Az egészség - egészségügy 2014 – 2020

Az egészségügy kiemelt prioritás voltának indokolása

(Ezzel kell kezdeni, mert a forrásokért erős harc folyik, és az egészségügy, az egészség hagyományosan rossz érdekérvényesítő pozícióval rendelkezik.)

Az alapállítás tehát, hogy az egészség felértékelődő érték, mert

- az egészség az egyének számára a jövedelemszerző képesség és az életminőség leg-meghatározóbb faktora,

- a munka-alapú társadalomban a munkaerő a nemzet legnagyobb ereje, legfontosabb erő­forrása,

- az egészségügyi szolgáltatásrendszer és az ezt megalapozó - erre épülő egészségipar a magyar gazdaság reális kitörési pontja (az egészségipar a hadiiparral vetekedően innováció-igényes terület, ami tartósan növekvő piacként a világ GDP-jének egyre nagyobb hányadát adja).

Mindez ismert tény, és ugyanakkor

- a magyar lakosság egészségi állapota még mindig lényegesen rosszabb, mint ami az ország fejlettségéből következne,

- az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége és minősége egyenetlen, hatékonysága nem megfelelő, számos diszfunkcióval küzd, és a hálapénzrendszer a napi működés szintjén minden kormányzati szándékot felülír,

- az egészségügyi ellátás finanszírozhatósága a költségvetés fenyegető tétele,

- az ágazati munkaerő elvándorlása – a tendencia megfordulása nélkül – ellehetetle­níti az egészségügy működését,

- az Új Széchenyi Terv I. számú prioritása ellenére nem realizálódott megfelelően az egészségipar, az egészségügyi turizmus gazdasági potenciálja,

- a rendszer egyre kevésbé kezeli az elöregedésből fakadó határterületi ápolási szak­ápolási problémákat.

Ezért az egészség karbantartása, az ezt kiszolgáló egészségügyi rendszer költséghatékony működtetése és az erre épülő egészségipar hatékony működése alapvető társadalompolitikai, gazdaságpolitikai és politikai kérdés.

Mindez forrásbővítést igényel, ami a költségvetési források korlátos volta miatt - a fejlesz­tési források mellett -, a magánforrások hatékony és ellenőrzött becsatornázását is igényli.

A szemléletváltás

Az ágazatban rejlő potenciál és hatékonyságjavulás csak szemléletváltás esetén realizálható. Tisztán kell látni, hogy ahogy nincs egészség egészségügy nélkül, ugyanúgy nincs egészségipar sem működő egészségügy nélkül, tehát az egészséget, az egészségügyet és az egészségipart egységes rendszerként kell kezelni, nem pedig önálló, külön fejlesztési területként.

A másik megúszhatatlan következtetés: a megfelelő színvonalú, az orvosokat itthon-tartó egészségügyi ellátórendszer ma már csak a közösségi egészségügy és a magánszolgáltatások szabályozott együttélésével biztosítható. A közösségi egészségügy (mint a teljes populációt ellátó konszolidált szervezet) önmagában olyan invesztíciót kívánna, aminek rövidtávon egyetlen lehetséges politikai konstellációban sincs esélye.

A tervezési alap-metodika

Az egészségügy fejlesztési prioritásai nem kezelhetők Uniós fejlesztési kérdésként: csak többcsatornás finanszírozásnak van esélye. A kérdés az, hogy ezek a csatornák szinergizmusban építenek-e egy működő rendszert, vagy önálló, de diszfunkciókkal küzdő önálló részrendszerek vegetációját készítik elő.

Ezért általában kell egy, az ágazat működési zavaraira, adaptációkészségének növelésre, az innováció támogatására szolgáló tervvel rendelkezni, és ezt kell az alábbi források szinergizmusában megvalósítani:

- uniós fejlesztési pénzek,

- hazai (állami - önkormányzati) közforrások,

- vállalkozói források, befektetések (ideértve a nonprofit szférát, az egyházakat is),

- lakossági magánfinanszírozás.

Az általános egészségügyi fejlesztési terv

A fejlesztési prioritások, projectek meghatározása az alábbi metodika szerint végezhető eredményesen:

- a célmodell meghatározása (milyen – szerkezetű –működésű – egészségügy kialakulását szolgálják a fejleszté­sek?)

- ehhez (kormányváltás után, kormányprogram folyományaként) általános egészség­ügyi fejlesztési terv készítése

- a tervben

• fejlesztési prioritások meghatározása, erre épülő pályázati prioritások/–forrásallokációk meghatározása

• a kiemelt kapacitások konkrét kijelölése/kontingálása (érvényes ez a közfinanszírozásra aspiráló magánberuházásokra is!)

