Az időskori fájdalomcsillapítás problémái

A fájdalom és a fájdalomcsillapító gyógyszerek fokozhatják az elesések számát az idős korcsoportban, annak minden súlyos következményével (pl. combnyaktörés). Egyes becslések szerint 2035-re az európai társadalom egynegyede 65 éves vagy annál idősebb lesz, más adatok szerint az idős betegek 30%-a szenved krónikus fájdalomtól. A magas gyakoriság nem azt jelenti, hogy a krónikus fájdalom az öregedés elkerülhetetlen része. Az idős betegek fájdalomcsillapítását nehezítik a társbetegségek (pl. demencia, paralysis) és a polypragmasia. Egy felmérés szerint a 60 éveseknek vagy annál idősebbeknek egy év alatt átlag 41 féle gyógyszert írtak fel.  Időskorban a gyógyszerek mellékhatásai 6-30%-ban fordulnak elő, annak ellenére, hogy ezek nagyrészt megelőzhetők.  Éppen ezért a kezelés multidiszciplináris, ami a gyógyszeres terápián túl magában kell, hogy foglalja a pszichés támogatást, a rehabilitációt, egyéb terápiás modalitásokat.

A gyógyszeres terápiát az időskori fiziológiás változások (pl. csökkent folyadéktérfogat, csökkent májkeringés és funkcionális kapacitás, csökkent veseműködés stb.), illetve egyéb gyógyszeres terápiák (pl. interakciók lehetősége) befolyásolják. Mi több, időskorban a farmakoterápia fokozott mellékhatásokkal járhat, ezért a terápiát folyamatosan  monitorozni kell, és ha szükséges, a mellékhatásokat el kell látni. A nem szteroid gyulladáscsökkentők például gasztrointesztinális (perforáció, vérzés, ulceráció, diszpepszia),  renális (veseelégtelenség, folyadékretenció, hiperkalémia) és kardiovaszkuláris (hipertónia) mellékhatásokat egyaránt okozhatnak. A NSAID-terápiát csak a betegek kellő hidráltsága mellett célszerű elindítani. A számos egyéb orális terápiában részesülő mozgásszervi fájdalomtól szenvedő betegek esetén a lokális topikális terápia biztonságos alternatívát jelent. Az opioidkezelések akkor jönnek szóba, ha a NSAID-terápia eredménye nem megfelelő. Az opioidok speciális mellékhatásait (pl. az alvási apnoe rosszabbodása, kognitív zavar) figyelembe kell venni. Az időskor kockázati faktor a terápiás hibákra vonatkozóan is (pl. kihagyott dózisok,  ami elégtelen terápiás hatást, túladagolás, ami toxicitást   eredményezhet).

Általában igaz, hogy idős beteg gyógyszeres kezelését alacsonyabb dózissal kell kezdeni, és a dózistitrálást kisebb lépésekkel lassabban kell végezni. A pszichés támogatás, a kognitív- magatartási terápiák lehetőleg a gyógyszeres kezeléssel egy időben alkalmazandók. A rehabilitáció a  fájdalom miatt kialakuló  mozgáskorlátozottság, szociális képességek, erőállapot helyreállítását jelenti. A demens beteg számára a fájdalom  visszajelzése idővel lehetetlenné válhat, az ilyen esetekben keresni kell a fájdalom nem verbális jeleit (nyögés, sírás, sóhajtozás, szenvedő arckifejezés, szorosan összezárt ajkak stb.). A fájdalom incidenciája az életkor előrehaladásával fokozódik. Az  idős kor fiziológiás változásai, a társbetegségek, a polypragmasia a fájdalom kezelését komplex feladattá teszik. A téma iránt érdeklődők számára utalunk egy időskori fájdalomcsillapítással kapcsolatos közleményre.