Nem K-vitamin antagonista antikoagulánsok 80 év feletti betegeknél

A problémák egy részére lehetséges megoldást kínálhatnak a nem K-vitamin antagonista oralis antikoagulánsok, azonban ebben a korcsoportban viszonylag kevés adat ismert az új típusú szerek hatásosságát és biztonságosságát illetően.

Ezt a hiányosságot kívánja pótolni egy szöuli egyetemi klinika retrospektív elemzése. A tanulmányban a klinikán 2012 és 2016 között kezelt idős, pitvarfibrillációban szenvedő betegek adatait elemezték. A vizsgált időszakban 687, 80 év feletti beteget kezeltek, akik közül 403-an nem K-vitamin antagonista szert (141-en dabigatrant, 158-an rivaroxabant, 104-en apixabant), 284-en warfarint kaptak.

A vizsgált végpont a thromboemboliás esemény (stroke vagy szisztémás embolizáció), a súlyos vérzés és a teljes mortalitás volt. A nem K-vitamin antagonistával kezelt betegek többsége (85,6%-a) csökkentett dózisban kapta a gyógyszert. A warfarinnal kezelteknél a terápiás tartományban töltött idő (TTR) 49% volt.

A követési idő medián értéke 7,8 hónap, a betegek átlagéletkora 83±3 év volt. A két betegcsoport kiindulási paraméterei között voltak eltérések: a warfarinkezelésben részesülők között szignifikánsan kevesebb volt a szívelégtelenségben szenvedő vagy korábban stroke-on átesett beteg. Összességében az új típusú szereket kapók általában magasabb kockázatúak voltak (CHA₂DS₂-VASc: 5,0±1,8 vs. 3,5±1,0), bár a vérzési rizikójuk a HAS-BLED-pontszám alapján hasonló volt.

A demográfiai paraméterekkel és a kockázatokat befolyásoló komorbiditásokkal korrigált elemzés alapján a NOAC-ágon szignifikánsan ritkábban fordult elő thromboemboliás szövődmény (1,84 vs. 2,71 /100 betegév; kockázati arány – HR: 0,134; 95% CI: 0,038–0,479; p=0,002), súlyos vérzés (1,48 vs. 2,72 /100 betegév; HR: 0,110; 95% CI: 0,108–0,824; p=0,020), mint a warfarinágon.

A vizsgálat alapján 80 év feletti, pitvarfibrillációban szenvedő betegekben a nem K-vitamin antagonista szerek mellett a thromboembolisatio, a súlyos vérzés és a bármely okból bekövetkező halálozás rizikója alacsonyabb, mint warfarin esetén. Az új típusú szerek esetén az ajánlott dózis alkalmazása szignifikánsan biztonságosabbnak és hatásosabbnak bizonyult, mint az indokolatlanul alacsonyabb adagok használata – ez utóbbi csoportban a vizsgált kimenetelek gyakorisága nem tért el a warfarinnal tapasztaltaktól. A kutatott populációban jelentős számban voltak károsodott vesefunkciójú betegek, és a nem K-vitamin-antagonisták hatásossága és biztonságossága ebben a csoportban a warfarinéhoz hasonlóan alakult.

Az új típusú szerekkel idős betegekben elért profilaktikus hatás a warfarinéval összemérhető a korábbi tanulmányok szerint, a vérzéses szövődményekre vonatkozó beszámolók azonban ellentmondásosak. Bár a három nagy randomizált vizsgálatban a súlyos vérzések kockázata alacsonyabb volt, különösen az intracranialis vérzésé, ugyanakkor a gastrointestinalis vérzések gyakoriságát magasabbnak tapasztalták. A jelen tanulmányban kevesebb súlyos – és főleg kevesebb intracranialis – vérzésről számoltak be, viszont a gastrointestinalis vérzések aránya nem mutatott szignifikáns eltérést.

Ismert tény, hogy a napi gyakorlatban a különösen idős betegeknek a nagyobb vérzésveszély miatt gyakran alacsonyabb dózisban adják az új típusú oralis antikoagulánsokat. A jelen tanulmányban csak a betegek 60%-a kapta a megfelelő dózist, míg közel 40%-ukat az előírtnál alacsonyabb adaggal kezelték. Az elemzés szerint az ajánlott dózis melletti kockázat – mind a stroke, mind a vérzések tekintetében – alacsonyabb, mint az indokolatlanul csökkentett adagolás esetén. Ráadásul nagyon idős betegekben az aluldozírozás sem garantálja a vérzések elkerülését.

Mindezeket figyelembe véve, a tapasztalatok alapján a szerzők a nagyon idős, pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél (is) az új típusú oralis antikoagulánsok hivatalos előírásainak betartását javasolják.

Forrás: Kim HM, Choi EK, Park CS, et al. Effectiveness and safety of non-vitamin K antagonist oral anticoagulants in octogenarian patients with non-valvular atrial fibrillation. PLoS One 2019; 14(3): e0211766.