Cardialis biomarkerek és a kemoterápia okozta kardiotoxicitás kezelése
Hagyományos és újabb kemoterápiás módszerek mellett a kardiotoxicitás gyakori és súlyos mellékhatás, jelentős mértékben érinti a betegek túlélését és az életminőséget egyaránt.
A daganatok gyógyszeres kezelése során alkalmazott standard kardiológiai monitorozási eljárás jelenleg a bal kamrai ejekciós frakció értékelésén alapul, azaz akkor mutatja ki a myocardialis károsodást, amikor már működészavar észlelhető, tehát korai prevenció nem alkalmazható.
A kardiospecifkus biomarkerek mérése nagyobb prognosztikus erővel bír, mint a képalkotó eljárások alkalmazása. Konkrétan, pl. a cardialis troponin-szint mérése kemoterápia során lehetővé teszi azon betegek kiszűrését, akiknél valószínűsíthetőbb a myocardialis károsodás a nyomon követés során.
E betegekben ACE-gátlók alkalmazása (pl. ramipril) hatékonyabbnak látszik, és egy előszűrt populációban kardioprotektív stratégiaként alkalmazható. Ha már kialakult a balkamrai működészavar, főként a szívelégtelenség ellen jelenleg alkalmazott ACE-gátlók és béta-blokkolók tűnnek hatékonynak. Ezek alkalmazása azonban daganatos beteganyagon jelenleg még nem nyert kellő bizonyítást.
http://www.futuremedicine.com/doi/abs/10.2217/fca.12.73
