Agykutatás és kongresszusok

Az elkövetkező hónapokban – kapcsolódva Magyarország soros EU elnökségi posztjához – több, a mentális egészséggel, illetve annak kutatásával, gyógyításával kapcsolatos eseményre is sor kerül. 2010. január 26-29. között, Sopronban lesz a Magyar Pszichiátriai Társaság XVI. Vándorgyűlésére, amelynek fő témái „Civilizáció, Lélek, Agykutatás”.

A választott témák kapcsolódnak a 2008-ban Brüsszelből útjára indult Lelki Egészség és Jól-lét Európai Paktumának kiemelt prioritásaihoz, illetve az EU soros elnökség ideje alatt a mentális egészség és zavarok kérdéskörének európai szintű kezelése kapcsán e rendezvénnyel is hangsúlyozni kívánják a kutatás és a klinikai munka együttműködésének, hatásának szükségességét. A Fő témák egyben átmenetet biztosítanak a Budapesten megrendezésre kerülő, neuropszichiátriai betegségek kutatásával foglalkozó magas szintű, európai uniós, nemzetközi konferenciához.

A Társaság konferenciáján igen neves nemzetközi és világhírű előadók, és nemzetközi szervezetek képviselői is szerepelnek. A résztvevők közül feltétlenül ki kell emelni Péter Fónagy, Sigried Kasper, Heinz Katschnig, Michael Madianos professzorokat, valmint a Mental Health Europe elnökét, Nace Kovacot is.

A magyar EU elnökség innovációs főtémájáról szól a „Felfedező kutatások a neuropszichiátriában: fókuszban a depresszió, a szorongás és a skizofrénia” című konferencia 2011. március 18-19-én, Budapesten az MTA székházában.

Az esemény előadói Európa vezető szakemberei, kutatók és klinikusok, akik a meghívott vendégek bevonásával négy szekcióban meg is vitatják a következő témákat: 1. Depresszió és öngyilkosság, 2. Szorongás, 3. Skizofrénia, 4. A felfedező kutatás szükségességének pszichoszociális perspektívái.

A rendezvényre meghívást kaptak az EU tagországok és Horvátország egészségügyet, ill. K+F területet felügyelő miniszterei, az EU tagországok, és Horvátország Budapestre akkreditált nagykövetei, a Bizottság budapesti képviseletének vezetője, parlamenti képviselők, Európa parlamenti képviselők, a témában jártas újságírók, nemzetközi szervezetek és civil szervezetek képviselői, valamint a Bizottság tisztviselői, szakemberei.

A neuropszichiátriai megbetegedések hatalmas társadalmi-gazdasági terhet jelentenek Európa országai számára. Kitörést ebből a helyzetből leginkább a felfedező kutatás és a hatékony innováció hozhat. Európában kiváló kutatóközpontok, pszichiátriai ellátóhelyek foglalkoznak a terület kutatásával. Nagyon jelentős az európai gyógyszer- és biotechnológiai innovációs potenciál is.

A konferencia célja a politikai, gazdasági és társadalmi döntéshozók és véleményformálók figyelmének felhívása a neuropszichiátriai betegségek kutatására és az erre épülő európai innováció jelentőségére, hogy figyelembe vegyék ezt a soron következő Európai Uniós döntéshozatal során.

A rendezvény fő üzenete, hogy e betegségek kutatása és az eredmények innovációs hasznosítása kiemelt európai prioritás kell legyen. Ehhez mért európai és EU tagállami támogatás esetén néhány éven belül lényegesen csökkenthetők a megbetegedésekből fakadó társadalmi és gazdasági terhek.

Magyarország hiteles képviselője ennek a törekvésnek, mivel kiemelkedő kutatói vannak ezen a területen és a magyar pszichiáterek is elismertek Európában és a világban. A konferencián kiemelt szerepet kapnak az előző és a következő EU elnökséget adó országok, Belgium és Lengyelország.

A magyar pszichiátria és a mentális ellátás egésze az utóbbi években a működőképességét veszélyeztető gondokkal küzd. A pszichiátriai gondozás, ambuláns ellátás krízise, a közösségi pszichiátriai szolgáltatások irányába történő elmozdulás nehézségei, a fekvőbeteg ellátás hiányai és egyenlőtlensége, a rehabilitáció helyének „újraértelmezése” rontotta a pszichiátriai ellátórendszert igénybe vevők helyzetét is az egészségügyi ellátó rendszeren belül, mindennapi súlyos gondokat okozva.

