Antidepresszáns alkalmazással kapcsolatos hízás: gyógyszerenként különböző eredmények várhatók

Újabb kutatási adatok szerint az egyes antidepresszánsok testsúlynövelő mellékhatása eltérő. Jelen vizsgálat egyéves időtartamra vonatkozóan kimutatta, hogy a bupropion, a nortriptylin és az amitriptylin alkalmazása mellett kisebb a testsúlynövekedés, mint az SSRI csoportba tartozó citalopram adásakor. Köztudott, hogy az antidepresszánsok testsúlyra kifejtett hatása az obesitas és számos betegség (cardiovascularis kórképek, hypertonia, stroke, egyes daganatos betegségek) kapcsán fontos. Bár a testsúlynövekedés mértéke relatíve mérsékelt, az eredmények segíthetik a klinikusok gyógyszerválasztását.

hirdetés

"Fontos, hogy meg tudjuk válaszolni a betegek által gyakran feltett kérdést, hogy A vagy B gyógyszer milyen mértékű testsúlynövekedést fog okozni" – említi Dr. Roy H. Perlis pszichiáter professzor (Harvard Medical School, Boston.) A korábbi vizsgálatokban is volt néhány ezzel kapcsolatos adat, de nem hosszú távú nyomon követés mellett, és nem érintette a testsúlynövekedés teljes problémakörét.
A vizsgálat részleteiben a JAMA Psychiatry június 4-ei számában jelent meg.

Az SSRI-szerek jelentős mértékben hasonlítanak egymásra

Az elemzésben 22 610 (18-65 év közötti) beteg szerepelt, őket a New England-i Partners HealthCare elektronikus adatbázisából válogatták. Azon betegek kerültek beválasztásra, akiknek 1998-2010 között írtak fel antidepresszánst.

A beválasztottak között 19 244 beteg részesült legalább 3 hónapos antidepresszáns kezelésben, a kontroll csoportban 3366 beteg volt, akik fogyasztószereket (orlistat, phentermin, sibutramin),vagy az albuterol asthmaellenes béta2-izgató szert kaptak, amely a testsúly szempontjából semlegesnek mondható.

Kizárásra kerültek a gyomorműtéten átesettek, az étkezési zavarokkal bírók, az elmúlt 2 évben terhes nőbetegek, és bármely egyéb, mellékhatásként testsúlynövekedést okozó pszichátriai készítményt szedők.

A vizsgálók figyelembe vették a kiindulási testsúlyt és BMI-értéket, valamint az antidepresszáns szedését követő 3-6-9-12. hónapban mért értékeket.

Referencia-gyógyszerként a citalopramot alkalmazták, mivel a vizsgálat időpontjában ez volt a leggyakrabban rendelt SSRI-szer. Ha sok klinikus számára a citalopramot tekinthetjük kiindulási pontnak, felmerül a kérdés, a többi antidepresszáns milyen mértékben hat a testsúlyra, akár a hízást, akár a fogyást illetően.

A citaloprammal végzett összevetésben a szociodemográfiai és klinikai jellemzőkkel való korrekciót követően három szer maradt, amelyeknél szignifikánsan kevesebb a testsúlynövekedés: a nortriptylin (?, -0,147; P =0,001), az amitriptylin (?, -0,081; P =0,001), és a bupropion (?, -0,063; P = 0,02).
Az egyéb antidepresszáns terápiák közül a duloxetin hasonló mértékben hatott a testsúlyra, mint a citalopram (?, -0,093) de attól nem különbözött szignifikáns mértékben (P = 0,06).

A kisebb testsúlynövekedéssel kapcsolatos klinikai vonások az idősebb kor, a női nem, a kiindulási állapotban mért magasabb BMI-érték és az antidepresszáns megkezdése előtti magasabb testsúly.
Dr. Perlis szerint "az SSRI-szerek általában hasonlítanak egymásra. Talán a bupropion és a mirtazapin a kivétel, ahol kisebb a testsúlynövekedés. Az SNRI-szerek valahol középtájon foglalnak helyet, és e tekintetben inkább az SSRI-szerekre hasonlítanak."

Ahogyan várható volt, albuterol alkalmazása mellett kevesebb volt a testsúlynövekedés, mint a citalopram esetén. Az egyéb pszichiátriai gyógyszereket szedő betegek kizárása nem okozott jelentős változást az eredményekben.

