Az üvegfecskendő története

A század elején még csak kísérleteztek, főként kutyákon. Először Magendie doktor próbál (1807) nyílmérget bejuttatni az állatok testébe, majd Lesieur francia orvos 1825-ben hólyaghúzóval fellazított bőrön keresztül dörzsöl be gyógyszert. A próbálkozások nem értek el sikereket, illetve az állatok halálához  vezettek. Az első oltótűt a francia Lafargue készítette. Ez tömör fémeszköz volt. A varrótűszerű eszközt morfium oldatba mártotta, majd a beteg bőre alá szúrta. 1831-ben Charles Gabriel Pravaz (1791–1853) lyoni sebész elsőként kezelte pácienseit egy különleges fecskendővel. Káros artériatágulatokat szüntetett meg vele úgy, hogy vas-klorid oldat befecskendezésével megalvasztotta az eret. Eszköze egy üveghenger volt, amelyhez cső csatlakozott, csavarmenetéhez kanült erősítettek.

A skót Alexander  Wood (1817–1884) kifejlesztette fémdugós, kalibrált és beosztással ellátott fecskendőjét 1853-ban. 1859 után terjedt el a „Pravaz-fecskendő” újítása a bőr alatti (subcután) injekciós terápiának köszönhetően, a köszörült üreges tű, amelyet már közvetlenül a vénába lehetett szúrni. Az új fecskendőt LouisJules Béhier (1813–1875) párizsi orvos készítette. A sterilizálás, és a fájdalomcsillapításként nagy adagokban használt morfium, a gyakori súlyos mellékhatások jelezték a fecskendők nem megfelelő készítési módját. 1885-ben már hivatalos szervek hívják fel a figyelmet a morfiumra való rászokás és a fertőzés nem kívánt mellékhatásaira. Ekkortól számítjuk a korszerű injekciózást. Így újabb kifőzhető üvegfecskendők kerültek a forgalomba, amelyek már megfelelnek az aszepszis kívánalmainak.