A valós gyakorlat tapasztalatai rivaroxabannal – XANTUS-EL

Bár nagy létszámú nemzetközi vizsgálatról van szó, az eredmények generalizálását bizonyos földrajzi differenciák nehezítik. A vizsgálatban például nem vettek részt közel-keleti és – Dél-Afrika kivételével – afrikai országok. Emellett Latin-Amerikában a pitvarfibrillációval összefüggő stroke és a kapcsolódó társbetegségek incidenciája növekszik, miközben a coronariabetegségek ritkábbak, mint a nyugati országokban. A Közel-Keleten a pitvarfibrilláló betegek átlagosan tíz évvel fiatalabbak, több köztük a diabeteses és a szívelégtelenségben szenvedő, de viszonylag magas az „önálló”, komorbiditások nélküli pitvarfibrilláló betegek aránya. Korábbi kutatások szerint az afrikai országokban a pitvarfibrilláció általában súlyosabb, gyakrabban jár együtt szívelégtelenséggel, balkamrai hypertrophiával, illetve systolés dysfunctióval. Mindezen geográfiai eltérések indokolttá teszik a ROCKET AF-ben szerzett eredmények validálását a különböző földrajzi régiókban.

A XANTUS program során prospektív, obszervációs tanulmányokban különböző földrajzi területekről gyűjtöttek adatot rivaroxabannal kezelt, pitvarfibrillációban szenvedő betegekről. A XANTUS-ban európai, kanadai és izraeli, a XANAP-ban ázsiai és óceániai, a XANTUS-EL-ben pedig kelet-európai, közel-keleti, afrikai és latin-amerikai vizsgálóhelyek vettek részt.

A XANTUS-EL-be 2064 személyt vontak be, akiknek átlagéletkora 67,1±11,3 év volt, 49,3%-uk férfi. 30,9%-uknál állt fenn szívelégtelenség, 84,2%-uknál hypertonia, 26,5%-uknál diabetes mellitus. A betegek 16,2%-a esett át korábban stroke-on, nem központi idegrendszeri szisztémás embolizáción vagy TIA-n, illetve 10,7%-a szívinfarktuson. Átlagos CHADS₂-, CHA₂DS₂-VASc-, illetve HAS-BLED-pontszámuk rendre 2,0, 3,6, illetve 1,6 volt.

Az antikoagulált betegeket egy éven át követték, átlagosan három havonta, illetve legalább 30 nappal a rivaroxabankezelés végleges megszüntetése után ellenőrizve. Az elsődleges végpont a súlyos vérzés, a mellékhatások, a súlyos mellékhatások és a teljes mortalitás volt. Másodlagos kimenetelként a stroke, a nem központi idegrendszeri szisztémás embolizáció, TIA, szívinfarktus és a nem súlyos vérzések kialakulását vették figyelembe.

A kezeléssel összefüggő események rátája esemény/100 betegévben (95%-os konfidencia-intervallum) kifejezve a következőképpen alakult: súlyos vérzés: 0,9 (0,5–1,4); teljes mortalitás: 1,7 (1,2–2,4); stroke vagy nem agyi szisztémás embolizáció: 0,7 (0,4–1,2); összes mellékhatás: 18,1 (16,2–20,1); súlyos mellékhatások: 8,3 (7,0–9,7). A szövődmények között az intracranialis vérzés 0,16-os (0,03–0,46), a súlyos gastrointestinalis vérzés 0,5-es (0,2–1,0) eseményrátával fordult elő, terápiához kapcsolható fatalitást egy ízben regisztráltak. Az egyéves terápiás perzisztencia 81,9%-os volt.

A XANTUS-EL betegeinek demográfiai és klinikai karakterisztikája különbözött a XANTUS betegeiétől. Mintegy négy évvel alacsonyabb volt az átlagéletkor, több volt a nőbeteg, a hypertoniás, a diabeteses és a szívelégtelenségben szenvedő. A CHADS₂- és a CHA₂DS₂-VASc-pont átlagértéke a XANTUS-program három alvizsgálatában hasonló volt, vagyis az eltérő karakterisztikák ellenére hasonló stroke-kockázatú betegeket vontak be. Ezzel összhangban stroke-ot vagy szisztémás embolizációt is hasonló eseményrátával jegyeztek fel a két tanulmányban.

Eltérő volt azonban a vérzési rizikó: a XANTUS-EL-ben a HAS-BLED értéke átlagosan 1,6 volt, míg a XANTUS-ban 2,0. Ennek megfelelően a XANTUS-EL-ben kevesebb súlyos vérzés fordult elő, mint a XANTUS-ban (0,9 vs. 2,1). Ezt a geográfiai különbséget egy korábbi vizsgálat is alátámasztja. Szintén ritkább volt az intracranialis vérzés (0,16 vs. 0,4) és a súlyos gastrointestinalis vérzés (0,5 vs. 0,9) is.

A nem megfelelő terápiás perzisztencia a stroke-prevencióban világszerte súlyos probléma, mivel az antikoaguláció megszakítása védtelenné teszi a beteget a stroke-kal szemben. A XANTUS-EL-ben a XANTUS-hoz hasonlóan alakult a rivaroxabanhoz kapcsolódó terápiahűség, és ez párhuzamba állítható a rivaroxaban 85%-os egyéves perzisztenciával, amelyet a drezdai NOAC-regiszterben tapasztaltak korábban.

A XANTUS-EL eredményei – a kockázatokban mutatkozó eltéréseket is figyelembe véve – egybecsengenek a XANTUS-ban tapasztaltakkal, és területspecifikus adatokkal támasztják alá a rivaroxaban jelentőségét a stroke prevenciójában.

Forrás: Martínez CAA, Lanas F, Radaideh G, et al. XANTUS-EL: A real-world, prospective, observational study of patients treated with rivaroxaban for stroke prevention in atrial fibrillation in Eastern Europe, Middle East, Africa and Latin America. Egypt Heart J 2018; 70(4): 307–313.