A célmodell

A fejlesztéseknek az alábbi célmodell kialakulását kell szolgálniuk:

- az egészségügyi ellátórendszer bázisát egy erős, egységes, az állam által irányított közszolgáltatási rendszer adja,

- erre épül egy, az állami ellátórendszert (a közszolgáltatásokat) tehermentesítő és az egészségügyi turizmus bevételeit realizáló magánszolgáltatási rendszer,

- az egyéneket erős kiegészítő biztosítási rendszer segíti egészségük érdekében kifejtett erőfeszítéseikben,

- a prevenció osztott felelősségű és feladatú rendszer: a közegészségügyi – járvány­ügyi kérdések kizárólag állami kompetencia, de az „egészségszolgáltatások”, a szű­rések és az életmód-edukáció már sokszereplős összetett rendszer része (alapszűré­sek, védőoltások, járványügy: állam, e felett együttműködő rendszerekben egész­ségpontok, info-kommunikációs (IKT) támogatás, programok, szűrőbuszok stb.),

- az egészet „beburkolja” az egészségipar, ami nemcsak a kiszolgáló, háttéripar, de maga az egészségügyi szolgáltatási rendszer is: a K+F kitelepülése a kulcsintézmé­nyekbe (klinikai vizsgálatok, kutatási együttműködések), és az egészségügyi turiz­mus, mint bevétel-realizáló terület.

- az ápolásban megerősödik a család, a laikus szint szerepe, felelőssége, a szakápolás az egészségügy feladatköre marad, és a szociális szférával való együttműködést erős infó-kommunikációs támogatás egészíti ki.

Prioritások

A javasolt célmodellből fakadóan a prioritások

1. Hatékony, igazságos hozzáférést és alap-biztonságot adó állami/közösségi egészségügyi rendszer kialakítása;

2. Az ellátórendszeren belül piacképes szolgáltatási rendszer fejlesztése, ami

a. tehermentesíti a közszolgáltatásokat,

b. legális szolgáltatás-vásárlássá alakítja (becsatornázza) a hálapénzt,

c. többletbevételt biztosít az ágazatnak – így a közellátás szereplőinek is – a gyógyturizmus bevételeivel,

3. A fenti eszközöket is kihasználva, az ágazat munkaerő-ellátásának biztosítása;

4. Az „egészségszolgáltatások” (az egészségügyi ellátórendszeren kívüli egészség­fejlesztő eszközök) kontrollált fejlesztése;

5. Attitűd-átalakítás és képességfejlesztés: az egyének felelősségérzetét kialakító, a prevenciót ösztönző rendszer kialakítása és ennek az új értéktrendnek a közgondolkodásba vitele;

6. A magán-erőfeszítéseket – család-szolgáltatásokat – szociális szférát integráló, IKT eszközöket jobban kihasználó gondozási - ápolási rendszerek kialakítása - fejlesztése;

7. Az egészségiparban rejlő potenciálok jobb kihasználása, kiemelten ideértve a magyar tudásra alapozott K+F realizációkat a gyógyszer- és műszeriparban, klinikumban;

8. A turizmus (általában) egészég-orientálttá tétele, ezen belül az egészségturizmus fajlagos bevételének növelése a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások arányának növelésével.

Javasolt programcsoportok

A javasolt programcsoportok a prioritásokhoz rendelhetők, azok megvalósulását segítik elő.

1. Hatékony, igazságos hozzáférést és alap-biztonságot adó állami egészségügyi rendszer kialakítása;

Fejlesztési prioritások a közösségi ellátórendszerben:

1. A szerkezetátalakítás támogatása (a teljesítmény-tömegnek a lakosság-közeli ellátások felé eltolása, az egyenletes hozzáférést biztosító, a szükségetekhez igazodó szerkezet kialakítása, a progresszív ellátásnak megfelelő intézmény-koncentráció kialakítása)

Ennek eszközei:

a) Infrastruktúra

- A kiemelt ellátások/kapacitások koncentrálása a kulcsintézményekbe, centrumokba (egyenletes térbeli és minőségi hozzáférés)

- Általános technológiai fejlesztés: korszerű technológiák implementálása, kiemelten a korszerű diagnosztikai és az infó-kommunikációs eszközök használatának általánossá tétele

- Kistérségi – mikrotérségi egészségházak (újtípusú alapellátás – csoport­praxis) fejlesztése a vidék minőségi alapellátásának biztosítása érdekében

- A fejlesztett járóbeteg-ellátás és a korszerű technológiák által kiváltott hagyományos kórházi kapacitás átalakításának támogatása (krónikus ellátás és szociális intézmények, valamint piaci hasznosítás)

