatokkal észleltek, és a symptomás intracranialis haemorrhagia kapcsolatát (ez utóbbi az IST-3 vizsgálatban másodlagos kimenetel volt), a 6 hónapnál mért fogyatékot, az alteplase alkalmazást, figyelembe vették az életkort, az NIHSS- (National Institutes of Health Stroke Scale (NIHSS) score értéket, a randomizációig eltelt időt.
Eredmények
A vizsgálatban 3017 beteg vett részt, 1507 részesült alteplase kezelésben, 1510 személy volt a kontroll e tekintetben. A fogyaték mértékét a szöveti hypoattenuatioval mérték (OR 0,66, 95% CI 0,55–0,81), nagyméterű laesio (0,51, 0,38–0,68), agyi duzzanat (0,59, 0,46–0,75), hyperattenuált agyi artéria (0,59, 0,47–0,75), agyi atrophia (0,74, 0,59–0,94), és leukoaraiosis (0,72, 0,59–0,87). A tünetekkel járó intracranialis haemorrhagiát előjelezte a korábban elszenvedett agyi infarctus (OR 1,72, 95% CI 1,18–2,51), a szöveti hypoattenuatio (1,54, 1,04–2,27), és a hyperattenuált arteria (1,54, 1,03–2,29). A jelek egyes kombinációi növelték a symptomás intracranialis vérzés kockázatát. A képalkotó vizsgálatok (egyedi, kombinált) nem befolyásolták az alteplase symptomás intracranialis vérzésre gyakorolt hatását.
Következtetés
Egyes korai ischaemiás, és korábban is meglévő jelek kapcsolatba hozhatóak voltak a 6. hónapban mért fogyaték csökkenő-, és a tünetekkel járó intracranialis vérzés növekvő mértékével. Bár az agyi képalkotó vizsgálatok nem mutattak összefüggést a felvételeken észlelt jelek, és az alteplase klinikai kimenetelre gyakorolt hatásai között, egyes jelek kombinált előfordulása bizonyos mértékben növelte az abszolút kockázatot. Akut ischaemiás stroke esetén a korai ischaemiás jelek mellett célszerű figyelembe venni a korábban már meglévő klinikai jeleket is.
http://www.thelancet.com/journals/laneur/article/PIIS1474-4422%2815%2900012-5/abstract
Szponzorált tartalom
