A direkt orális véralvadásgátlók és a warfarin összehasonlításai pitvarfibrillációban

A relatív kockázatok (RR) és a 95%-os konfidencia intervallumok (CI) értékeit a véletlen hatások modell segítségével vonták össze. A vizsgálatban 8696 közlemény feldolgozása után végül 14 megfigyeléses kohorszvizsgálat adatait elemezték ki.

A warfarinnal összehasonlítva a csökkentett dózisban alkalmazott DOAC-ok (dabigatran, rivaroxaban, apixaban és edoxaban) esetében a stroke, illetve a szisztémás embólia (RR, 0,83; 95% CI 0,74–0,93), az iszkémiás stroke (RR, 0,87; 95% CI 0,77–0,98), a súlyos vérzés (RR, 0,71; 95% CI 0,60–0,84), a koponyán belüli vérzés (RR, 0,51; 95% CI 0,44–0,60) és a gasztrointesztinális vérzés (RR, 0,72; 95% CI 0,54–0,94) kockázata csökkent, míg a bármely okból bekövetkező halálozás kockázata (RR, 0,84; 95% CI 0,67–1,06) nem csökkent.

Az alcsoport-elemzések eredményei szerint a tromboembóliás és a vérzéses események gyakorisága az összes DOAC-ot szedő beteg esetében alacsonyabb vagy hasonló mértékű volt. A stroke, illetve a szisztémás embólia, a bármely okra visszavezetett halálozás, a súlyos vérzés és a gasztrointesztinális vérzés tekintetében tapasztalt csökkenés az ázsiai populációban kifejezettebbnek bizonyult, mint a nem ázsiai betegek körében.   

Ez az első olyan metaanalízis, amelyben a csökkentett dózisú DOAC-ok és a warfarin hatását való életből származó klinikai adatok segítségével vizsgálták pitvarfibrilláló betegekben. A kapott eredmények a korábbi, randomizált klinikai vizsgálatok metaanalízis-eredményeivel egybevágnak. Jelen vizsgálat során, némely esetben az életkorra, testsúlyra és a vesefunkcióra vonatkozó adatok hiányosak voltak, ami felveti a lehetőségét, hogy az adott alacsony DOAC-dózis valójában az alkalmazási előírástól eltérő gyógyszeralkalmazást jelentett. A bizonyosan ilyen eseteken elvégzett alelemzések eredményei mindamellett megegyeztek a teljes vizsgálati anyag elemzésének eredményeivel.

Megjegyzendő továbbá, hogy az ázsiai és nem ázsiai betegpopulációk kiindulási jellemzői között bizonyos eltérések állapíthatók meg: az ázsiai populációban az átlagos életkor és testsúly alacsonyabb, a szív- és érrendszeri társbetegségek előfordulása ritkább, de a korábbi cerebrovaszkuláris események kockázata magasabb, mint a nem ázsiai betegeknél. A csökkentett dózisú DOAC-esetek legtöbbje éppen ázsiai országokból származott, ahol az elfogadott DOAC-dózis eltér a nem ázsiai országokéban elfogadottaktól: a rivaroxaban standard dózisa Tajvanban pl. 20 mg helyett 15 mg. Az optimális DOAC-dózis a két populációban tehát eltérő lehet. Egy korábbi metaanalízisből kiderült, hogy a DOAC-ok standard dózisban történő alkalmazása a nem ázsiai populációhoz képest az ázsiai populációban hatásosabb és biztonságosabb, míg a warfarinnal összevetve a csökkentett dózisban alkalmazott DOAC-ok mindkét betegpopulációban hasonló hatásosságot és biztonságosságot mutatnak.

Az eredményeket összefoglalva végeredményben elmondható, hogy a pitvarfibrillációban alkalmazott csökkentett dózisú DOAC-terápia nem teljesít rosszabbul, mint a warfarin. A megállapítás az ázsiai betegpopulációra kifejezetten igaz.

Forrás:

Wang X, Fang L, Liu B, Zheng Y, Zeng J. Real-world comparisons of reduced-dose non-vitamin K antagonist oral anticoagulants versus warfarin in atrial fibrillation: a systematic review and meta-analysis. Heart Fail Rev. 2019 Nov 11. doi: 10.1007/s10741-019-09887-x.