A jelenlegi politikai környezetben a legfontosabb szakmapolitikai kérdés, hogy a lelki zavarok megelőzésének és a mentális betegségek kezelésének problémája elsődlegességet kap-e a kormányzati politikában és az egészségügyi finanszírozásban. Lesz-e a fejlődést segítő Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Központ? Milyen modellel oldható meg a korszerű pszichiátriai gondozás és járóbeteg ellátás finanszírozása? Lehetővé teszi-e a Lelki Egészség Országos Programja, hogy a szakmai elképzeléseket kormányzati és uniós pályázatokon keresztül finanszírozzák? Hogyan található meg a közös út a civil szervezetekkel és a médiával a stigmatizáció leküzdésében, az ismeretterjesztő munkában?

Számtalan súlyos kérdés, amire a közel 2000 résztvevő közösen keresi majd a megoldást többek között önálló, saját szervezésű szakmapolitikai szimpóziumon. A Vándorgyűlésen ösztönzésként, önálló szekció biztosításával támogatják a – sajnos kis létszámú – rezidens és a fiatal szakorvosok megjelenését, és bemutatkozási lehetőséget kap a szakdolgozók által létrehozott új szekció is.

Természetesen a hazai pszichiátria legrangosabb eseményén számos szakmai újdonság és érdekesség is terítékre kerül. A pszichiátriáról is elmondható, hogy halad a korral, több, kifejezetten a XXI. századi kérdésről is szó esik a rendezvényen.

Újszerű probléma például az izomdiszmorfia, a férfiak speciális testképzavara, mely az izomzat képzelt hiányosságával való patológiás foglalatosságot jelenti. Az izomdiszmorfia gyakran társul például testedzésfüggőséggel, a társas kapcsolatok romlásával, szigorú diétázással, anabolikus szteroid szedésével és dependenciával. Egy most bemutatott vizsgálat elsődleges célja e kórkép hazai előfordulásának felmérése volt a fokozott kockázatú populációban. A kérdőíves adatokon alapuló előfordulás 17,2% volt, a vizsgált minta átlagéletkora 27,5 év. Az izomdiszmorfiára fokozottan veszélyeztetettek és a normális testépítők összehasonlítása során az izomdiszmorfia szempontjából magas kockázatú személyek szignifikánsan fiatalabbak voltak, magasabb volt az ideálisnak tartott testsúlyuk illetve szignifikánsan nagyobb fokú testedzésfüggőséggel voltak jellemezhető.

Szintén a modern trendekre válaszoló téma a tetoválásgyűjtők vizsgálata. A tetovált embert a posztmodern társadalom tévhitek alapján negatív gondolatokkal bélyegzi meg. Ezzel szemben a vizsgálati eredmények szerint például a káros szenvedélyekre vonatkozó adatok ellentmondanak a negatív előítéleteknek, ezzel szemben a tetováláshalmozókra jellemzőbb az impulzivitás, egocentrizmus, és jobban kedvelik a szokatlan embereket és dolgokat mint az „átlagos” emberek.

Most bemutatkozó kezelési módszer a lovasterápiás foglalkozás. Ennek sikere igen nagy a betegek körében is. A rövid, féléves kísérlet már mások érdeklődését is felkeltette, bár a lovas tapasztalatok még kevéssé kiforrottak, lévén ez a lovasterápia legfiatalabb ága. A gyógylovagoltatást az egészségügyben főleg fizikoterápiás, rehabilitációs céllal végzik, míg a gyógypedagógiai lovaglás a mentálisan retardált és az autista betegek kezelésében mutatott jó eredményeket. A ló-mediált pszichoterápiában a ló mint koterapeuta segíti a terápiás folyamatot. A kezelés a már nem akut fázisban lévő szkizofrén betegeknél kifejezett önbizalom-fokozó, a külvilág iránti érdeklődési szintet emelő, empátiát és szociális készségeket fejlesztő eljárásnak bizonyult.

Szintén érdekes terület a placebohatás vizsgálata, amivel több előadás is foglakozik a rendezvényen. A mostani eseményen mutatják be az első magyarországi placebohasználatot vizsgáló tanulmányt. Az országos reprezentatív háziorvos mintán készült kérdőíves vizsgált alapján a válaszolók 83%-a már használt legalább egyszer placebót, 78%-uk pedig az elmúlt év során. A kitöltők 93%-a hatásosnak tartja a placebohasználatot bizonyos körülmények között. Leggyakrabban (77%) különböző vitaminokat alkalmaznak placebóként, a legjellemzőbb kezelt gond pedig a nyugtalanság, szorongásos panaszok (70%), illetve az alvászavarok (57%).

A placebo alkalmazását a válaszolók 98%-a etikusnak tartja, és csupán 5%-uk gondolja az indokoltnak tartott használatot is szégyellni valónak, illetve 2% véli azt tiltandónak. A kitöltők 87%-a több információt igényelne a placebohasználatot illetően. Az eredmények alapján tehát az orvosi placebohasználat létező gyakorlat Magyarországon, és a használattal kapcsolatos dilemmákban nagy segítséget jelentene a téma hazai szakmai diskurzusokban való fokozottabb jelenléte.