Állásfoglalást adott ki az MOOT a K2-vitamin csontanyagcserére gyakorolt hatásairól

Az elmúlt években számos, tudományosan nem megalapozott, túlzó, a csontanyagcsere működésében tájékozatlan olvasók félrevezetésére alkalmas tájékoztató jelent meg a K₂-vitamin (kémiai nevén menaquinone) vélt hatásairól. A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság célja, hogy a csontanyagcserével, csontritkulással kapcsolatban megjelenő információkat pontosítsa, és az egészségtudatos, csontjai egészségével törődő, vagy a csontritkulásban szenvedő, alternatív kezelést keresők részére tudományos igényű, pontos tájékoztatást nyújtson.

A Társaság a természettudományos módszerekkel igazolt, ún. bizonyítékokon alapuló orvoslás eredményeit fogadja el. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bevezetésük előtt szigorú biztonságossági és hatásossági vizsgálatokon esnek át. Nem nélkülözhetőek az ún. multicentrikus, randomizált, kontrollált vizsgálatok. A K₂-vitaminnal kapcsolatos eredmények értékelésénél is az ilyen közlemények vizsgálatára helyezzük a hangsúlyt, de természetesen minden, a PubMed adatbázisban elérhető közleményt áttekintettünk, értékeltünk.

Az állatkísérletes eredmények igazolták, hogy a K-vitamin szerepet játszik a csontanyagcserében. Az osteoporosis kezelésében azonban az eredmények nem egységesek, és a vegyes diéta normál K-vitamin tartalmával is a farmakológiai adagú K2-vitaminnal hasonló hatásokat írtak le.

A nagyobb esetszámú humán vizsgálatok is megerősítik az in vitro, állatkísérletes és alapkutatási adatokat, mely szerint a K-vitamin szerepet játszik a csontanyagcserében. A vizsgálatok heterogenitása miatt nehéz összefoglaló következtetést levonni. Egészséges, osteoporosisban nem szenvedőknél nem igazolták a K₂-vitamin előnyös csonthatását. Osteoporosisban szenvedő betegek eredményei ellentmondásosak, töréscsökkentő hatás egyértelműen nem igazolt. A lumbalis BMD-re több vizsgálat szerint is gyakorolhat némi pozitív hatást, főként hatékony antiporoticus kezeléssel kombinálva, de egyes esetekben önmagában is.

Nagy esetszámú, kontrollált vizsgálatok, magas színvonalú laboratóriumi vizsgálatok igazolták, hogy a csontanyagcsere, megfelelő csontfejlődés és a csontritkulás megelőzése szempontjából elsődleges szerepe a D-vitamin-pótlásnak, a megfelelő kalcium bevitelnek és a rendszeres testmozgásnak van, a kiegyensúlyozott, vegyes étrend mellett. Számos gyógyszerről, gyógyszercsoportról igazolták, hogy a kialakult csontritkulást hatékonyan kezeli, a csontritkulásos törések esélyét jelentősen csökkenti. 

A K-vitamin-gátló kezelés és az érfal, illetve szívbillentyű meszesedés fokozott mértéke között valóban mutattak ki összefüggést. A K-vitamin-gátló, vérhígító kezelésben részesülő betegek a gyógyszert szakorvosi ellenőrzés mellett, indokoltan (korábbi mélyvénás trombózis, tüdőembólia, szélütés nagy kockázatával járó szívritmuszavar, mű-szívbillentyű viselése, stb.) miatt szedik. Ezen betegek körében a véralvadásgátlás elmaradásából eredő kockázat (a halálozás jelentős növekedése) messze meghaladja az érelmeszesedésből eredő kockázatokat. A vérhígítók halálozást csökkentő hatását számos, tudományosan megalapozott vizsgálat igazolta ezekben a betegcsoportokban.

Nincs olyan tudományosan alátámasztott közlemény, mely alapján az étrendi bevitelen felül további K₂-vitamin szedése lenne indokolt, így az ezt tartalmazó étrendkiegészítők szedése egészséges személyek részére felesleges.

Nincs tudományos módszerekkel alátámasztott, megfelelő esetszámú, elrendezésű vizsgálat, eredmény arra vonatkozóan, hogy a K₂-vitamin kiegészítő adása bármilyen dózisban is megelőzné a csontritkulást.

Számos nagy esetszámú vizsgálat igazolta, hogy a megfelelő D-vitamin és kalcium bevitele segít a csontritkulás megelőzésében, a kialakult csontritkulásban pedig az egyéb gyógyszerek mellé feltétlenül szükséges szedni.

A K2-vitamin adásával leírt, megkérdőjelezhető eredményeket többszörösen meghaladó, hatékony csont ásványianyag tartalmat növelő, csonttörést megelőző gyógyszeres kezelések állnak rendelkezésre a csontritkulásban szenvedő betegek részére.

Egyes adatok szerint az elfogadott csontritkulás elleni kezelés mellé szedett K₂-vitamin a lumbalis gerinc csont-ásványianyag tartalmát mérsékelten növeli.  

A csontritkulás kezelésének célja a csonttörések megelőzése: a K₂-vitaminnak pedig eddig sem egészséges, sem csontritkulásban szenvedő betegek esetében nem igazolt törésmegelőző hatása.

A K₁- és K₂-vitamin szedése az acenocumarol (Syncumar ®) vagy warfarin (Marfarin, Warfarin Orion ® ) kezelésben részesülők esetében kifejezetten veszélyes, tilos, mert hatástalanítják az indokolt és fontos gyógyszeres kezelést, és ez akár halálos szövődményekkel járó vérrögképződéshez vezethet.

A teljes állásfoglalás itt olvasható.

Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság