D-vitamin: újabb kutatási eredmények, válaszúthoz érkeztünk?

Mint minden esetben itt is a klinikusok entuziasztikus lelkesedése azonban lekörözte a meglévő klinikai evidenciákat a D-vitamin szupplementációt illetően, és veszélyezteti a kutatási lehetőségeket a "hagyományos" kockázattal bíró populációkon belül. Korábbi irodalmi áttekintések alapján az amerikai USPSTF (Preventive Services Task Force) úgy véli, hogy rutin klinikai gyakorlat számára D-vitamin szűrésre, valamint arra is, hogy értékelje, a szupplementáció megfelelő-e a daganatok és a kardiovaszkuláris betegségek primer prevenciójára. Az IOM (Institute of Medicine) korábbi kutatása szerint bizonytalan milyen dózisú D-vitamin alkalmazása lehet kockázatcsökkentő hatású.

A D-vitamin szint populációszintű szűrését véleményvezető szervezetek jelenleg nem javasolják. Miután abban sincsen konszenzus, mennyi az optimális 25(OH)D-koncentráció, úgy tűnik, ennél relevánsabb a biológiailag elérhető és a szabad 25(OH)D-szint a D-vitamin státusz meghatározására. Viszont szükséges lehet a célzott D-vitamin szint mérés, és terápiás beavatkozás olyan betegségeknél, mint a malabsorptio és az osteoporosis.

Az egyéb klinikai hatásokat illetően ökológiai vizsgálatok mutatták ki elsőként, hogy a D-vitamin, pontosabban a nagyobb mértékű UV-B sugárzás mellett csekélyebb a daganatok gyakorisága, és kisebb a kardiovaszkuláris halálozás. Ezt követően laboratóriumi vizsgálatok is igazolták a D-vitamin lehetséges anyagcsereutait a daganatok, szív-érrendszeri betegségek és más krónikus betegségek esetén. Megfigyeléses vizsgálatokban is mutatkoztak jelek az alacsony D-vitamin bevitel és a nagyobb tumoros, kardiovaszkuláris és diabeteses kockázatot illetően, de ezek nem voltak konzisztensek. Zavaró tényezőként jelentkezett a szabadban végzett fizikai aktivitás + napfény, az elhízás, (amely csökkenti a biológiai elérhetőségét) , és az általános nutritív státusz. Érdekes megfigyelés, hogy nemcsak alacsony, hanem magas 25[OH]D-szintek mellett is nagyobb a klinikai kockázat, a mortalitás valószínűsége, tehát pl. ?50-60 ng/mL 25[OH]D) esetén. Úgy tűnik, meg kell találni az optimális D-vitamin dózist a két szélső érték között.

A fentiek alapján mindenképpen jól megtervezett, nagyméretű RCT-k (randomizált kontrollált vizsgálatok végzése szükséges e területen. Jelenleg ui. a vizsgálatok kisebb betegszámon zajlanak, és főként a csontokra gyakorolt hatást illetően, a daganatos, kardiovaszkuláris és egyéb kimenetelre tekintettel a vizsgálatok sok esetben post hoc, és nem kellően megállapított végpontok mentén történnek…

Így nem meglepő, hogy ezek csekély, vagy semmilyen eredményességet sem mutatnak. Az újonnan szerveződő korrekt vizsgálatok mintegy 100 ezer résztvevőt terveznek, az USA-ban, Európában és Ausztráliában. Az első eredmények 2017-re várhatóak, mely alapján jobban körülírható, hogy a magasabb D-vitamin dózis mellett jobban alakul-e az előny/kockázat arány, mint a jelenleg érvényes RDA-érték mellett. Figyelembe kell venni, hogy az eredményeket zavarhatja a D-vitamin OTC készítményként való fogyasztása, és a magasabb dózisok alkalmazása is. Határozott klinikai indikáció hiányában csökkenhetnek az összehasonlító vizsgálatok csoportok közötti eredményességi mutatói, így kevésbé nyerünk igazán informatív adatokat.

Természetesen a D-vitamin alkalmazást kellő szkepticizmus is övezi az irodalomban. A szerzők egy része azzal érvel, hogy felesleges újabb RCT-ket végezni, a meglévő metaanalízisek szerint ugyanis a D-vitamin szupplementáció hatása (a nem csontrendszert illető betegségekben) nem igazolódott.
A táblázatban is látható vizsgálatok lezárultáig természetesen kizárólag a jelenleg érvényben lévő ajánlások alapján adható D-vitamin szupplementáció. Kerülni kell ezzel együtt a betegek, a populáció "túlszűrését" – egyben a túlzott gyógyszerrendelést is.

http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=2165869