- Egyes kórházakon belüli szerkezetátalakítás: telephely-felszámolás, tömbesítés, energia­hatékonyság.

b) Működés

- Metodikai és szervezeti megalapozás:

• technológia-értékelés (kiterjesztve a non-konvencionális ellátásokra is)

• ellátási csomag karbantartási rendszerének elvi és technológiai fejlesztése (csomag-mamegment)

• ellátásszervezés – betegút-management

- Szervezetfejlesztés

2. Az ellátórendszeren belül piacképes szolgáltatási rendszer fejlesztése

Fejlesztési prioritások:

- A közszolgáltatások piacképességének (és ezzel bevételteremő- és munkaerő-megtartó képességének) javítása

• elkülönült részlegek (profitcentrumok) fejlesztése,

• a közkórházakra épülő, azoktól szolgáltatást vásárló magánkórházak építése („partnerkórház”),

- önálló piaci szolgáltatók (magánkórház, magánrendelő centrumok) létesítése (kiemelt prioritás a volt egészségügyi kapacitások hasznosítása, vagy a turisztikai létesítményhez/kiemelt gyógy-térséghez kapcsolás.

3. Az ágazat munkaerő-ellátásának biztosítása

Kiemelt feladat, mert enélkül az összes többi fejlesztési prioritás értelmezhetetlen. Főbb programcsoportok:

- „Az egészségügy visszavár”: Visszailleszkedési, „át- és újraképzési” támogatá­sok, programok

- Jövedelem (nem csak bér) felzárkóztatási program

- A munkaerőt kiváltó technológiák és szervezeti megoldások támogatása

4. Az „egészségszolgáltatások” (az egészségügyi ellátórendszeren kívüli egészségfejlesztő eszközök) fejlesztése;

Három kiemelt terület:

- Egészséginformációk, tudásközvetítés kiemelten WEB3-as felületek fejlesztése (egészségtudatosság, életmód, öngondoskodás, ellátórendszer tehermentesítése, igénybevétel adekvanciájának javítása)

- Szűrési rendszerek fejlesztése, becsatornázása az ellátásba

- Munkahelyi egészség fejlesztése

• a munkahelyi egészségkockázatok hatékony kezelése, ebben a munkáltató érdekeltté tétele,

• munkahelyközpontú egészségprogramok, ellátások támogatása.

5. Attitűd-átalakítás és képességfejlesztés: az egyének felelősségérzetét kialakító, a prevenciót ösztönző rendszer kialakítása, és ennek az új értéktrendnek a közgondolkodásba vitele;

Enélkül nem lehet hatékony és fenntartható ellátórendszert kialakítani.

Főbb fókuszpontok:

- Komplex stratégia készítése, amely koordinálja az új szemléletű egészségügy kialakítását

- Szervezetfejlesztés:

• az egyéni érdekeltségeket integráló finanszírozási rendszer kialakítása (bónusz - málusz rendszerek),

• beteg-együttműködés támogatása,

• ellátók együttműködésének és költségérzékenységének ösztönzése.

- A magánfinanszírozás legális szolgáltatás-vásárlásba terelő rendszerek támogatása

- Kommunikáció

6. Az egészségiparban rejlő potenciálok jobb kihasználása, kiemelten ideértve a magyar tudásra alapozott K+F realizációkat a gyógyszer- és műszeriparban.

Gyártás, és ehhez kapcsolt K+F (kiemelt fontosságú, hogy a K+F és a gyártás nem elválasztott terület!)

Főbb területek:

- Gyógyszer

• innovatív terület K+F dominanciával (biológiai terápia, genomika alapú kutatások)

• Generikus program továbbvitele/fejlesztése

- Info-kommunikációs technológia fejlesztése

• Az ellátórendszer modernizálása (telemedicinától az ágymelletti rendszerekig)

• Életvitelt támogató rendszerek (ALL – integráció a távfelügyelettel, szociális biztonsággal)

• Info-bionika

- Műszergyártás (orvostechnikai termékek)

• Innovatív integrálás az előző területekkel (info-bionika, AAL, gyógyszerkibocsátó és automata adagoló eszközök, IKT alkalmazások stb.)

• Hazai tömeggyártás az olcsó és biztonságos ellátásért („orvostechnikai generikumok”)

7. Az egészségturizmus fajlagos bevételének növelése a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások növelésével;

Kiemelt fejlesztési területek:

- Koncentrált kínálat kialakítása (manegelhető gyógytérség alapú megközelítés)

- EBM alapú megközelítés és magas hozzáadott értékű egészségügyi szolgáltatások a gyógyvízhasznosításban

- Minőségtanúsítási és betegtájékoztatási rendszer kialakítása

- Erre épülő központi marketing és ügynökségi támogatás kialakítása