Rivaroxaban és a vesefunkció romlása pitvarfibrillációban

A klinikai adatok arra utalnak, hogy a K-vitamin-antagonisták és a nem K-vitamin-antagonista oralis antikoagulánsok eltérően hatnak a veseelégtelenség progressziójára. Egyes kutatások összefüggést találtak a warfarin és a renovascularis calcificatio között – ez a warfarin-nephropathia néven emlegetett jelenség –, míg az új típusú antikoagulánsokat a proteázaktivált receptor (PAR) által mediált vascularis gyulladás gátlása miatt nephroprotektív hatásúnak tartják.

Egy nemrég közölt retrospektív tanulmányban egy nem K-vitamin-antagonista, a rivaroxaban és a warfarin vesefunkció romlására gyakorolt hatását elemezték.

Az analízis egy amerikai egészségbiztosítói adatbázis 2012 és 2017 között rögzített adatain alapult. Olyan, oralis antikoagulálásban korábban legalább 12 hónapig nem részesült betegek adatait gyűjtötték ki, akiknél pitvarfibrillációt diagnosztizáltak, és a vizsgált időszakban rivaroxaban- vagy warfarinkezelést indítottak el. Az antikoagulálás kezdetén végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő vagy dializált betegeket kizárták az elemzésből.

Az elsődleges végpont az akut veseelégtelenség és a végstádiumba progrediáló vagy dialízist igénylő veseelégtelenség kompozitja volt. Másodlagos kimenetelként a hagyományos pitvarfibrillációs végpontokat – többek között a stroke-ot, szisztémás embolisatiót, intracranialis vérzést – vették figyelembe.

A betegeket valamely végpont bekövetkeztéig, terápiaváltásig vagy az adatok elérhetőségéig követték.

A tanulmányban mintegy 72 000 beteg adatait értékelték ki, akik fele-fele arányban kaptak rivaroxabant, illetve warfarint. A kiindulási paraméterek közül a 69 éves átlagéletkor, az átlagos 3 pontos CHA₂DS₂-VASc-érték, és az 1,8 éves átlagos követési időtartam emelhető ki. A 3., illetve a 4. stádiumú veseelégtelenségben szenvedők kezdeti aránya 5%, illetve 1% volt, proteinuria a betegek 2%-ában fordult elő.

Rivaroxaban mellett az akut veseelégtelenség kockázata 19%-kal, a végstádiumba vagy dialízist igénylő állapotba történő progresszió 18%-kal mérséklődött a warfarinhoz képest. Ezen túlmenően rivaroxaban alkalmazásával szignifikánsan csökkent a stroke vagy szisztémás embolizáció (kockázati arány – HR: 0,67), illetve önmagában a stroke (HR: 0,67) és az intracranialis vérzés (HR: 0,58) veszélye is a warfarinnal szemben.

Az előre definiált alcsoportokban – 70 év alatti vagy fölötti, korábban ACE-gátlót vagy ARB-t szedő, illetve nem szedő betegek – az eredmények konzisztensek és a kezdeti CHA₂DS₂-VASc-értéknek megfelelőek voltak.

Az elemzés alapján megállapították, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő – nem dializált vagy végstádiumú veseelégtelen – betegekben a rivaroxaban mellett a kedvezőtlen renalis végpont szignifikánsan ritkábban alakul ki, mint warfarin mellett. Ez a konklúzió valamennyi vizsgált alcsoportra érvényes volt. A másodlagos biztonságossági végpontok megerősítették a ROCKET AF vizsgálat és a korábbi, valós gyakorlaton alapuló elemzések tapasztalatait.

Nem tisztázott, hogy a két hatóanyag vesehatása között tapasztalható különbség a K-vitamin-antagonista által – például vascularis calcificatio révén – kiváltott vesekárosodásnak vagy a Xa-faktor-gátló valamely specifikus nephroprotektív hatásának, esetleg mindkettőnek tulajdonítható-e.

Korábban a ROCKET AF-ben azt tapasztalták, hogy bár a creatinin clearance mindkét csoportban csökkent a követési idő alatt, a romlás rivaroxaban adása esetén szignfikánsan lassabb volt, mint warfarin mellett. Hasonló különbséget tapasztaltak az ARISTOTLE vizsgálatban a glomerularis filtrációs ráta összehasonlításakor warfarinnal szemben az apixaban javára.

Egy másik, valós gyakorlaton alapuló elemzés azt mutatta, hogy míg a rivaroxaban négy, veseműködéssel kapcsolatos paraméter közül háromban szignifikánsan kedvezőbbnek bizonyult a warfarinnál, addig apixaban mellett nem észleltek hasonló kockázatcsökkenést.

Mindezek az eredmények egyrészt arra utalnak, hogy pirvarfibrillációban a rivaroxaban vesehatásai előnyösebbek a K-vitamin-antagonistákénál, másrészt az oralis antikoagulánsok renoprotektív hatásában is lehetnek klinikailag releváns különbségek.

Forrás: Coleman CI, Kreutz R, Sood N, et al. Rivaroxaban's Impact on Renal Decline in Patients With Nonvalvular Atrial Fibrillation: A US MarketScan Claims Database Analysis. Clin Appl Thromb Hemost 2019; 25: 1076029619868535.