Venás thromboembolia kezelése rivaroxabannal – a XALIA-LEA vizsgálat

Abból a kutatásból azonban kimaradt a világ számos régiója, ami a tapasztalatok általánosíthatóságát korlátozta. Ezeken a földrajzi területeken indították el a XALIA-LEA vizsgálatot, amelynek eredményeit a közelmúltban tették közzé.

A kutatásba akut vénás thrombemboliás eseményen (VTE), azaz mély vénás thrombosison és/vagy tüdőembólián átesett betegeket vontak be, akik a kezelőorvos megítélése alapján rivaroxabant vagy standard antikoagulációs kezelést kaptak. Standard antikoagulációnak a valamilyen heparinkészítménnyel bevezetett, majd K-vitamin antagonistával folytatott kezelést tekintették. Korai terápiaváltásként értékelték, ha a rivaroxabant megelőzően legalább 2–14 napig heparinkészítményt vagy legalább 1–14 napig K-vitamin antagonistát kapott a beteg. A korai terápiaváltókat a biztonságossági elemzésben nem vették figyelembe.

A kutatásba beválogatott 1972 beteg mintegy felét (56%) az ázsiai–csendes óceáni régióban, 14%-át Afrikában, 11-11%-át Kelet-Európában, illetve a Közép-Keleten, 7%-át Latin-Amerikában vonták be. 1285 beteg kapott rivaroxabant, 402-en standard antikoagulációt, és 285 beteg került a korai váltók csoportjába. A rivaroxabankezelésben részesülő betegek többségénél a terápia megválasztása és dozírozása a kezelési szabályoknak megfelelő volt, és kevés mellékhatásról számoltak be. A kimenetelek a korábbi tapasztalatokkal összhangban voltak, a rivaroxaban mellett alacsony volt a súlyos vérzések aránya (1,6%), a visszatérő VTE (1,4%) és az összmortalitás (2,3%).

Az izolált pulmonalis embolián átesett betegek nagyobb arányban kaptak standard antikoagulálást (20,9%), mint rivaroxabant (14,4%), még a korai váltók beszámításával is.

A standard antikoagulációban részesülőknél a VTE típusától függően a kimenetelekben földrajzi különbségeket figyeltek meg, és a rivaroxabankezelésben, illetve standard terápiában részesülő betegek között a kiinduló paraméterekben is tapasztaltak szignifikáns eltéréseket. Az ázsiai–csendes-ócáni régióban gyakrabban, Kelet-Európában ritkábban alkalmaztak rivaroxabant. A rivaroxabant szintén ritkábban választották súlyosan veseelégtelen, provokált VTE-t vagy izolált tüdőembóliát elszenvedett betegek számára.

A súlyos vérzéses szövődmények aránya a rivaroxabanágon 1,6%, a standard terápia mellett 3,7% volt. Bár az ázsiai–csendes-óceáni térség betegei a vizsgálat teljes populációjának alig több mint felét tették ki, a rivaroxaban mellett kialakult 20 súlyos vérzéses esetből 18 ebből a csoportból került ki.

A VTE ismétlődési aránya 1,4%-os volt rivaroxaban-, míg 4,0%-os a standard antikoagulálás mellett. Ezen esetek nagy része (14/18) az ázsiai–csendes-óceáni térségi, további négy a latin-amerikai betegei voltak, kelet-európai vagy  közép-keleti betegnél ilyen szövődmény nem fordult elő.

A fatális kimenetel 2,3%-os volt rivaroxabankezelés, 7,2%-os a standard terápia mellett. Mindkét terápiás ágon a legjellemzőbb halálok a rosszindulatú daganatos komorbiditás volt. Az egyéb okok közé tartozott a tüdőembólia, a szív-érrendszeri okra, illetve fertőzésre visszavezethető mortalitás.

A vizsgálatban a rivaroxabant többnyire az előírtaknak megfelelően dozírozták, azonban úgy tűnt, a felírók bizonyos klinikai szituációkban kerülik az alkalmazását. A XALIA-ban tapasztaltakhoz hasonlóan a standard antikoagulációban részesülők között több volt a veseelégtelenségben, pulmonalis emboliában, illetve provokált VTE-ben szenvedő, mint a rivaroxabannal kezeltek között. A korai terápiaváltás mindkét kutatásban gyakoribb volt a tüdőembolia és a korábbi súlyos vérzéses szövődmény, mint a rivaroxabanágra soroltak körében.

A XALIA-LEA megerősítette a XALIA, illetve az EINSTEIN PE és EINSTEIN DVT vizsgálatok tapasztalatait, amelyek szerint a rivaroxaban VTE kezelésében hatásos és jól tolerálható. Rivaroxaban mellett az elsődleges kimenetel az EINSTEIN vizsgálatok összesített eredményeihez hasonlóan alakult (súlyos vérzés: 1,6% vs. 1,0%; visszatérő VTE: 1,4% vs. 2,1%; teljes mortalitás: 2,3% vs. 2,3%) – bár az adatok közvetlen összevetése az alacsony esetszámok és a lehetséges torzítások miatt kerülendő.

Feltűnő volt, hogy a standard antikoagulációban részesülő betegek között magas arányban voltak olyanok, akik csak K-vitamin antagonistát kaptak, megelőző heparinkezelés nélkül, ami eltér az irányelvek által javasolt terápiától. Mégis, ezeknél a betegeknél alacsonyabb incidenciával fordult elő a súlyos vérzés, a visszatérő VTE és a fatális kimenetel, mint a protokolloknak megfelelően bevezető heparinnal is kezelteknél.

A XALIA-LEA vizsgálat kibővítette a XALIA-val szerzett tapasztalatokat, és megerősítette azok általánosíthatóságát. A rivaroxaban mellett az elsődleges kimenetelek incidenciája a korábbi kutatásokkal konzisztens módon alakult, és a VTE típusától függetlenül alacsony volt.

Forrás: Kreutz R, Mantovani LG, Haas S, et al. XALIA-LEA: An observational study of venous thromboembolism treatment with rivaroxaban and standard anticoagulation in the Asia-Pacific, Eastern Europe, the Middle East, Africa and Latin America. Thromb Res 2019;176:125–132.