Az orvosbiológiai kutatás jövője

Az orvosbiológiai kutatással foglalkozó szakemberek aggódva és nem kis pesszimizmussal figyelik a jövőt. Évtizedek óta jól bejáratott utak voltak, az USA előző három elnöki adminisztrációja alatt fokozatosan emelkedtek a kutatási támogatási alapok és összegek. Clinton elnöklésének első évétől George Bush második periódusának végéig a kutatásra fordítható alapok éves szinten 8,9 mrd USD-ről 29,6 mrd USD-ra emelkedtek. Az elmúlt 15 évben a szövetségi kormány több mint 385 mrd dollárt költött orvosbiológiai kutatásra az NIH-en keresztül (National Institute of Health), a két háborús beavatkozás és a turbulens gazdaság ellenére is.

Sok megfigyelő állítása szerint a jövő meglehetősen homályba vész. Jövőre az NIH alapokat nem emelik. Ez a visszavonulás további értékvesztéssel társul, mert az NIH alapok 5,1%-a így elvész, mintegy 1,55 mrd dollár.

Mi történhetett vajon az NIH szervezetén belül? Hogyan reagál e változó szelekre az orvosbiológiai kutatásokkal foglalkozó szakemberek közössége?

Miért tűnik el fokozatosan az NIH támogatottsága?

Négy tényező körvonalazható, ami hozzájárul az erózióhoz.

Az első érdekes tény a tudomány fokozatos átpolitizáltsága. A tudomány igen erőteljes és megalapozott kutatási tevékenysége, mely sok emberi életet megmentett, vagy pozitív módon változtatott meg (pl. a számítógépek, a mobilok, a vakcinák, az orvosi robotika, a protetikai alkalmazások) – az USÁ-ban mégis nagy kétségek övezik a tudomány eljövendő sorsát. Újabb felmérések szerint az amerikaiak 46%-a úgy véli, hogy az emberi nem teremtése az elmúlt 10.000 évben történt, és jelen formájában… Egy kutató szerint a tudományba vetett bizalom a 70-es évek óta nem csökkent, kivéve a konzervatívok körében, akik gyakori templomjárók, a tudomány általában átpolitizálttá vált. Ez azt is jelenti p. hogy a szövetségi alapok odaítélése már tartalmi kérdéseket feszeget, nem egyszerű kétoldalú megegyezés kérdése.

Az NIH mellett számos neves szenátor elkötelezte magát évtizedekkel ezelőtt. John Porter, Arlen Specter vagy Ted Kennedy már nem aktívak, visszavonultak, és helyükre nem lépett senki, aki az NIH-ért, és az orvosbiológiai kutatások jövőjéért lobbizna.

Amilyen áldás – éppolyan átok is volt az NIH költségvetése. A Kongresszus úgy vélte, hogy a büdzsé megduplázásával egyszer s mindenkorra gondoskodott az orvosbiológiai kutatások finanszírozásáról. Egy idő után viszont firtatták, hol térülnek meg ezek a befektetések? Ezt a képet csak tovább rontotta azon tudományos notabilitások megjelenése akik financiális kérdésekbe keveredtek… Úgy tűnt, hogy egyes embereknek maguk felé hajlik a keze, nem az "emberiség üdvéért" működnek.

Orvosbiológiai kutatás és klinikai medicina

Mielőtt végképp ráun az olvasó a financiális adatokra, csak még egy: a szövetségi deficit a tavalyi évben 1,1 ezer mrd dollár, azaz az USA GDP-nek több, mint 7%-át teszi ki, és ez a tendencia már négy év óta. Számos egyéb égető társadalmi problémával is szembe kell nézni a kormányzatnak, emellett jelentősen mértékben háttérbe szorul az orvosbiológiai kutatás kérdése.

Mi lehet a megoldás?

1. Új lobbisták kellenek a kongresszusban az orvostudomány fejlesztése mellett.

2. Megfoghatóbb kutatómunka szükséges. A rákellenes kutatás valaha azt ígérte, hogy a rák meggyógyíthatóvá válik. Az őssejtkutatással kapcsolatban is elhangzottak ígéretek, pl. a Parkinson-kór vagy az 1-es típusú diabetes gyógyíthatóságát illetően. Napjainkban a proteomika és a mikrobióma-kutatás tűnik minden titkok kulcskérdésének, és a kezelés fókuszának. Az új kutatások új típusú beavatkozásokat igényelnek – a költségek nem csökkentek. A kutatók ne ígérgessenek költségcsökkentést, legyenek konkrétabb eredmények.

3. A kutatók irányultságát a költségkímélő megoldások felé kell terelni. Az amerikai biztosítók, pl. Medicare, Medicaid nem nőhetnek gyorsabban mint a GDP értéke. Az akadémiai egészségügyi intézményekben dolgozó kutatók számára sokkal inkább a hatékony működésre kell koncentrálni, mint a növekvő klinikai bevételekre.

4. A legfontosabb mégis, akár az NIH, akár a nagy orvosbiológiai kutatóhelyek számára képességeik és erőforrásaik összpontosítása a költségkímélő, költséghatékony technológiák kidolgozására, mintsem a "nagyon izgalmas" kutatási témák erőltetésére. Ennek jó példája a Haemophilus influenza-B vakcina.

Az NIH életében ez döntő változás, korábban ez a szempont kevéssé számított. Most viszont úgy tűnik - a kutatás túlélése szempontjából - létfontosságúvá vált.

http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=1675581