Betegségpiac és betegtájékoztatás: hol húzódnak a valódi határok?
Moynihan R, Henry D (2006) The Fight against Disease Mongering: Generating Knowledge for Action. PLoS Med 3(4): e191. doi:10.1371/journal.pmed.0030191
A betegségek piacosításának fogalma (disease mongering) egészséges embereket tesz beteggé, költséges vizsgálatokat emészt fel, és iatrogén károkat okozhat. Nyilvánvalóan marketing stratégiák húzódnak meg ennek hátterében, globális kihívásokat generálnak a kormányok, a népegészségügy számára.
Pontosabban mit fed a betegségpiac kifejezés?
Ez a problémakör egyre nagyobb érdeklődést vált ki [1–3], bár pontos definíciója még várat magára. Szerzők úgy vélik, hogy a betegségpiac, a betegségek "árusítása" úgy körvonalazható, hogy kiterjesztjük a betegségek határait, és megnöveljük a piacokat azok számára, akik kezelési lehetőségeket ígérnek, ajánlanak. Természetes, hogy ez explicit módon, elsősorban a gyógyszergyártó cégeket érinti, a betegségekkel kapcsolatos kampányok terén, ahol nem elsősorban a betegségekkel kapcsolatos tájékoztatásra és a prevencióra helyezik a hangsúlyt, hanem (burkolt módon) a gyógyszerek bemutatására, értékesítésére.
Többféle betegségpiaci technika létezik, amelyek normál, hétköznapi életünk egyes részeit érintik, pl. a menopauza medikalizációja, enyhébb kórképek súlyosként való interpretálása (pl. IBS), [2]; [4]) kockázatok betegségként való kezelése, mint pl. a magas koleszterinszint, vagy az osteoporosis.
Nemcsak a gyógyszergyártókat érinti drámaian ez a kérdéskör. Bizonyos értelemben a szakújságírók is szereplők, hiszen az ő cikkeikből derül ki, hogyan egyeztetnek a gyártó cégek, PR-ügynökségek, orvoscsoportok és betegegyesületek abban a tekintetben, hogy milyen betegség, milyen egészségügyi probléma kerüljön a fókuszba, és ebbe a médiát is bevonják. A különböző döntéshozókat különféle motivációk vezérlik ezeken a megbeszéléseken, ahol érdekütközések is adódnak, egészséggel kapcsolatos problémákat betegségként definiálnak, amelyek elterjedtek, mondjuk tablettákkal kezelhetőek, egy élő példa erre a szociális szorongás zavar a közelmúltból. [5].
Az egyeztető szervezetek együttműködnek a médiával, és populárissá tesznek olyan kevéssé ismert állapotokat betegségként, mint pl. a nyugtalan láb szindróma[6], vagy a női szexuális diszfunkció [7]. Ez utóbbi esetén igen erőteljes kísérlet történt a közvélemény befolyásolására az USA-ban, ahol becslések szerint a nők 43%-a(!) szenved ebben a zavarban. [2]. Ez pont egybeesett azzal az időszakkal, amikor a gyógyszercégek új piacokat kerestek nagyforgalmú termékeiknek, és amikor az innovatív szerekre irányuló kutatási tevékenység éppen gyengélkedett.
"Az elkövetkező évek arról szólnak, hogyan szponzorálnak a cégek betegségeket…"
A "betegségpiac" beágyazottsága
Három évtizeddel ezelőtt Ivan Illich polemizált azon, hogy az orvostársadalom maga medikalizálja az életet [8], és a 90-és években Lynn Payer írta le elsőként a betegségpiac (disease mongering) fogalmát [3], melyben sajátos megvilágításba került a gyógyszergyártók szerepe. Manapság még mindig érlelődőfélben lévő problémakör ez, egyrészről a gyártók-forgalmazók, akik a profit maximalizálására törekszenek, másik oldalról a jól informált nagyközönség, aki keblére öleli a korábban csak kisebb bajoknak tekintett egészségügyi problémák medikalizálását.
Érvelhetünk úgy is, hogy a betegségpiac egyfajta opportunista viselkedés: a tudományos kutatásba, innovációba vetett hit – ezzel együtt az emberi (fizikai) esendőségtől való félelem, mindkettő erős gazdasági, tudományos és szociális normát jelent. Számos nemzetnél kormányzati prioritás a piaci alapú gazdasági fejlődés, és a szociális politika, pl. a népegészségügy emögött háttérbe szorul.
A betegségpiac ilyen normatív környezetben mondhatjuk, virágzik. Az egészségügyi kampányok terén számos egyeztetés zajlik a betegszervezetek, szakújságírók, egészségügyi dolgozók, klinikus szakemberek és a gyártó cégek marketing divízióinak együttműködése révén. [9]. A Reuters Business Insight-ban jelent meg egy cikk az ún. életmódi (lifestyle) gyógyszerekről, amelyek szintén egy újabb keletű gyógyszeripari kezdeményezés eredményei. "Az elkövetkező évek arról szólnak, hogyan szponzorálnak a cégek betegségeket…" [10]. Reméljük, hogy a jövő arról is szól majd, hogy a civil társadalom megfelelő erőfeszítéseket tesz ennek megértésére – és ellensúlyozására.
Hogyan definiálható a betegségek piacosítása?
