Amivel szembe kell néznünk: a demencia járványszerű terjedése

A múlt század 80-as éveiben a demenciát "csendes epidiémiaként" jellemezték, és ezzel világszerte megkondultak a vészharangok… Jelentősen megnőtt 80 év felett a demencia prevalenciája. A világ fejlett, gazdag, jóléti államaiban az aggkorban lévők száma emelkedik, és itt fordul elő a legtöbb demencia. Az élettartam növekedése, és az időskort elérő baby-boomer generáció gyarapodása a következő évtizedekre fokozza a demencia járványszerű terjedésének veszélyét.

Bár a demográfusok szerint tovább emelkedik a demencia előfordulásának gyakorisága, újabb jelentések szerint, populációs vizsgálatok, felmérések alapján csökken az életkorral definiálható demencia gyakorisága, főként a 20. század 2. felében születettek körében. (lásd a táblázatban is).

Ezek a jelentések, tanulmányok azért izgalmasak, mert úgy tűnik, hogy vannak módosítható, befolyásolható tényezők is ebben az igencsak tragikusnak mondható betegségben, állapotban. Ismerni kell a befolyásoló tényezőket, és ezek ismerete vezet el a prevenciós stratégiákhoz, a megelőzés pedig minden "járványszerű" betegség terjedésének legjobb kontrollját jelenti, így krónikus betegségek esetén is.

2005-ben, Manton és mtsai publikáltak egy érdekes cikket “Declining Prevalence of Dementia in the U.S. Elderly Population.”1 címmel. Elemzésük alapján az 1982-1999 időszak hosszú távú gondozási eredményei szerint a demencia prevalenciája 5,7%-ról 2,9%-ra csökkent(!) Munkájukban utaltak a képzés, betegoktatás fontosságára, a stroke visszaszorítására stb.

E jelentést követte a "U.S. Health and Retirement Study" amely jelenleg is zajlik még, 51 év feletti felnőtt populáció reprezentatív mintáján. 2 Jellemző adat, hogy 1993-ban a vizsgált felnőttek 12,2%-a, míg 2002-ben már csak 8,7%-a volt kognitív károsodással bíró, demenciás beteg. Az oktatás, a művelődés általában is javítja a kognitív képességeket, és az eredmények szerint "összességében az életmódi, demográfiai, szociális és egészségi állapottal kapcsolatos tényezők javulása a kognitív készséget is javítja idős amerikai populáció körében." 2

Három újabb európai vizsgálat is optimista hangot üt meg ebben a kérdésben. 3-5 Az időskorúak részvételével készült Rotterdam Study,3 amelyben 55 év felettiek szerepeltek. A kohorsz vizsgálat 1990-ben indult, és 2000-ben képeztek egy "alkohorszot", az eredmények szerint ebben csekélyebb volt a demencia előfordulása, bár statisztikai szempontból nem szignifikáns eredménnyel. A legérdekesebb észrevétel mégis az volt, hogy a később született személyek esetén nagyobb agytérfogatot, és kevésbé kiterjedt agyi érbetegségeket észleltek az MRI-felvételeken. A vizsgálók feltevése szerint itt is az oktatási, művelődési lehetőségek változása, a vascularis kockázatok populációszintű csökkenése, a stroke gyakoriságának mérséklődése járult hozzá főként a demenciák számának csökkenéséhez.

Újabb svéd és brit kutatási eredményekkel is rendelkezünk. 4,5 A svéd vizsgálat két keresztmetszeti felmérést tartalmazott, 75 év feletti személyek bevonásával, akik Stockholm belvárosában éltek, 1987–1989 illetve 2001–2004 között, és a halotti bizonyítványok alapján elemezték a túléléseket is 1994-ben, ill. 2008-ban. Az életkorral- és nemmel standardizált demencia-prevalencia 1987-89 között 17,5%, 2001-2004 időszakában pedig 17,9% volt. Mivel az utóbbi kohorszban a halálozások hazárd aránya alacsonyabb volt, (a demens betegek körében is) a szerzők úgy vélik, hogy a két periódus között csökkent a demencia gyakorisága, számos kockázati és protektív tényező következtében, főképpen az érbetegségek kockázatcsökkenése, az egészséges életmód terjedése következében – az időskorú korcsoportban is.

A legújabbnak tekinthető vizsgálat a Cognitive Function and Ageing Study (CFAS) I és II,5 65 év felettti korcsoportban zajlott, a CFAS I, 1989-94, a CFAS II pedig 2008-11 között, mindkettő több mint 7500 fős populáción. A vonatkozó demencia-prevalencia arányok: 8,3% a CFAS I, illetőleg 6,5% a CFAS II vizsgálatban. A szerzők szerint a később születettek körérben csekélyebb a demencia előfordulása, szintén a hatékonyabb oktatás, és a vascularis betegségek visszaszorítása miatt, még akkor is ha ellenhatásként érvényesül a diabetes terjedése, és nő a stroke-túlélők száma, amelyek viszont növelik a korspecifikus demencia gyakoriságot.

Az időskori demencia megelőzésének kutatása olyan kockázati tényezőket tárt fel, amelyek szociális, és egyéni szinten egyaránt érvényesülnek. Jelenleg nem tudjuk, melyik tényező kontrollja lenne hatásosabb a demencia gyakoriságának csökkentésében. Annyi bizonyos, hogy a középkorú, és a fiatal generáció körében észlelhető, növekvő gyakoriságú diabetes és elhízás mérséklése nagyon fontos lenne. Az USA-ban és más országokban a sokféle rassz és etnikum miatt a második, harmadik generációkban egyelőre még nő az érrendszeri betegségek kockázata. A várható élettartam növelése önmagában növelheti az időskori demencia gyakoriságát. Tehát igen fontos lenne az életmódi tényezők és kockázatok figyelembe vétele is. A demencia incidenciájával és prevalenciájával kapcsolatos újabb eredmények alapján a meglévő trendek befolyásolása nagy reményekkel kecsegtethet.

További információ:

http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMp1311405?query=featured_home