Az orális véralvadásgátlók egészségi állapotra gyakorolt hatása pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a terápia betartásának függvényében

A populációalapú, retrospektív kohorszvizsgálatba olyan, a spanyolországi Valencia környékén élő, nem billentyűeredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegek kerültek be, akiknek a 2011 és 2015 közötti időszakban életükben először acenokumarolt, apixabant, dabigatrant vagy rivaroxabant írtak fel. A betegeket a gyógyszeres terápia betartásának monitorozása céljából 12 hónapon át követték. A beteg-együttműködés sokféleképpen mérhető, ennek megfelelően a vizsgálat során a terápiahűség becslése céljából a betegeket három különböző szempontrendszer szerint csoportosították (PD, D1 és D2 csoport) és a gyógyszeres terápia betartásának egészségi állapotra gyakorolt hatását mindhárom módszer esetében megvizsgálták. A betegek kiválasztása tehát vagy a vényfelírási vagy a vénykiváltási adatok alapján történt. A betegeket legalább 80%-os együttműködési érték felett tekintették együttműködőnek, ahol a vényre felírt gyógyszeradagok napokban kifejezett számának és a két egymást követő vénykiváltás között eltelt napok számának hányadosa (MPR), illetve a vizsgált időszakban a gyógyszeresen kezelt napok számának és a kezelés napokban kifejezett hosszának hányadosa (PDC) legalább 0,8 kellett, hogy legyen. A beteg-együttműködés és az egészségi állapot változása (stroke, vérzés, vagy bármely okból bekövetkező halál) közötti kapcsolatot a többi független változóhoz illesztett (alapvető szociodemográfiai és klinikai jellemzők, a követési időszakban történt nem halálos kimenetelű egyéb klinikai események) Cox regressziós módszerrel vizsgálták.

A PD csoport az összes beválasztott beteget magában foglalta (n=38 802), a D1 csoportból a vényt egyáltalán nem kiváltó betegeket kizárták (n=37 774), a D2 csoportból pedig az olyan betegeket zárták ki, akik kevesebb, mint két alkalommal, illetve több, mint 6 hónap különbséggel váltottak ki vényt (n=35 412). Az együttműködő betegek (PDC≥80%) aránya a PD csoportban 94%, míg a D1 csoportban 75% volt. A gyógyszerexpozíció az együttműködő (PDC≥80%) és a nem együttműködő (PDC<80%) betegeket összehasonlítva az egyes csoportokban különböző volt. A szoros beteg-együttműködés összefüggést mutatott a csökkent halálozási aránnyal [kockázati arány (HR): 0,82-0,86] és (a PD csoport kivételével) az iszkémiás stroke kockázatával (HR: 0,61-0,64) anélkül, hogy a vérzés kockázatát megemelte volna.

A terápiahűség mérésére sok módszer létezik, de retrospektív vizsgálatok esetében a legmegbízhatóbb módszernek az újbóli vénykiváltások számának követése javasolt, mivel észrevétlen (a beteg szenzitizációját elkerüli), objektív (a betegről kvantifikálható és reprodukálható adatokat szolgáltat) és pragmatikus (könnyen használható és elemezhető, nem költséges, illetve több körülményre és gyógyszerre is használható). Az orális véralvadásgátlók szedésének abbahagyását gyakran a kezelőorvos rendeli el, ezért a terápiahűség becslésére alkalmazott olyan módszerek, amelyek a nem együttműködő kategóriába eső betegeket kizárják, az összességében vett terápiahűség mértékét félrebecsülik. Fontos megjegyezni, hogy a PDC≥80% küszöb alkalmazásával nagyon különböző betegcsoportok is együttműködőnek, illetve nem együttműködőnek bizonyulhatnak annak függvényében, hogy milyen módszerrel számoljuk, hogy a gyógyszer hány napra elegendő.

Összefoglalva, a vizsgálat eredményei szerint a nem billentyűeredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a szoros beteg-együttműködés és az orális véralvadásgátlók magas gyógyszerexpozíciója az egészségi állapotra pozitív hatást gyakorol.

Forrás:

Hurtado-Navarro I, García-Sempere A, Rodríguez-Bernal C, Santa-Ana-Tellez Y, Peiró S, Sanfélix-Gimeno G. Estimating Adherence Based on Prescription or Dispensation Information: Impact on Thresholds and Outcomes. A Real-World Study With Atrial Fibrillation Patients Treated With Oral Anticoagulants in Spain. Front Pharmacol. 2018 Dec 3;9:1353. doi: 10.3389/fphar.2018.01353.