Bemutatjuk a Semmelweis Egyetem Nanomedicina Hálózatát

A hálózat céljai

• Különböző nanotudományi területek integrálása, szakmai határterületek azonosítása, együttműködések hatékonnyá tétele.
• Oktatási programok kidolgozása, megvalósítása. Részvétel graduális és posztgraduális oktatási programokban. Tudományos utánpótlásban (PhD képzés) való részvétel.
• Hazai és nemzetközi konzorciális pályázatokban való hatékony részvétel.
• Periodikus konferenciák szervezése
• Kapcsolattartás hazai és nemzetközi tematikus tudományos társaságokkal és szervekkel.
• Érdekvédelem és szabályozás specifikus kérdésekben (pl. bio-, kutatás-, nanoetika).
• Szabadalmi ügyek elősegítése, és ennek érdekében kapcsolattartás a Technológia Transzfer Irodával.

Felépítés

A Hálózat a Semmelweis Egyetemen jelenleg és majdan működő nanotudományi tárgyú kutatócsoportok dinamikus szerveződése. A hálózathoz a jövőben újabb kutatócsoportok is csatlakozhatnak. Külső tagként gazdasági társaságok is csatlakozhatnak a hálózathoz. A hálózatot jelenleg felépítő egységek (csoportok, részlegek, központok):

• Nanokémia (vezető: Zrínyi Miklós)
• Nanobiotechnológia (vezető: Kellermayer Miklós)
• Nanomedicina (vezető: Szebeni János)
• Nanotudományi Oktatási Központ (vezető: Rosivall László)

Az egységek a Semmelweis Egyetem szervezeti strukturájába önállóan is integráltak. A jelenlegi esetben: Nanokémia és Nanobiotechnológia a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézethez, Nanomedicina és Oktatási központ a Kórélettani Intézethez.

Működés

A Hálózat a Semmelweis Egyetem költségvetési forrásaiból származó önálló költségvetéssel nem rendelkezik. Ugyanakkor pályázati tevékenységet folytathat. A Hálózat irányítását Igazgató Tanács végzi, amely a csoportok vezetőiből áll. A Hálózat működéséről évente beszámolót készít a Semmelweis Egyetem Rektora részére.

A Nanotudományi Hálózat feladatai

(a SKE TÁMOP pályázat 2. technológai modulján belül)

A nanotechnológiától a mesterséges biológiai szövetekig terjedő kutatás-fejesztési témák az orvostudomány világszerte egyik legintenzí­vebben vizsgált innovációs területei közé tartoznak. A nanotechnológia az a tudomá­nyos és fejlesztési terület, amelyben a termé­szet 1 nanométertől 100 nanométerig terjedő mérettartományba eső részét vizsgáljuk és manipuláljuk, továbbá figyelembe véve, hogy ebben a mérettartományban különleges je­lenségek és tulajdonságok jelennek meg, ilyen méretű részecskék alapjain speciális alkalma­zásokat fejlesztünk.

Ilyen alkalmazások közé tartoznak például az intelligens gyógyszervi­vő vagy célbajuttató rendszerek, amelyek képesek becsomagolt vegyületadagokat szállítani, és azokat csak bizonyos feltételek teljesü­lése után felszabadítani. Az egyik legígérete­sebb lehetőség liposzómák gyógyszerhordozóként való felhasználása. A liposzómák parányi lipidhólyagocskák, amelyekbe vízoldékony hatóanyagok csomagolhatók, ugyanakkor a lipidfal fizkai-kémiai természete miatt képe­sek áthatolni hidrofób felületen, mint ami­lyen a sejtmembrán is. A liposzómák kutatá­sában a Semmelweis Egyetem immár jelentős hagyományokkal rendelkezik. A liposzómák jelenlegi formájukban a hatóanyagot az ér­pályából közvetlenül és célzottan a kívánt szövet sejtek közötti állományába juttatják el.

A célzás eredményeként a hatóanyag a sejtbe, illetve a célsejten belül kiválasztott sejtorganellumba (mag, mitokondrium) kerül. Ennek magvalósulásával nemcsak tovább növelhető a tumorterápia hatékonysága (kisebb terápiás dózis, csökkent mellékhatások), de ideális eszköz áll rendelkezésre olyan genetikus be­tegségek (például neurodegeneratív betegsé­gek) célzott génterápiájának megvalósításá­hoz (noninvazív intracelluláris génsebészet), melyekben a nukleáris és mitokondriális genom korrekciója vagy működésének befolyá­solása szükséges.

A technológiai kutatási terület másik végpontja a mesterséges szövetek fejlesztése. A mesterséges anyagok használata a kiesett szervek és szervfunkciók pótlására világszerte vezető innovációs terület. A mesterséges szövetek tágan értelmezett, különleges anyag­fajtákat jelentenek. Ide tartoznak a biológiai funkciókat utánzó, úgynevezett „biomimetikus”, a szövetet pótló vagy „bioszövet”, továbbá szövetbarát vagy „biokompatibilis” anya­gok. A bioanyagok és biomimetikus anyagok életminőséget javító alkalmazási lehetőségeinek feltárása sajátos multidiszciplináris anyagtudományi megközelítést igényel, amelyben szigorú orvosi-gyógyszerészeti elvárások do­minálnak. A tudományág fejlesztése orvosbiológiai környezetben számunkra ráadásul kiemelt gazdasági jelentőségű, hiszen viszony­lag rövid úton vezethet piacképes termékig, és gyógyászati alkalmazásuk jól mérhető életminőségjavulást, jobb munkaképességet eredményezhet.

Az előbbi két kutatás-fejlesztési végpont között olyan spektrum jelenik meg, amelyben már hagyományosnak tekinthető anyagtu­dományi fejlesztések, molekulaszintű irányí­tott hatóanyagtervezés, illetve nagy érzékeny­ségű, funkcionális mérőmódszerek tesztelése történik. Ilyenek a fogászati anyagtudomány, gyulladásos vagy tumoros folyamatokban fontos szerepet játszó enzimet célzó gyógyszerfejlesztés, illetve mágneses nano- és mikroré­szecskéket alkalmazó laboratóriumi mérőel­járások és komplex analitikai eljárások.