Agyszövetbankok létrehozása: van már hatékony stratégiánk?

Az emberi idegrendszeri betegségek esetén a biológiai alapok megértésének sarkalatos pontja kétségkívül az agykutatás. Várhatóan és becsülhetően egyre nő a neurológiai/pszichiátrai zavarok száma, ezért igen fontos a humán agyszöveti minták kiemelt szintű kutatása. A The Lancet Neurology-ban megjelent tanulmány szerint, ún. agybankokat, agyszövetbankokat kellene létrehozni számos országban. Ezek hálózatba kapcsolásával optimalizálni a biológiai tulajdonságokkal jól jellemzett agyszöveti mintákkal való "ellátottságot". Ehhez szükséges lenne a fokozottabb donor- és szövetminta-gyűjtés, az agyi betegségek patológiájának, kialakulási mechanizmusának hatékony tanulmányozása érdekében.

Jelenleg az agyszövetbankok létrehozásához egyetlen lehetőségünk az egyéni, spontán, altruista felajánlás, vagyis aki úgy rendelkezik, hogy halála után felkínálja agyát orvosi kutatási célokra. Ez a forrás a továbbiakban is fontos marad, de még fontosabb lenne ante-mortem információkkal is rendelkeznünk az agyszövetet illetően. A spontán donációk nagy részt végstádiumú betegektől származnak, és a betegségek korábbi stádiumaira általában nem nyílik mód rálátni.

Az agyi mintákat illetően ennél hasznosabb, értékesebb forrás lehet a longitudinális, kohorsz vizsgálatokban részt vevő betegek (haláluk utánra történő) felajánlásai. Itt ugyanis számos klinikai adat rendelkezésre áll: pl. az MRI-vizsgálatok, genetikai adatok, biomarkerek, a kognitív funkció, az életmód, a társbetegségek, és az a lehetőség egyben, hogy adott betegség korábbi fázisában hal meg valaki, tehát az agyi szövetminta ezt jól tükrözi. A klinikai vizgálatok vezetői számára is igen fontos információ lehet az agyszövetbankok post-mortem neuropatológiai diagnózisa, mert utólag megerősítheti a vizsgálatban kimondott klinikai diagnózist.

Ezen túl, a kohorszokban számos olyan egyén/beteg is szerepel, akinél nincsen kimutatható neurológiai betegség, ezek a kontrollok döntő jelentőségűek az összehasonlítás elvégzéséhez. A kohorszok kiválasztásakor kizárólag tudományos szempont vezérelheti a kutatókat, honnan válasszanak agyszövetmintákat, adományozókat. Természetesen támogatni kell a spontán felajánlkozást tevőket is, de e két forrás között egészséges egyensúlyt lesz célszerű kialakítani.

Az agybankok, agyszövetbankok bővítéséhez fontos szempont lehet hogy az agymintájukat felkínáló személyeket a nemzeti donornyilvántartásokban résztvevőkként üdvözöljék. Nagyközönségen végzett felmérések szerint általában támogatóan nyilatkoznak az agyminták adományozásáról. Jelenleg azonban a legtöbb országban agyszöveti mintát a donor-regisztrációs rendszerben nem lehetséges adományozni. Bizonyos országokban viszont, pl. Svédország, a törvények szerint eleve nincs lehetőség kutatási célra humán szöveteket adományozni.

A neurológiai betegségek javarészt szisztémás kórkép, ezért a kutatók számára fontos lenne az agyszövet mellett egyéb, nem CNS-eredetű szövetek vizsgálata is. A teljestest-donatio logisztikai szempontból is nehéz kérdés, jóval praktikusabb lehet a szervek célzott biopsziája. Pl. transzlációs vizsgálatok folynak annak tisztázására, hogy a Parkinson-betegség perifériás szöveti biopszia alapján diagnosztizálható-e. Új megközelítéseket adhatnak az appendixből, colonból, a bél egyéb szakaszaiból származó szövetminták is. Az immunrendszer szerepe is egyre fontosabb, nemcsak sclerosis multiplex esetén, hanem Alzheimer-kór és egyéb neurodegeneratív betegségekben, ezért célszerű lenne a vérsejtekhez, immunsejtekhez való hozzáférés.

Újabb és újabb metodikák: a transcriptomika, proteomika, lipidomika segítségével tanulmányozható a neurodegeneratív betegségek molekuláris patológiája, de alapvető fontosságú a szövetek igen gyors, optimálisan 12 órán belüli kinyerése a szövetkárosodás megelőzése céljából. Egyes országokban, mint pl. Hollandia, az USA egyes államai, a jó kommunikáció, földrajzi közelség, és rugalmas jogi szabályozás révén az agyszöveti minták időben eljutnak a szövetbankokba, akár órákkal a beteg elhalálozását követően. Más országokban, pl. Nagy-Britanniában számos jogi akadály merül fel a halotti bizonyítvány, anyakönyv kiállításakor, így hosszú idő telhet el a halálozás, és az agyszöveti minta "megérkezése" között, a szövetminta értelemszerűen károsodhat. A klinikai, kórházi szervezetek és hatóságok közötti rugalmasabb, gyorsabb együttműködés segíthet abban, hogy a kutatási tevékenység ne ezen a ponton bukjon meg a jövőben.

Az agyszövetbankok létesítése kétségkívül jelentős mértékben javíthatja a neurológiai betegségek alapjainak kutatását. Ha javulnának az adományozás, a donáció lehetőségei, stratégiái, ha lerövidülne a halálozás és a minták szövetbankba jutása közötti időszak, ez növelheti a kutatás hatékonyságát. A szövetbankok, kutatók, betegegyesületek és hatóságok közötti dialógus segíthet mindennek elérésében, és a neurológiai betegségek patomechanizmusának jobb megismerésében.

http://www.thelancet.com/journals/laneur/article/PIIS1474-4422%2813%2970249-7/fulltext