Alapos analízis

A kutatók kimerítő alaposságú elemzést végeztek azon betegek körében, akik bármely ok miatt abbahagyták az antidepresszáns szedését, szemben azokkal, akik folyamatosan szedték e szereket.
"Azt kívántuk elemezni, van-e különbség a vizsgálatban maradt folyamatos gyógyszerszedők testsúlynövekedése és a gyógyszerhatás között, és mi történik azon betegeknél, akik a gyógyszerszedés abbahagyása miatt kiesnek a vizsgálatból. Tapasztalataink szerint általában hasonló hatásokat észleltünk mindkét csoportban." – említi Dr. Perlis.

Bár az egyes gyógyszerek között voltak különbségek, a vizsgált betegek mintegy 1/3-ában jellemző volt, hogy az antidepresszánst legalább 1 évig szedték, hasonló helyzet adódott a fogyasztószerek esetén is. Meglepőnek tűnhet, hogy a betegek jóval kevesebb, mint 1/3-a folytatta antiasthmatikus gyógyszerének szedését egy éven túl. A gyógyszerszedés abbahagyása komplex kérdés: a mellékhatások, a hatástalanság, a költségek és egyéb tényezők befolyásolhatják mindezt.

Magyarázatot lehet adni arra is, miért tértek el az eredmények a korábbi vizsgálatokétól. Pl. az egyik randomizált vizsgálatban nortriptylin mellett nagyobb volt a testsúlynövekedés, a szerzők jelezték is, hogy a vizsgált betegcsoport esetén lényegesen nagyobb volt a komorbiditás kockázata, és a betegek életkora is magasabb volt.

Nyilvánvalóan jelentős a különbség a randomizált klinikai vizsgálatok (válogatott) beteganyaga és a háziorvosi praxisban előforduló, antidepresszáns kezelésben részesülő betegek között. Számos esetben a beteg nem depresszióra kapja az antidepresszánst, hanem szorongásos kórkép kezelésére, dohányzás abbahagyásának támogatására stb.

A szerzők megjegyzik, hogy egyes beteg(al)csoportok esetén jellemző volt specifikus antidepresszánsok választása is, pl. alacsonyabb testsúlyúak esetén általában mirtazapin volt a választott gyógyszer.

Túlsúlyos betegek esetén több alkalommal történt testsúlymérés, ez hibaként a túlsúlyos betegek "felülválogatását" eredményezte. A vizsgálat másik korlátja, hogy a vényfelírást illetően nem volt felmérhető, hogy valóban kiváltották-e a recepteket.

A vizsgálat rávilágított az e-kórlapok mellékhatásdetekciójával kapcsolatos kérdésekre is. A szerzők szerint az innen nyerhető adatok kiegészítik a hagyományos adatforrásokat (randomizált klinikai vizsgálatok, metaanalízis, postmarketing surveillance).

Bár jelen vizsgálat teljes tartama hosszabb volt, mint korábbi vizsgálatokban, az 1 éves adatok még nem tekinthetőek teljeskörűnek, de kiindulásként elfogadhatóak.

A vizsgálat jelentősége

"Azt nem állíthatjuk, hogy ez ügydöntő jelentőségű klinikai vizsgálat lenne" – említi Dr. Alan J. Gelenberg, (Department of Psychiatry, Pennsylvania State University) -, "de fontos, és meggyőző erejű. Az eddigiekben ez az egyetlen tanulmány, amely relatíve hosszabb időtartamot vesz figyelembe."

A kutatók és a gyógyszerhatóság számára új gyógyszer esetén kulcskérdés, hogy nem a 4-8-12. hetet kell figyelembe venni. Új készítmény esetén a gyártó felé jelezni kell, hogy folytassanak legalább 1 éves nyomon követést.

A bupropion esetében a vizsgálat alapján a testsúlynövekedés görbéje meglehetősen laposnak mutatkozik. Ez a klinikum számára annyit jelent, hogy testsúlyproblémás, elhízott betegek számára célszerű a depressziós tünetek kezelésére bupropiont alkalmazni.

Medscape Medical News, Psychiatry, June 05, 2014

Szerző:

PHARMINDEX Online