Túlsúlyos, pitvarfibrilláló betegek antikoagulálása – a való életbeli tapasztalat a rivaroxabannal
A pitvarfibrilláció tipikusan időskori betegség, 70 év feletti átlagéletkorral, az obesitas azonban két-háromszorosára növeli a fiatalabb korosztályokban (20–55 év közötti átlagéletkor) a pitvarfibrilláció kialakulásának esélyét.
Bár az eddig elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a rivaroxaban farmakokinetikáját nem befolyásolja a túlsúly, és egyre több adat bizonyítja a rivaroxaban klinikai előnyét obes betegeknél, a bizonyítékok további megerősítésére való életbeli tapasztalatokra is szükség van. Ezek adnak információt arról, hogy a randomizált, kontrollált vizsgálatokban tapasztalt hatásosság és biztonságosság hogyan érvényesül a napi ellátás során. A további kutatást indokolja az is, hogy különösen kevés adat ismert a direkt orális antikoagulánsok (DOAC-k) kórosan elhízott, azaz 40 kg/m² feletti testtömegindexű betegeknél történő alkalmazására vonatkozóan.
Egy amerikai kutatócsoport egészségbiztosítási adatbázison végzett retrospektív elemzést, amelyben arra keresték a választ, hogy a rivaroxaban versus warfarin kezelés mellett pitvarfibrillációban szenvedő túlsúlyos betegeknél a kezelés megkezdése után 36 hónapon át hogyan alakul a stroke vagy szisztémás embolizáció (összetett végpont), illetve a súlyos vérzések előfordulása.
A kutatásban a mintegy 40 millió beteg adatait tartalmazó adatbázis 2010 januárjától 2019 szeptemberéig összegyűlt adatait értékelték. Beválasztási kritérium volt a pitvarfibrilláció, illetve az obesitas (30 kg/m² feletti BMI) diagnózisa.
A vizsgált időszakban 10 555 rivaroxabannal, illetve 5080 warfarinnal kezelt beteget találtak. A vizsgált kimenetelek elemzéséhez használt statisztikai módszer a kezelés súlyozásának inverz valószínűsége (IPTW, inverse probability of treatment weighting) volt.
A stroke vagy szisztémás embolisatio kombinált végpontjának kockázata a rivaroxaban kezelés mellett 26%-kal alacsonyabb volt, mint warfarinterápia mellett (kockázati arány – HR: 0,74; 95% CI: 0,60–0,91; p=0,004). A súlyos vérzések kockázata tekintetében a két terápiás kar között nem volt szignifikáns különbség (rivaroxaban vs. warfarin – HR: 0,85; 95% CI: 0,71–1,02; p= 0,085).
A retrospektív tanulmány tehát azt mutatta, hogy a warfarinkezeléssel összehasonlítva rivaroxaban mellett szignifikánsan kisebb a stroke és szisztémás embolizáció kockázata a túlsúlyos, pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél. A 36 hónapos utánkövetési időszak során a súlyos vérzések kockázata nem különbözött. A hatásosságban tapasztalt különbség konzisztens volt az egyes alcsoportelemzések során, így a kórosan elhízott betegek alcsoportjában is. Ez az eredmény arra utal, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő túlsúlyos betegek számára a rivaroxaban hatásos és biztonságos kezelési lehetőséget jelent, a warfarinhoz képest hosszú távon hozzáadott előnyt biztosít.
Az eredmények konzisztensek más, rivaroxabannal kezelt túlsúlyos betegekkel végzett vizsgálatok eredményeivel. A ROCKET AF vizsgálatban mind a rivaroxabant, mind a warfarint stroke prevencióban hatásosnak és biztonságosnak találták a különböző testtömegindexű betegek alcsoportjaiban. Egy retrospektív, pitvarfibrilláló betegek adataira irányuló biztosítói adatbázis elemzés szerint obes betegeknél rivaroxaban mellett a stroke vagy szisztémás embolizáció rizikója 17%-kal, a súlyos vérzésé 18%-kal kisebb, mint warfarin mellett. Megjegyzendő, hogy ebben a megfigyeléses tanulmányban a betegek mintegy 10 évvel idősebbek voltak, mint a jelen kutatás betegei.
Egy másik retrospektív tanulmányban mind a stroke vagy szisztémás embolizáció, mind a súlyos vérzés hasonló kockázatát találták kórosan elhízott betegeknél rivaroxaban és a warfarin mellett. Ebben a kutatásban azonban a követési idő mindössze 10 hónap volt, ami részben magyarázatot adhat a jelen vizsgálatban tapasztaltaktól eltérő eredményekre.
A túlsúlyos betegekkel szerzett tapasztalatok összhangban vannak a rivaroxaban farmakokinetikai profiljával. Míg a rivaroxaban hatását nem befolyásolja a testtömegindex, a BMI növekedésével csökken a warfarinnal terápiás INR-értéket elérő betegek aránya.
Összességében, a való életbeli adatok alapján a pitvarfibrillációban szenvedő obes betegeknél rivaroxabannal a stroke és szisztémás embolisatio tekintetében szignifikánsan jobb, a súlyos vérzések vonatkozásában pedig hasonló eredmény érhető el, mint a warfarin alkalmazásával.
Forrás: Berger JS, Laliberté F, Kharat A, et al. Real-world effectiveness and safety of rivaroxaban versus warfarin among non-valvular atrial fibrillation patients with obesity in a US population. Curr Med Res Opin 2021; Apr 10;1-10.