Jelen pillanatban (2006…) a betegségpiac mint definíció a fent említett kampányok leírására vonatkozik, tehát a "gyógyszeresen kezelhető" betegségek körének kiterjesztésére. A legtöbb zavar vagy állapot esetén számos olyan személy van (szándékosan nem beteget említünk), aki súlyos állapotú, épp ezért a gyógyszeres kezelés számára igen hasznos. Lássunk egy élő példát. A HIV/AIDS esetén minden kétséget kizáróan a gyártók által támogatott figyelemfelkeltő kampányok igen fontosak, hasznosak. Léteznek azonban olyan esetek, mondjuk zavarok, amikor ugyanazon marketing-kampányt másképpen látják. Pl. egy gyártóhoz "kapcsolható" egészségügyi szervezet tart tájékoztatót az érdeklődők számára egy aluldiagnosztizált betegségről – míg egy céges szponzorálástól mentes aktivista csoport ezt úgy is tekintheti, mint új piac kialakítására irányuló kísérlet, akár veszélyesnek is tekinthető gyógyszerek promotálására.
Úton a jobb tájékozottság felé
Szerzők munkája megfigyeléseken és a döntéshozókkal folytatott interjúkon alapul, tehát sokkal inkább klasszikus újságírói módszereken, mintsem mélyebb, akadémiai típusú kutatásokon, amely kvalitatív és kvantitatív módszereket alkalmaz. Itt csak arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a betegségpiac jelenségét szélesebb értelemben kell tekintenünk, hogy a döntéshozók másképpen értelmezik ezt, és léteznek mélyebb szociális és gazdasági aspektusok is.
Ismét egy élő példa: a szociáldemokráciákban világszerte érezhető egy elmozdulás a kormány irányította egészségügyi kampányok felől a piaci alapú programok irányába, ezzel együtt az egészségügy kommercializálódása felé. Olyan társadalmi "klímában", ahol a kormányok támogatják a kemény, profitra törő aktivitásokat, alig lehet meglepő hogy az egészségügy területén a gyógyszeripari cégek igen aktívak a betegségek határainak kiszélesítésében…
További részletek az eredeti cikkben:
http://www.ploscollections.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pmed.0030191;jsessionid=087BBCA3A21BC0A1D341730F5C0447BF
A cikk irodalmi hivatkozásai:
Moynihan R, Heath I, Henry D (2002) Selling sickness: The pharmaceutical industry and disease-mongering. BMJ 324: 886–891.
2. Moynihan R, Cassels A (2005) Selling sickness: How the worlds biggest pharmaceutical companies are turning us all into patients. New York: Nation Books. 254 p.
3. Payer L (1992) Disease-mongers: How doctors, drug companies, and insurers are making you feel sick. New York: Wiley and Sons. 292 p.
4. Moynihan R (2002) Alosteron: A case study in regulatory capture or a victory for patients rights? BMJ 325: 592–595.
5. Koerner B (2002) Disorders made to order. Mother Jones 27: 58–63.
6. Woloshin S, Schwartz LM (2006) Giving legs to restless legs: A case study of how the media helps make people sick. PLoS Med 3: e170. doi: 10.1371/journal.pmed.0030170.
7. Tiefer L (2006) Female sexual dysfunction: A case study of disease mongering and activist resistance. PLoS Med 3(4): e178. doi: 10.1371/journal.pmed.0030178.
8. Illich I (1976) Limits to medicine. London: Penguin. 294 p.
9. Parry V (2003) The art of branding a condition. Med Mark Media 38: 43–49.
10. Coe J (2003) Healthcare: The lifestyle drugs outlook to 2008, unlocking new value in well-being. London: Reuters Business Insight. 243 p.
11. Moynihan R (2004) The intangible magic of celebrity marketing. PLoS Med 1: e42. doi: 10.1371/journal.pmed.0010042.
12. Moynihan R (1998) Too much medicine. Sydney: ABC Books. 308 p.
13. Lexchin J (2006) Bigger and better: How Pfizer redefined erectile dysfunction. PLoS Med 3: e132. doi: 10.1371/journal.pmed.0030132.
14. Mintzes B (1998) Blurring the boundaries. Amsterdam: Health Action Internatonal. Available: http://haiweb.org/pubs/blurring/blurring?.intro.html. Accessed 7 March 2006 .
15. Health Action International (1999) The ties that bind: Weighing the risks and benefits of pharmaceutical industry sponsorship. Amsterdam: Health Action International. Available: http://www.haiweb.org/campaign/spon/toc.?html. Accessed 7 March 2006 .
16. Health and Social Campaigners News International2004 Apr. Health campaigners, fundraising and the growth of industry involvement. Knighton (Wales): Patient View. 57 p.
17. Royal College of General Practitioners [RCGP]2004 RCGP warns against unhealthy pharmaceutical industry. London: RCGP.817 Available: http://www.rcgp.org.uk/default.aspx?page?=1609. Accessed 7 March 2006 .
18. House of Commons Health Committee (2005) The influence of the pharmaceutical industry: Fourth report of session 2004–2005. London: House of Commons. Available: http://www.lindalliance.org/pdfs/HofCHea?lthCommittee.pdf. Accessed 7 March 2006 .
19. Moran M (2005) A breakthrough in R&D for neglected diseases: A new way to get the drugs we need. PLoS Medicine 2: e302. doi: 10.1371/journal.pmed.0020302.
20. Moynihan R, Murphy K2002 Doctors causing a drug costs blowout. Australian Financial Review. 318 1.
