Vénás thromboembolisatio okozta terhek az ellátórendszerben

Számos szempontból előnyös, ha VTE-n átesett betegek hospitalizációjának ideje csökkenthető. Azt, hogy e betegek számára a kórházban töltött idő és a kezelési költségek szempontjából kedvezőbb alternatívát kínálhat a nem K-vitamin-antagonista rivaroxaban, a III. fázisú EINSTEIN DVT és EINSTEIN PE vizsgálatok eredményei, és azok utólagos elemzései már bizonyították. A randomizált kutatások tanulságait azonban szélesebb körben gyűjtött adatokkal, a való élet tapasztalataival is alá kell támasztani.

A megfigyeléses XALIA vizsgálat korábban valós klinikai körülmények között igazolta a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát a hagyományos antikoaguláns paradigmával szemben, VTE-n átesett betegekben. A XALIA egyik alvizsgálatában, amelyet a közelmúltban publikáltak, arra voltak kíváncsiak, hogyan befolyásolja a rivaroxaban a kórházi kezelés időtartamát, a rehospitalizációk gyakoriságát és az ellátási költségeket.

A XALIA-ban 19 európai ország – köztük hazánk – kutatói vettek részt. A betegek a kezelőorvos megítélése alapján kaptak rivaroxabant vagy standard antikoagulációt. Az ellátórendszer terhelését az – otthoni vagy rendelői – orvosi vizitek számával, az ismétlődő VTE vagy vérzés, és az index eseményt követő kórházi napok számával mérték. Az elemzésben az azonos esélyeken alapuló párosítás módszerét alkalmazták, amelyben figyelembe vették a kimenetelt várhatóan befolyásoló körülményeket, többek között a komorbiditásokat (például a daganatos betegségeket) és a terápiás döntéseket.

Összesen 4768 beteg adatait értékelték a biztonságossági elemzésben, 55%-uk kapott rivaroxabant és 45%-uk részesült hagyományos antikoagulálásban. Az összehasonlítás során 2248 betegből képeztek 1:1 arányú hozzárendeléseket. A két csoport demográfiai és klinikai jellemzői hasonlóak voltak. Mindkét ágon 61 év körül volt az átlagéletkor, és a betegek 90%-ának volt mély vénás thrombosisa.

Az indexesemény miatt hospitalizált betegek aránya a teljes betegpopulációban 27,8% volt a rivaroxabannal kezeltek, illetve 47% a standard antikoagulálásban részesülők körében. Ez a különbség gyakorlatilag eltűnt (38,5% vs. 39%) az illesztett párok elemzésekor, ami érthető, tekintettel arra, hogy a tapasztalatok szerint a súlyosabb állapotú – nagyobb eséllyel kórházban kezelt – betegeknél gyakrabban választják a K-vitamin-antagonistákat.

A hospitalizációs arány országonként jelentős különbségeket mutatott; az öt legnagyobb betegszámot adó országban például a következőképpen alakult: Franciaországban 45%; Németországban 23,5%; Spanyolországban 49,1%; Hollandiában 6,9%; Csehországban 37,3%.

Az illesztett párok elemzésével azt találták, hogy a rivaroxabannal kezelt betegek esetében kevesebb orvos-beteg találkozásra volt szükség, mint a standard antikoagulálásban részesülő betegeknél (777 vs. 1080). Ez a különbség még nagyobb volt a járóbetegellátás vonatkozásában: átlagosan 2,0 vs. 3,9 ambuláns vizsgálatra került sor, azaz a hagyományos kezelési megközelítés mellett majdnem kétszer akkora terhet jelentett a betegek ellátása. Az eltérés mind a szakrendeléseken, mind az alapellátásban tapasztalható volt a rivaroxaban javára.

Ismétlődő VTE vagy vérzés miatt újbóli kórházi felvételre mindkét ágon hasonló arányban (2-2%) került sor.

Az indexeseménytől számított kórházi ápolási idő a rivaroxaban esetében átlagosan 2,6 nappal volt rövidebb, mind standard antikoagulálás mellett (5,4 nap vs. 8,0 nap). Az adatokat a daganatos komorbiditással korrigálták. A hospitalizáció időtartama szintén jelentős eltéréseket mutatott az egyes országok között, a leghosszabb átlagos ápolási időt a német (16,9 nap), míg a legrövidebbet (5,0 nap) a holland kórházakban regisztrálták.

A kezelési költségek elemzése a vizsgálat több országra kiterjedő jellege miatt technikailag nem volt lehetséges, tekintve, hogy ez a számított paraméter függ az adott egészségügyi elszámolási szisztémától, amely területenként eltérő.

A XALIA alvizsgálatában kapott eredmények megerősítették a randomizált kutatásokban szerzett tapasztalatokat, és demonstrálták a kórházi kezelési idő rivaroxabannal elérhető mérséklődését. A VTE okozta mortalitás és morbiditás mellett a hospitalizáció az ellátórendszer terhelésének fontos összetevője. A daganatos megbetegedéseket kísérő vérrögképződés kezelése lényegesen költségesebb a több szövődmény és a hosszabb – átlagosan 11 napos – ápolási idő miatt. A korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a legmagasabb költségek a kórházi kezelés első három napjára esnek. Bár az akut ellátás kerül a legtöbbe, a hospitalizációs idő mérséklése mindenképpen csökkenti az ellátási terheket.

A való élet adatain alapuló kutatások, mint a XALIA, azért különösen értékesek, mert a randomizált vizsgálatokat validálják azzal, hogy sokkal szélesebb betegkörből szolgálnak adatokkal, amelyek eredményei így jóval szélesebb körre vonatkoztathatók. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a rivaroxabannal végzett antikoagulálással a klinikai előnyök mellett a VTE kezelésének egészségfinanszírozási terhei is csökkenthetők.

Forrás: Mantovani LG, Haas S, Kreutz R, et al. Healthcare resource use in XALIA: A subgroup analysis of a non-interventional study of rivaroxaban versus standard anticoagulation for deep vein thrombosis. Eur J Intern Med 2019; 61: 29–33.